Az előzetes ígéretekhez híven október utolsó napjára reformációi hangulatba öltözött a Papp László Budapest Sportaréna és környéke. Már a bejárat felé sétálva találkozunk a Wittenbergi Vártemplom kapujának élethű másával, az év során több helyszínre is ellátogató Evangélikus képeskönyvvel és debreceni harangláb-kapuval – ami azért is rendkívüli, mert mögötte ezúttal zuglói utcakép látható és nem a Nagytemplom.

Az Arénában még vannak üres helyek, mikor megérkezünk, de ezek nagyrésze gazdára talál az ünnepség kezdetére. Az alkalom legkivételesebb része a közös istentisztelet, amelyen Steinbach József dunántúli püspök hirdeti az igét Pál apostol evangéliumról szóló sorai alapján (Róm 1,16-17). A püspök hangsúlyozza, hogy az evangélium nem magánügy, ezért feladatunk bizonyossággal, együtt, szeretetben tanúskodni róla. Szavai nyomán arra gondolok, ha a reformáció csak abban erősített volna meg, hogy ne szégyelljük az evangéliumot, már akkor is megváltoztatta volna a világot.

Családi ünnep

A gálaműsor előtti szünetben mindenkinek lehetősége nyílik rég látott ismerőseivel beszélgetni, esetleg új ismeretségekre szert tenni. A kalocsai református gyülekezetből érkező Gera családot arról kérdezzük, miért tartották fontosnak, hogy eljöjjenek az ünnepségre. „Már hónapokkal ezelőtt láttuk a hirdetést, a kezdetektől fontosnak tartottuk, hogy részesei legyünk a közös ünnepnek. A gyülekezetünkkel érkeztünk, látni szerettük volna a protestáns egységet, mert ilyenben még nem volt részünk” – fogalmaz Gera József. Lányai, Eszter és Zsófia még a hajnali öt órai ébredést sem bánják, nagyon tetszett nekik a műsor és a beszédek. „Nagyon érdekes volt a két videóüzenet, amiben a svájci és a német protestánsok köszöntöttek minket, de annak is örültem, hogy élőben hallhattam Caramelt” – teszi hozzá Zsófia.

Édesapjuknak is sokat jelentett a közös éneklés és a művészek jelenléte, akik teljes szívből szolgáltak. „Hitoktatóként és kántorként azt tartom a legfontosabbnak, hogy ápoljuk a közösségeinket, kövessük a reformátorok megújító gondolatait és azokat továbbadjuk gyermekeinknek” – mutat rá. Beszélgetés közben felesége, Gera-Csontos Hajnalka szerényen elmondja, ő a kalocsai gyülekezet lelkipásztora, ezért is örül, hogy itt lehet közösségével. „Ez olyan alkalom, amit méltóképp kell ünnepelni. Isten kegyelme ez a szinte felfoghatatlan ötszáz év, innentől a szív reformációja kell folytatódjon” – teszi hozzá.

Szintén családjával érkezett Sülysápról Cartoletti Norbert, a Magyar Pünkösdi Egyház tagja, aki szintén jó alkalomnak tartotta az ünnepet arra, hogy együtt legyen a családjával és más protestánsokkal is. „Úgy gondoljuk, a reformációnak nemcsak múltja, hanem jelene és jövője is van. Azok az értékek, amelyek egykor megmutatkoztak, fontos, hogy a gyermekek életében is megjelenjenek” – fogalmaz. Fiai, Jonatán és Filemon elmondják, szeretik a hasonló rendezvényeket, amiken ennyire sokan lehetnek együtt.

Egy nap a szünetből

Az őszi szünet miatt a hétköznap délelőtti időpont ellenére diákoknak és tanároknak is lehetősége nyílt az Arénába látogatni. Rácz Emese és Sulcz Mercédesz például a Lónyai Utcai Református Gimnázium elsős tanulói, az iskolában hallottak az ünnepségről és mindketten úgy döntöttek, el szeretnének jönni. „Az osztályban mondták, hogy október végén együtt ünnepelhetünk, nekem pedig nagyon megtetszett a lehetőség” – magyarázza Eszter, barátnője pedig hozzáteszi, bár nem volt kötelező eljönni, osztályukból mégis huszan érkeztek. A lányok azt mondják, számukra a reformáció a hitet és a közösséget jelenti, ezért megéri a szünet egyik napját az ünneplésre szánni.

A megérdemelt pihenés egy részét áldozta fel Benkovics Sándor tanár is, aki a fóti evangélikus gyülekezet tagjaként érkezett. Mint mondja, a véletlen műve, hogy eljöhetett, csak előző éjszaka olvasta közösségi oldalának egyik csoportjában a hírt, hogy felszabadultak helyek az Arénában, ezért azonnal jelentkezett. „Örülök, hogy idén több ünnepi alkalom is koncentrálódik, mint például Arany János születésének 200. évfordulója vagy a reformáció 500. évfordulója – mutat rá. – Evangélikus családban felnőve az életem részévé váltak a reformáció történetei, ezért jó látni, hogy ebben az évben van okunk az ünneplésre – noha mindig érdemes lenne rá alkalmat találni.”

Megerősítő alkalom

Nemcsak fiatalok szerettek volna együtt ünnepelni, a többgenerációs alkalmon szép számmal vannak jelen idősek is. Kurenkov Vlagyimir például különleges színfoltja a rendezvénynek. Az idős orosz úr ugyanis saját bevallása szerint „pogány”, ugyanakkor elkísérte református feleségét, mert érdekelte, hogy ünnepelnek a magyar protestánsok az ötszázadik évfordulón. Mint mondja, az ünnep számára is „elfogadható volt”.  Felesége, Kurenkovné Zsuzsa a martfűi református gyülekezet tagja, régóta készült közösségével erre az alkalomra, ezért örömmel fogadta, hogy férje vele tartott és együtt élhették át ezt a jeles ünnepet.

„Azért vagyok itt, mert így éreztem szívemből helyesnek és nagyon szeretem Steinbach püspökünket hallgatni, igehirdetése alatt a könnyeimmel küszködtem” – fogalmaz Ilona néni. Az ajkai református hölgy először egyedül regisztrált az ünnepségre, úgy volt, hogy ráckevei barátnőivel érkezik, de hatására végül gyülekezetéből többen is eljöttek. „Szívemen viselem – és a mai nap megerősített ebben –, hogy úgy éljek, általam ne csak a családom, hanem mindenki, akit ismerek, hitre juthasson” – teszi hozzá Ilona néni.

Vállalni a hitet

Az ünnepség szünetében különböző kiállításokat is megtekinthetünk az Aréna első emeletén: A megújulás lendülete fotókiállítást, a Protestáns iskolatörténeti mozaikot, a „Vissza a forrásokhoz” levéltári vándorkiállítást és a Re:formáció komplex műveltségi vetélkedőn készült templommaketteket.

A fotókat nézegetve szóba elegyedünk egy kedves fiatal párral, Antal Dániellel és Kató Hargitával. Az evangélikus fiú Bonyhádról érkezett, részt vett gyülekezete reformációi alkalmain az évben, ezért szeretett volna eljönni ide is: „Az év legnagyobb ünnepe a mai nap, emlékezünk rá, hogy a reformáció az egyházunk eredője. Emiatt is fontos, hogy ne szégyelljük keresztyénségünket és megosszuk másokkal üzenetét.”

Bár barátnője katolikus, úgy érzi, egyháza számára is fontos lépés volt a reformáció. Mint mondja, az ünnep és a reformáció üzenete mégis sokszor nehezen jut el azokhoz, akik nem gyakorolják vallásukat vagy egyáltalán nem hívők. „Akiknek a következő években is fontos lesz az üzenetet, azok ma is ünnepelnek. Abban kellene változnunk, hogy lássák rajtunk: felvállaljuk keresztyénségünket” – mutat rá Hargita.

A boldog élet művészete

Izgalmas programmal készült a neszmélyi baptista közösség is, az Aréna előtt felállított asztalaiknál bemutatják a habán főzőmesterek, sütőmesterek és doktorok hagyományait, ízelítőt adnak a 16-17. századi habán közösségek mindennapjaiból. A Neszmélyről, Tatabányáról, Sopronból, Budapestről és Komáromból érkezett baptisták hagyományos habán népviseltben képviselik gyülekezeteiket.

„Szeretnénk a habán hagyományt, a boldog élet művészetét bemutatni, miszerint aki »boldogít mást, boldog csak az lehet«. Ezért dolgoztak a habánok gyakorlatilag ingyen, hiszen a kapott pénzt mindig közösségükre költötték” – magyarázza Benkő Ferenc, a hagyományőrző program szervezője. Közösségével a reformáció harmadik ágához tartozónak vallják magukat, ezért büszkék rá, hogy együtt ünnepelhetnek más protestánsokkal. „Akkor tudunk másokat boldogítani, ha mi magunk eldöntöttük, hogy Jézus Krisztust szívünkbe fogadjuk – teszi hozzá. – Ha ez megvalósul, nemcsak prédikálunk a szeretetről, hanem tetteinkben is megnyilvánul.”

Unokája, Orsolya is örömmel segít a programon, sokat jelent számára, hogy többen érdeklődtek a habán hagyományok iránt. „Szerintem fontos, hogy az emberek jók legyenek, de nem elég mondani, hogy hívők vagyunk, hanem tennünk is kell érte” – válaszol arra a kérdésünkre, mit jelent számára a reformáció.

Nem magánügy

Indulás előtt még két református lelkipásztorral, Molnár Ambrussal és Márkus Tamás Andrással beszélgetünk, akik szintén azért jöttek el az ünnepségre, mert úgy érzik, a reformáció a közösségről is szól. „Az prédikációban elhangzott igeszakasz a kegyességünk tengelye, kíváncsi voltam, hogy tudunk ekörül ünnepelni” – fogalmaz Márkus Tamás. Mint mondja, jó üzenet Balog Zoltán miniszter gondolata arról, hogy a hit nem magánügy, hanem olyan közügy, amelynek társadalmat átformáló szerepe van: „Ez nem pártpolitikát jelent, de azt igen, hogy a hitünket nem tartjuk, nem tarthatjuk meg magunknak.”

Molnár Ambrus is egyetért azzal, hogy az evangélium érvényesülési területe nemcsak a gyülekezet, hanem az egész társadalom – ha pedig az evangélium hirdetésében részt vállalunk, megtettük, ami rajtunk áll. A lelkipásztor szerint a keresztyénség küldetése független az ötszázadik évfordulótól, azonban ez az év jó lehetőség arra, hogy megmutassuk Krisztus egyházát.  „Ha jól végezzük a dolgunkat, nem kell mást csinálnunk, mint ami az egyház küldetése: az evangélium hirdetését, képviseletét és szolgálatát” – mutat rá, majd hozzáteszi, érdekes, hogy Pál egy számára még ismeretlen gyülekezetnek írt levelében sem tud másról szólni, mint az evangéliumról. „Mi sem tudunk mást mondani sem jövőre, sem a 600. évfordulón, mint az evangéliumot – de ez elég.”

Farkas Zsuzsanna, foró: Vargosz