„Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet. Magasztallak, Uram, Istenem, teljes szívből, és tisztelem nevedet örökké.” (Zsolt 86,11–12)

Ősszel, a tanév kezdetén talán minden református szívnek – legalábbis amelyiknek van kapcsolata az oktatással – eszébe jut Reményik Sándor Templom és iskola című költeménye: „Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!” Intézményfenntartók vagyunk. Nekünk is itt, Székesfehérvárott van egy Olajfa Református Óvodánk és egy Talentum Általános Iskolánk. Nem, nem hagyjuk veszni a templomot és az iskolát! Az persze már nem csupán helyi, hanem országos kérdés, hogy mennyire vagyunk talentumos fenntartók. Mitől keresztyén és református egy köznevelési intézmény? Természetes az iskola és a templom kapcsolata, és azok közelsége? Mennyire lehet önálló egy oktatási intézmény, és mennyire kell fenntartófüggőnek lennie? Mi a szerepe a fenntartó vagy a helyi gyülekezetnek? Anélkül, hogy megpróbálnék ezekre a kérdésekre egyfajta választ adni magamnak és az olvasóknak, megállapíthatunk magunkról egy-két dolgot! A református hit bibliás hit – szoktuk mondani. „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.” (2Tim 3,16) Ezen az alapon próbáljuk felépíteni szolgálatunkat. Egyébként mi gyorsan és helyesen meg tudjuk felelni a fenti kérdéseket, hiszen kiváló elméleti szakemberek vagyunk. Le is írjuk újra meg újra mindezeket hosszú intézményi dokumentumainkban és intézkedési terveinkben. Megy ez nekünk! No, de mi lesz a gyakorlatunkkal? Milyen cselekedetek származnak hitünkből és meggyőződésünkből? Érdemes hát a költő méltán híres és ma is aktuális hitvallásos gondolataira figyelnünk.

Jót akarunk, ez nem kérdés. Fentről kapott jogunk és kötelességünk, hogy a gyülekezeti élet mellett istenes iskolák által is szolgáljunk a világban, hogy Isten szeretetét és Igéjét, Jézus Krisztus evangéliumát hirdessük „és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok” (Ef 3,19), hogy Isten országának ismeretét, rendjét és annak békéjét terjesszük a Biblia megismerése által: „Éppen ezért teljes igyekezettel törekedjetek arra, hogy hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet” (2Pt 1,5), hogy magyar anyanyelvünket ápoljuk, és segítsünk minden tanítványt, hogy új életben járó, megújult gondolkodású gyermekeivé legyenek Istennek.

Mindezek mellé pedig ragasszunk életes ismeretet, kiváló minőségűt és használhatót. Így hozzon az Úr kegyelme iskola- és templompadba tudást és életet, azokból is az igazit. „Ezek adnak az együgyűeknek (tudatlanoknak) okosságot, az ifjúnak ismeretet és megfontolást.” (Péld 1,4) Vége a leckének – mondhatnánk, de nincs vége. A hivatásgyakorlás mindig hoz más és újabb feladatokat, amelyeket talán nem akartunk. Az élet már csak ilyen itt lent. Nem létezik sikerkovács kézikönyv, amelyben minden benne van a jó tanévkezdéshez és a kiváló folytatáshoz. A projekt nagy. Kell a tervezés, szervezés, megvalósítás és az igen fontos értékelés folyamata. Mindezekből az következne, hogy jelszavunk legyen a „hitvallásosság és minőség”. Szépen hangzik, de azért legyen bennünk másfajta lelkiismereti imperativus is! Történetesen, hogy semmiféle ismeret és tudás megszerzéséért ne áldozzuk fel a szeretetet. A gyermek, a tanítvány szeretetét sem. Ne hagyjuk veszni őket, legyenek szeretve. „Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” (1Jn 4,16b)

Berze János, fotó: Vargosz

A szerző székesfehérvári lelkipásztor. A Kárpát-medencei református tanévnyitót szeptember 1-jén Székesfehérváron tartották. A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2018. szeptember 2-i számában.