„De ez sajnált a maga juhai és marhái közül hozatni, hogy elkészítse a hozzá érkezett vándornak" (2Sám 12,4)

A gazdag ember befogadja a hozzá érkező vendéget, meg is vendégeli, csak éppen nem a sajátjából. Könnyű és álságos a máséból ajándékozni, különösen ha nekünk is van, illetve volna, amiből adjunk. Más pénzén nagy lakomákat, luxusszállást, fejedelmi ebédeket és vacsorákat adni – ismerős képlet a múltból és a jelenből politikai rendszertől függetlenül a hatalmasok és a gazdagok világában.

Az sohasem valódi befogadás, amit mások, az adófizetők zsebéből adnak, még ha fogadásnak nevezik is az elegáns étkezést. A gazdag nem a saját vagyonából kínál, hanem a máséból. Nem a saját háza ajtaját nyitja meg, hanem mások éléskamráját. A szegények asztaláról ellopott falat – legyen az vállalati vagy világraszóló nagy fesztivál – ne menjen le a torkunkon. Ilyenben részt venni bűnös cinkosság, kínos képmutatás.

A vendégszeretetet, ami keleten halálosan komoly kötelesség volt –, mert lehet, hogy éhen-szomjan pusztul az utazó, vagy a vadállatok tépik szét, ha nem kap szállást és ellátást irgalmas emberektől –, mindenki gyakorolta saját népe tagjaival. Törvény volt rá. Jézus azt a hagyományt egy szinttel magasabbra emelte, és minden emberre kiterjesztette: „Aki kér tőled, annak adj, és ne fordulj el a kölcsönt kérőtől." (Mt 5,42) Pál apostol arról ír, hogy semmit sem hoztunk a világra, minden amit kaptunk, ajándék, minden kegyelem: „mid van, amit nem kaptál?" (1Kor 4,7) A vendéglátás a szeretet gyakorlása, krisztusi felelősség: osztozzunk abban, amink van! Azaz mások szükséglete dönti el, hogy jól élünk-e a javainkkal.

Keresztelő János szerint: „Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója hasonlóan cselekedjék." (Lk 3,11) Hol vagyunk már a két ruhától? Nem két ruhánk van, hanem negyvenkettő. Jó lehetőség a természetes adakozásra a gyülekezeti vásár és az egyre többfelé nyíló adománybolt.

Könnyű és kényelmes szónokolni általában a menekültkérdésről. De megnyitjuk-e saját házunk ajtaját, vállaljuk-e az ellátását egynek is közülük, akár csak néhány hónapra? Ugyanakkor lehet valakit befogadni ismeretlenül is úgy, hogy személyesen nem találkozunk, de küldhetünk rendszeres anyagi támogatást neki. Ilyen kezdeményezés a kárpátaljai gyermekek „örökbefogadása"; és vállalhatjuk más földrészek gyermekeinek étkeztetését is.

Ha a kertünkben roskadozik a termés alatt egy fa, meghívhatunk hozzá másokat. Az irigy és lusta ember filozófiája az, hogy inkább rohadjon el a gyümölcs, de ne legyen másé! Ne sajnáljunk adni, amink van, és boldogok leszünk, mert mások öröme visszahat ránk!

„Isten azáltal, hogy Krisztus személyében megtestesült, megszentelte a halandó emberi természetet. Az emberi test így többé már nem csak »a bűnnek hajléka«, »hústest«, amely mintegy sírként tartja magába zárva a lelket, hanem a feltámadás örömének részese is, a Szentlélek temploma. Krisztus megszentelő műve pedig nem korlátozódik az emberi természetre: a természeti világ egyes elemeit is dicsőségének körébe vonta, a kegyelem csatornájává téve őket. Így válik az áldás forrásává a víz is, amely ugyancsak jelentős helyet kap az Egyház életében."
(A megszentelt víz. A Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Exarchátusának honlapja: patriarchatus.hu.)

Tények:

• Az illegálisan vadászott madarak olyan énekesmadarak (pintyek, nádiposzáták, pityer- és sármányfajok), amelyeket nemzetközi egyezmények és jogszabályok védenek. A mediterrán konyhai élvezetek érdekében végzett törvénytelen csapdázás ökológiai katasztrófához vezethet.
• A „Zöld Biblia" szerkesztőinek célja az volt, hogy a Bibliában megjelölték azokat a részeket, amelyek a teremtett világról szólnak. Több, mint 1000 olyan verset jelöltek meg, amelyekben Isten teremtményei (emberek, állatok, természet) elválaszthatatlanul összekapcsolódnak.
• Egy kiskategóriás autó hozzávetőleg 60 kilowattot fogyaszt országúton óránként, ami 75 rabszolga munkájával lenne egyenértékű. 2008-as adatok szerint úgy él egy magyar ember, mintha egész éven át 100 rabszolgája lenne.

Élő példák – „Csak Egyet" Szolgálat
A „Csak Egyet" Szolgálat egyházi fenntartású szociális intézmény, amely Isten gondviselése alapján és elhivatott emberek lelkesedése által és az egyházi jogi személyiséggel rendelkező Új Jeruzsálem Katolikus Közösség működtetésében végez missziós szolgálatot a hajléktalan és szegény emberek körében. 2011. január 1-én nyitotta meg a „Csak Egyet" Szolgálat segítőközpontját a főváros VI. kerületében a Király utca és az Izabella utca sarkán nappali melegedőként, ahol szociális szakemberek bevonásával segítenek a szegény embereknek az étkeztetésben, tisztálkodásban, munka- és szálláskeresésben, kórházi, anyaotthonokba, és rehabilitációs intézményekbe történő elhelyezésében. Céljuk Isten segítségével a teljes ember helyreállítása, önbecsülésének, méltóságának megerősítése. Azt, hogy Isten „résztvevője a projektnek" onnan is tudják, hogy nap mint nap látnak gyógyuló életeket: csodák történnek közöttük.
(www.csakegyet.hu)

Napi terv:

• Ma nem fogom bekapcsolni a tévét és a számítógépet, a telefonomat pedig kikapcsolom. Az így felszabadult időt szeretteim körében töltöm el.
• Ma én készítem el a vacsorámat, helyi termelőktől vásárolt termékekből, húsmentesen.
• Ezen a héten semmiféle PET-palackos ásványvizet vagy üdítőt sem vásárolok.
• Amíg működik és javítható, nem fogom lecserélni mobiltelefonom és más elektronikai eszközöm.