Nemcsak a Kárpát-medencében, hanem a tengerentúlon élő magyar reformátusok is bekapcsolódtak a Szeretethíd programjába. A legnagyobb aktivitás Budapestre jellemző, de nincs olyan egyházkerület, egyházrész amelyben ne alakult volna önkéntes csapat.

„Boldog vagyok, hogy sokan megértették ennek a napnak a lényegét és jelentőségét – mondta a kuratórium elnöke. – Sokan fogunk tevékenykedni, és megmutatjuk, hogy a jövő és a világ felé való nyitottság nagymértékben függ attól, hogy mit tudunk másoknak adni.”

Az önkéntes napon minden korosztály képviselteti magát, ezért ez a nap egyfajta hídalkotás lehet a generációk között, hiszen bárki csatlakozhat, és mindenki megtalálhatja a neki legtesthezállóbb feladatot. A legnépszerűbb tevékenységi körök a parkrendezés, temetőrendezés, iskola és óvoda udvar rendbetétele, de sokan készülnek színes műsorokkal, melyekkel különböző szociális intézmények lakóinak szereznek örömet.

„Idén is lesz szeretetölelés, ami tavaly is sok embernek okozott meglepetést, hiszen az emberek nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy egy vadidegen odamegy és megöleli, vagy elveszi a cigarettáját és cukrot ad helyette – emelte ki az egyik legmeglepőbb akciót Pál Sándor. – A járókelők tavaly is meglepődtek, és biztosan most is furcsállják majd, de eddig még senki sem tiltakozott.”

„Nagyon sok településen a polgármesterekhez is eljutottunk, és sok helyen össze tudtuk hangolni, hogy a polgármesteri hivatal dolgozói az önkormányzati iskolában és óvodában segítettek, a gyülekezetek pedig az egyházi intézményekben – említette Pál Sándor. – Azonban nem egy helyen többször is el kellett magyaráznunk, hogy mi is ez az egész. Volt olyan megbeszélés, ahol tíz perc után megkérdezték, hogy jó, jó, hozzájuk rengeteg alapítvány jár, sok mindent kérnek, de mi most mit akarunk? Nehéz volt megértetni, hogy nem kérni, hanem tenni, segíteni szeretnénk.”

Pál Sándor szerint minél többször van Szeretethíd, annál inkább természetes egymás segítése és lehet, hogy ez egyes emberek számára életformává válik. Mindez csupán apróságokon múlik: amikor segítünk cipekedni egy idős embernek, szólunk egy kedves szót a szomszédunknak, vagy megsimogatjuk egy kisgyerek buksiját.

És hogy mivel buzdítja Pál Sándor azokat, akik még nem csatlakoznak? „Mozdulj, segíts, szeress! Még nem késő!”


Május 16-ig lehetett regisztrálni, de ez nem zárja ki azt, hogy valaki segítsen. Pál Sándor arra kéri az önkénteseket, hogy akár csak egy telefonnal jelezzék Vad Lilla, a Szeretethíd főkoordinátora felé, vagy e-mailben a szeretethid@jobbadni.hu címen, hogy hova mennek segíteni, és hogy hányan vannak, mert szeretnék tudni, hogy kik, milyen munkát végeztek.

Fodor Zsófia