Mit vár 2010-től, Baksy Mária, az Abaúji Egyházmegye esperese?

Az esztendők fordulóján sokan őszintén kívánják, hogy bárcsak adna az Isten még egy, lehetőleg az előzőnél boldogabb esztendőt. Sok minden meg is adatik számunkra, de kérdés, hogy mi hogyan élünk a kapott lehetőségekkel, és adunk-e hálát Isten megtartó szeretetéért.

Most is, egy esztendő küszöbén szükséges, hogy ne feledjük azt, ami mögöttünk van. A rosszat se, a jót se. Nem volt könnyű a múlt esztendő, és nehéz lesz a következő is. A társadalmunkat sújtó gazdasági (és nem csak gazdasági) válság kihat egész egyházunk, annak gyülekezetei és az azokat alkotó családok életére. Ebben a helyzetben nagy szükség van a hívő emberek bizonyságtételére, hogy elmondjuk, miként segített meg a mi Urunk a nehézségek között. A ránk törő rossz közepette hogyan tapasztaltuk meg a Gondviselő jóságát. Hála legyen érte!

Az ismeretlen jövő egyelőre bizonytalansággal van tele, de van biztos pont, számunkra. Isten kijelentett Igéje igazít el minden körülmények közt. „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa!” - kiáltsuk együtt Keresztelő Jánossal, mert a mi időnkben is akkor remélhetünk változást egyházunk, nemzetünk életében, ha megtérünk, rátérünk az Isten igaz útjára.

Kívánom és munkálni is fogom, hogy, ha jönnek is elkerülhetetlen próbatételek, amelyek megnehezítik életünket és szolgálatunkat, több figyelmet szenteljünk az összefogásra, egymásra figyelésre, egymás segítésére úgy gyülekezeti, mint egyházmegyei szinten. Vigasztalásra, bátorításra szorultunk családban, gyülekezetben, és ez meglehet így lesz még a közeljövőben, de hiszem ad Isten olyan változást, hogy az esztendő napjainak elmúltával hálaadó imába foglalhatjuk majd szent nevét.

„Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az Úrban reménykedtek!” Zsolt. 31,25.

A reménység nem szégyenít meg.

Mit vár 2010-től, Hörcsök Imre, a Bács-Kiskunsági Egyházmegye gondnoka?

Napjainkban egész nemzetünket áthatja a reményteli várakozás, egy szebb jövőt vizionál minden magyar ember.

A keresztyén emberek imádságos szívvel várják és remélik a gazdaság és a társadalom újraszervezését egy a nemzet iránt elkötelezett kormányzástól. Ugyancsak ettől a fordulattól remélheti a Magyarországi Református Egyház minden testülete és tagja is a nyugodt körülményeket, az egyház által végzett szolgálatok kiszámítható támogatását, az egyenes és tiszta párbeszédet.

Az egyre csökkenő normatív támogatás következtében már-már veszélybe kerülnek az oktatási és szociális intézményeink, amelyek működése pedig a társadalom egészének hasznos céljait szolgálják. Hiszem, hogy ezen a területen is egy kiegyensúlyozottabb időszak következik.

De legfőképpen hiszem, hogy az emberek visszanyerik hitüket az egymás iránti szeretetben és így csökken a gyűlölködés, az indulat, a közömbösség. És ha enged szorításából a napi gondokba temetkezés, akkor talán egyre többen néznek "fölfelé", keresve az Élet Urát, a Megváltó Krisztust!

Hiszem és kívánom gyülekezeteink megmaradását és minden nehézség ellenére történő folyamatos gyarapodását. Boldog reménységgel tekintek a református magyarság összekarolására, arra a napra, amikor 2009. május 22-én Debrecenben az Alkotmányozó Zsinat kimondta újra a trianoni döntés következtében szétszórt Magyar Református Egyházunk egységét.

Hiszem, hogy egyre többen mondják ki és élik meg az ott elhangzott jelmondatot: "Krisztus a jövő, együtt követjük Őt!"

Legyen ajkunkon és szívünkben 2010-ben is Jézus szava: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis én általam." (Jn.14,6)

Mit vár 2010-től, Kókai Géza, a Tiszakécskei Református Egyházközség hatodéves teológusa (segédlelkésze)?

Viccesen azt mondhatom, hogy azt várom az újévtől, hogy a kutyám megtanulja a rendet, s ne ugráljon fel a vendégekre. De hogy komolyra fordítsam a szót, mást várok, és más fog történni. Nem hiszem, hogy gyökeres változások történhetnek azért, mert 2009 helyett 2010-et írunk.

Amit szeretnék, hogy eredményes legyen a szolgálat, amit végzek s annak legyen valami látszata is. Nem fontos, hogy ezek látványos dolgok legyenek, csak érezhessem, hogy nem hiába való az, amit teszek; legyen áldás a szolgálataimon.

Az országgyűlési választás itt van a kertek alatt, szinte biztos, hogy változás történik az ország vezetésében, reméljük, hogy jó kezekbe kerül az ország irányítása. Ugyanakkor biztos, hogy nem lesz könnyű helyzetben az új vezetés, és csodát nem is várhatunk tőlük. Fontos, hogy akik kulcspozícióban vannak, megtértek-e. Azt hiszem, ez nagyon sokat számít munkájuk minőségében, hogy hogyan vezetnek egy országot, vagy azt, amit éppen reájuk bíztak. Ha valaki hívő módon tud vezetni, az biztos, hogy meglátszódik a döntésein, és az ország életén is. Ha a parlamentben is minél többen megtérnek, és talán fellendül a parlamenti áhítat – ami ha jól tudom, most is működik – akkor biztos, hogy jobbá lehet az országunk.

Abban a környezetben, ahol én élek egyre mélyebb szegénységbe esnek emberek, és egyre nehezebb a megélhetésük. Napi problémákkal küzdenek, és ez egyik napról a másikra biztos, hogy nem fog megoldódni, de azt remélem, hogy változás fog történni. Remélhetőleg a gazdasági helyzet és az árak is normalizálódnak majd, hiszen az árak elszaladtak, de a fizetések változatlanok maradtak.

Azt is remélem 2010-től, hogy az egész országban, s itt az én szolgálati helyemen, Tiszakécskén is történnek megtérések illetve olyan események, amelyeknek köszönhetően az emberek közelebb jutnak Istenhez.

Mit vár 2010-től, Méhes Balázs, orgonaművész, a Nagykőrösi Református Tanítőképző Főiskola oktatója?

Sosem gondolkodtam el azon, hogy mit várok a következő évtől. Szerintem a kérdés szűkre szabja a lehetőségeket. Az élet lényeges dolgai távlatokban valósulnak meg. Lehet, hogy jövőre történik valami, aminek nem sok értelmét látjuk, és 2010-ben nem is igazolódik be, hogy érdemes volt tennünk érte, de később még megtapasztalhatjuk igyekezetünk hasznát és célját. Természetesen a "ki mint vet, úgy arat" elvének következetessége nemcsak a jó lépéseinkre vonatkozik.

A kérdés másik felére kérdéssel felelnék: miért kellene várokozó álláspontot elfoglalnunk a következő évvel kapcsolatban, mintha egy hintaszékben lábunk lógatva azon töprengenénk, hogy sok eső fog-e hullani, vagy elveri-e a vetést a jég? Úgy gondolom teljesen lényegtelen, hogy mit várunk, számomra a helyes kérdés: mit kell tennem 2010-ben?

Három kívánságom van a jövendőre nézve: legyenek egyre többen azok, akik keresnek, akik zörgetnek, és akik kérnek, mert ők találnak, nekik megnyittatik, és számukra adatik (Vö. Mt. 7,7-8).

Persze kérdés, hogy mit keresnek, hol zörgetnek és kitől kérnek. Iránytűnek tekintem Pál apostol hitvallását: "a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk" (Fil. 3,20).

Mit vár 2010-től, Végh Tamás, a Fasori Református Egyházközség lelkipásztora?

Örömmel nézek a következő esztendő elé, hiszen azzal, hogy tavaly egy lelkészházaspár érkezett a gyülekezetbe, akik átvették a gyülekezet vezetését, ezzel számomra, hatvanharmadik életévemben megnyílt a lehetőség arra, hogy reggeltől estig lelkipásztor legyek: ez valami álomszerű ajándék.

Az újévre nézve ez jóval több külső szolgálatot jelent majd. Úgy érzem, Isten hív a határon túli magyar területek evangélizációs szolgálatára, ami már 2009-ben meg is kezdődött.

Az egyházmegyében a missziói előadói szolgálatomat szeretném még komolyabban venni, s gyülekezetről-gyülekezetre járni. Itthon, a fasori gyülekezetben jóval több családlátogatást, személyes lelki gondozói beszélgetést szeretnék végezni, mint amennyire eddig volt lehetőségem Örömmel és érdeklődéssel várom az „igazi”, száz százalékig lelkész munkámat.

A nemzetünkre nézve nemzeti kormányt várok, amely egy új építkezést kezdhet, – áldottabb és elhívottabb módon –, úgy hogy az egész nemzetünk javára szolgáljon.

A reformatus.hu szerkesztőségének minden tagja nevében kívánunk minden kedves olvasónknak Istentől jövő, boldog újesztendőt!