– Hogyan érintette a főgondnokká válás folyamata – Tőkéczki László korábbi főgondnok halála, az ön jelölése, majd a választás?

– Nehéz erről beszélnem. Szolgatársat, tanítót és példaképet veszítettem el Tőkéczki László személyében. Nehéz úgy a tisztségbe lépni, hogy egy arra sokkal alkalmasabb és méltóbb személy utódjának kell lennem. Ez bizonyos értelemben tehertétel is. Annak örülök, hogy a főgondnoksággal valamit vissza tudok adni abból, amit én is kaptam korábban, legalábbis mindent megteszek majd ezért. A gyülekezetek, presbiterek bizalma pedig hálára indít, köszönöm a támogatásukat.

– Mire szeretne fókuszálni a munkája során?

– Szeretném, ha nagyobb hangsúlyt fektetnénk a gyülekezetekben az egymás iránti figyelemre, szolidaritásra. Látnunk kell, hogy az egyház egy test, de egyes egyházközségek úgy érzik, magukra maradtak, és vannak olyan gyülekezetek, amelyek úgy látják, mindent meg tudnak oldani, nincsenek rászorulva a többiekre. Akiknek segítségre van szükségük, azoknak szólniuk kell. Azoknak pedig, akik adni tudnak, észre kell venniük, kik vannak rászorultságban. A megoldások keresésében, a személyi, tárgyi feltételek biztosításában kiemelt feladata van a közegyháznak. Meggyőződésem, hogy sokat változhat az egyházi kép, ha tényleg figyelünk egymásra. Ezzel hitelesebbek leszünk a világ előtt, és erősödik az egymás közötti bizalom is. Ehhez kapcsolódik mostani munkám meghatározó része, a templomok, parókiák, gyülekezeti házak felújítása, építése. A megújuló egyházi épületek külsejükben is vonzók, tiszta, fűthető helyiségeik megfelelnek a mai ember igényeinek, és lehetőséget adnak a környezetünkben élők megszólítására is. Az egyház küldetése az evangélium hirdetése mindenkinek. A megújuló és új épületek hidak, a kapcsolatteremtés eszközei a környezetünkben élők felé: „tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek." (Mt 28,20) Urunk parancsának engedelmeskedve én is e hídépítésben szeretnék részt venni.

Veres Sándor hatvannyolc éves vil­lamosmérnök, a Budapest-Csil­lag­­he­gyi Re­for­­mátus Egyház­köz­­ség pres­bi­te­re. Kétszáz­negy­­ven érvényes sza­vazatból két­száz­harminchéttel válasz­tot­­ták meg a Dunamelléki Re­for­mátus Egyházkerület (DREK) új fő­gondnokává. Emel­lett a DREK Székházának és Kon­fe­rencia­köz­pont­jának fő­igaz­ga­tója, valamint a Magyar Re­for­mátus Sze­re­tet­szolgálat Ala­pít­ványának kura­tó­riu­mi tagja. Három gyermek édesapja, három unokája van.

– Az épülő gyülekezetek mellett vannak elnéptelenedő közösségek is. Mi lesz az ő épületeikkel?

– Fölösleges felújításokat már nem szabad elvégezni, és azt sem szabad megvárni, hogy ránk omoljanak a templomok. Ha műemlékről van szó, el kell érnünk, hogy azt ne az egyház hitéleti keretéből, hanem állami forrásból újítsák föl. Ha nem műemlék a templom, és elfogyott a gyülekezet, bármennyire fájó is, magunknak kell azt lebontanunk és a tégláiból új épületet építenünk ott, ahol ismét vannak emberek. Elsősorban azt szeretnénk elérni, hogy ott épüljön új templom, ahol új gyülekezet is épül. Dunamelléken most tíz-tizenöt olyan település van, ahol elindult a misszió, már van formálódó gyülekezet szervező lelkipásztorral. Itt építünk templomokat és gyülekezeti házakat.

Hegedűs Márk, fotó: Vargosz

Az interjú megjelent a Reformátusok Lapja 2018. október 21-i számában.