A személyesség az egyik legfontosabb üzenete számomra a reformációnak. Az, hogy Isten személyesen hozzám, nekem szól Igéje által, értem áldozta Jézus Krisztust, és helyettem vállalta a kínhalált, mert kiválasztott. Annak élménye a reformáció, hogy ha Istennek ennyire fontos voltam, legyenek fontosak nekem mások is. Hogy azok, akik még nem ismerik Őt személyesen, megismerhessék. Hiszem, hogy erre hívták föl a reformátorok a figyelmet 496 éve, és református hívőkként ez a missziónk ma is.
– Bálint Eszter, egyetemista, az újpest-belsővárosi református gyülekezet tagja

A reformáció az a pozitív és megerősítő hatású lelki és társadalmi mozgalom, amely nyomot hagyott mind az európai, mind a világtörténelemben. Nem vagyunk képesek megérteni civilizációnk elmúlt néhány évszázadát, ha nem értjük meg ezt a jelenséget. Az erőssége az öt solában van: Sola Fide! Sola Scriptura! Solus Christus! Sola Gratia! Soli Deo Gloria! A solák lényege az Evangéliumban van. Isten annyira szeretett minket, hogy kész volt egyetlen Fiát elküldeni, hogy meghaljon értünk. Az Úr ki akarta mutatni az emberek iránti könyörületét. A reformáció atyái Isten élő Igéjét hirdették, amely azon a megváltáson nyugszik, amelyet Jézus Kristusban kaptunk. A reformáció azt tanítja, hogy az élet értelme az Úr, hogy a hit erős értelmet az ad életnek, így meg tudunk bírkózni az előttünk álló nehézségekkel. Nem vagyunk egyedül; Isten velünk van és a Szentlélek munkálkodik bennünk. Nagyon sok lelki és társadalmi problémát látunk magunk körül a mindennapjainkban. A reformáció hangsúlyossá teszi az imádságos életet, a társadalmi igazságosságot és a munkaetikát. Ha az életünket az imára és Isten szavára építjük, értelmes, jelentőségteljes lesz életünk és reménnyel telik meg. Ha készek vagyunk hivatásunkat komolyan venni, sikeres lesz az életünk, és az élet sója lehetünk, mert cseledeteink tükrözni fogják hitünket. Sokan vannak azok, akik a reformációra már “csak” történelemként tekintenek, egy olyan eseménysorra, amelynek már nincs hatása a mára. El kell ezt kerülnünk! Ha közelről megvizsgáljuk a reformáció tanításait, rájövünk, mennyire helytállóak ma is. Éppen ezért mindenkit arra kell sarkallni, hogy gondolja újra a reformáció üzenetét. Mindezt jelenti a számomra a reformáció, ami ezért ennyire fontos a hitem és a világlátásom számára.
– Branimir Bučanović, a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház zsinati tanácsosa

A társadalomban ma már egyre természetesebbé válik, hogy állandó változásra, megújulásra van szükség. Ahhoz azonban, hogy ez ne váljon a társadalom által szabott igényekhez való puszta alkalmazkodássá, szükség van stabil pontokra, origóra. Ebben segíthet a reformáció példája, amely rámutat, hogy időről-időre, napról-napra szükséges felülvizsgálnunk, hogy jó irányban haladunk-e. Az origótól valóban a cél irányába indultunk-e el vagy elsodródtunk útközben? A reformáció nagyjai számára ez az útjelző a Biblia tanulmányozása és az Istennel ápolt személyes kapcsolat volt. Ez olyan megrendíthetetlen biztonságot nyújtott a számukra, amelyre mindenkinek szüksége van ma is. Ezért számomra a reformáció talán leginkább példa arra, hogy milyen fontos újra és újra megvizsgálni merre haladunk, és arra, hogy ebben a vizsgálatban nem maradtunk magunkra.
– Duráczky Bálint, szociológus, az MRE Egyház-szociológiai Bizottsága titkára

A reformáció számomra azt jelenti, amiért az 496 éve elindult. A megújulást. A mai világ naponta változik, amihez úgy kell tudnom alkalmazkodni, hogy nem oldódom fel benne. Három világvallás közepe Izrael, Jeruzsálem. Itt minden kőbe történelem égett és bár a hírek nem az itt élő emberek toleranciáját és folyamatos megújulását sugallják, tőlük minden nap tanulok valamit a reformációról. Hagyományt őrizve megújulni. Hinni Istenben és bízni magamban. Segítséget kérni és kapni. Úgy adni, hogy nem várok cserébe semmit. Szólni azokért, akik nem tudnak. A múltat tisztelve jobb jövőért dolgozni.
– Fazakas Orsolya, az ELTE PHD-jelöltje, Tel Avivban él, egy évig az RMK Menekültmissziójának önkéntese volt

Ami helyre tesz és mozgásban tart
„Crux sola est nostra theologia” (Luther)
Az én életemben a reformáció a megtalált középpontot jelenti: Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása jelentőségének helyére kerülését. Ezért számomra a reformáció nem a múlt egy eseménye, hanem folyamatosan történik, dinamikus valóság. E középpont felől, az élet minden területe új értelmet nyer, és új összefüggésbe kerül egyéni és társadalmi szinten egyaránt. A Szentlélek folyamatos provokációja a reformáció, amivel újra és újra rámutat az elfeledett, de mindig megtalálható középpontra, ami által minden a helyére kerül, és ami folyamatosan mozgásban tart.
– Grendorf Péter, a Budapest-Angyalföldi Evangélikus Egyházközség lelkésze

A reformáció nekem azt jelenti, hogy felmérem, milyen múltbeli gondolkodás vezetett oda, ahol most tartok, majd szembesülve ezzel, megváltoztatom az életemet, a gondolkodásomat, hogy több helyet adva Istennek, igyekezzem minél jobban az Ő szeretetére alapozni az aktuális tetteimet és módszereimet.
– Izsák Norbert, újságíró, történész, gyakorlati teológus, a Pünkösdi Teológiai Főiskola adjunktusa, családjával a Szabad Metodista Gyülekezetet látogatja

Különös örökséget hagytak ránk a reformátorok: a soha meg nem merevedő Istenhit igényét. Minden nap meg kell újulni, minden nap tenni kell valamit azért, hogy élő és szoros kapcsolat legyen Urunk és közöttünk. Ez ellene mond minden konformizmusnak, hiszen ott rejlik az állandó lázadás, a szellemi és lelki kihívás lehetősége. A reformáció hihetetlen szellemi szabadság: Isten megengedi, hogy újra és újra értelmezhessük kijelentései fényében a Hozzá való kapcsolatunkat, vagy akár az életről, az emberekről, a világról vallott gondolatainkat. Óriási felelősség ez, valamiért mégis megajándékozott minket az Úr Isten a lehetőséggel. A reformáció ugyanakkor állandó igényt ébreszt bennem, hogy meghatározzam magam Isten igazságának fényében, hogy mindent ehhez viszonyítsak, ehhez igazítsak. Kell hozzá az ősök lázadásának ereje. És kell a bizonyosság, mert megerősít, megedz, értelmet ad.
– Jakab-Köves Gyopárka, írónő, a Dunántúli Református Nőszövetség tagja

A Menekültmisszióban rengeteg féle emberrel találkozunk. Szolgálatunk  alapja annak vallása, hogy mi is jövevények vagyunk ezen a világon, a tudat, hogy az, aki menekül nem bűnöző, hanem esélyt akar az életben maradásra és a szólásszabadságra, vagy akár a szabad vallásgyakorlásra. A gyülekezetben a testvéri szeretet felülemelkedik a kulturális és földrajzi határokon. Mindenkinek mindenné lenni, az Igét hallgatni. Jelenti ez akár az  arabul és fársziul tanulást,annak érdekében,   hogy legalább egy köszöntés erejéig kifejezhessem megbecsülésem az idegen felé,vagy azt is, hogy jó sáfárként használom az időm, a tálentumom, és azt is, hogy  életemmel és időmmel felelősséggel vagyok mások és a teremtett világ épségéért.  Világunk és egyházunk értékeit nem lehet átadni más kultúrákból származó embereknek azok állandó újragondolása nélkül. Így a reformáció számomra nem mint egy múltbeli történelmi gondolkodás és hitbeli forradalom jelenik meg, hanem a szolgálatunk gyakorlásának egyetlen lehetséges útjaként jelentkező napi megújulásként, napi valóságként, Isten Igéjében naponta megfürödve, hasonlóan gondolkodó emberek közösségében.
– Kanizsai-Nagy Dóra, RMK Menekültmisszió vezetője

A mai reformációnak a názáreti Jézusig kell visszamennie, Őt kutatni és hirdetni, nem csak a reformátorok hitigazságait ismételni. A reformáció lényegéhez lennénk hűtlenek, identitásunkat adnánk fel, ha nem keresnénk Isten ma érvényes akaratát – ez a folyamatos reformáció. Ha csak a régieket idézzük, amiket nagyjaink a maguk korában felismertek, akkor éppen úgy „szent hagyomány” (reformátori hagyomány) foglyai vagyunk, mint az általuk kritizált középkori egyház. Az még nem megújulás, ha újrafordítjuk a kátét. Szükség volna mai kátéra, hitvallásra, olyan korszerű vallomásokra, mint amit pl. Bonhoeffer írt a huszadik század háborús válsága idején. A reformáció hitvallásait a középkori egyházzal szemben fogalmazták meg. Mára változott a világ. (A római egyház is.) A tudomány és a gondolkodás fejlődésével ismereteink gazdagodtak, társadalmi problémáink változtak. Korunk kérdése nem a kárhozattól való félelem, hanem az életfélelem, a szenvedés, a magány, a jövőtlenség, a környezet pusztulása.
– Karsay Eszter, a Budapest - Klauzál téri Református Egyházközség lelkésze

a reformáció nekem
az Írás. sola scriptura.
a hit. nem az én vallásos erőlködésem, hanem Isten jósága.
– Kiss Judit Ágnes, író, költő

Mostanában a legerőteljesebb a lehetőség, ha a reformációra gondolok. Az évnek egyik legizgalmasabb időszaka számomra az október: ilyenkor egy kicsit felidézem a reformátorok tetteit, Lelkes odaadását, kemény harcait fizikai és főleg lelki téren. Mindez engem is fellelkesít. Hálás vagyok, hogy kaptam ezt az örökséget, és igyekszem megragadni a lehetőséget, hogy ne úgy csináljam, mint Luther, Kálvin, Zwingli vagy bármelyikük. Ne azokkal az eszközökkel, módszerekkel (mégiscsak eltelt azóta ötszáz év), de az Igével, ingyen kegyelemből, hit által, Jézusért, az Isten dicsőségére!
– Kiss Miklós, lelkész, Őrösi Református Egyházközség, Szlovákia

Folytonos szembesülés az Ige igazságával, s ennek következtében folytonos önkritikus részvétel a saját történetünkben. A Reformáció a mi történetünk. De nem a történetünket ünnepeljük, hanem azt, hogy a Reformációban számunkra megnyíló igazság egyáltalán a történetünkké lehetett. A Reformáció számomra attitűd, és nem doktrína. Különben könnyen úgy járhatunk, hogy a Reformáció lelkiségét meghazudtolva egy történelmi eseményből mozdulatlan ikont csinálunk.
– Köntös László, a Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője, a Pápai Református Gyűjtemények igazgatója

A reformációról  először annak a történelme jut eszembe. A reformáció a történelemkönyvek oldalain lévő esemény,  ami nem folytatódik tovább.  De hiba lenne erről így gondolkodnom, hiszen a múlt soha nem ér véget, nem hagy el, hanem folyamatosan formál minket.  A reformáció, nekem amerikainak más összefüggésben értelmezhető, mint egy európai protestánsnak.  Amerika vallási menekülőút volt, sokan telepedtek le, akiket hazájukban a vallásuk miatt üldöztek.  Ez  formálta az országomat, alakította a szociális és kormányzati struktúránkat, a  vallási identitásunkat és a társadalmi perspektíváinkat. Ez, az azóta is jelenlevő történelem azt mutatja, hogy a reformációra nem tekinthetünk önmagában levőként, hanem csak úgy, hogy egyike a legnagyobb jelentőségű eseményeknek. Hiszen a refomáció él a világ összes protestáns egyházában, az egyháztagokban és a hitben.  A reformáció radikális pillanat volt. A reformátorok nem voltak hajlandók elfogani az akkori vallást megkérdőjelezheteltenként. Többet követeltek a szokásoknál, valóságos hitet akartak. Boldogok  lehetünk. hogy ilyen sok ember küzdött azért a dologért, ami nekünk magától értetődő.  Az a kihívás, hogy az egykori reformátorok küldetése tovább éljen.  Hagyjuk, hogy formáljanak minket az emberek reformjai és a szüntelenül megújuló Istenkövetők.
– Amy Lester, gyakornoki program keretében érkezett az az MRE-hez az Amerikai Egyesült Államokból, az amerikai Krisztus Egyesült Egyháza (UCC) és a Krisztus Tanítványai Egyház közös tengerentúli missziós munkatársa 

A reformáció a kereszténység életében tavasz, a virágzás időszaka. Európa történelmében a reformáció kora, a XVI. század volt az az időszak, amikor élővé és megtermékenyítővé válhatott a sokáig "elrejtett Kincs", a Szentírás. A neves református erdélyi fejedelmeink, főképpen Bethlen Gábor és I. Rákóczi György életét meghatározta a Biblia rendszeres olvasása. A későbbi évszázadokban a Szentírás ismerete sok, protestáns értelmiségi személy számára már nem az Élő Igével való rendszeres találkozást jelentette. A XX. század hajnalán, a belmisszióhoz köthető ébredési mozgalmak hatására elterjedtek a különböző bibliaolvasó kalauzok, amelyek vezérfonálul szolgálnak a Szentírás rendszeres olvasásához. Napjainkban a technikai fejlődés következtében számos tömegkommunikációs eszköz kívánja segíteni a Biblia jobb megismerését.
A reformáció kezdetének félévezredes jubileumához közeledve, megkérdezhetjük magunktól, megtelt-e hálával a szívünk, hogy közel 425 éve óta  magyar nyelven is bárki számára hozzáférhető a Szentírás. Kívánom, hogy a reformátorok  "biblikus lelkületének" példája adja  a protestáns identitástudatunk erősödését, hogy a Sola Scriptura ne csak a reformáció egyik alapelve, hanem életünk fő pillére is legyen.
– Millisits Máté, művészettörténész, művelődéstörténész, új- és legújabbkori történeti muzeológus

A reformáció számomra azt jelenti, hogy sokkal inkább az Úr Jézus tanítványa vagyok, mint bármilyen ideológia követője. Kihívás, hogy Isten szava szerint éljek a hétköznapi életben, a családban és a társadalomban. A reformáció bíztatás, hogy ne féljünk megnevezni az egyház és a társadalom aktuális problémáit és hibáit. Mindezt azonban Isten szavával összhangban, s alázattal, Istenfélelemmel és a másik iránti tisztelettel. Mert Isten kegyelmét és szeretetét megélni a legfontosabb.
– Martin Mražík, a kassai szlovák ajkú református gyülekezet tagja, felsőoktatási missziós szervezet főmunkatársa

A reformáció kora igehirdetésének egyik visszatérő motívuma volt a zsidó-magyar sorspárhuzam gondolata. Innen merítek én is. A napokban olvastuk napi Igeként Ezékiás „reformációjának” történetét (2Krón 30), mely szerint a páska ünnepét hosszú szünet után roppant rendhagyó módon, nem az arra kijelölt időben tartották meg, és a nép jó része bár nem tisztította meg magát, de evett a páskabárányból. „Ezért Ezékiás így imádkozott értük: A kegyes Úr tisztítsa meg azt; mindenkit, aki szívét elkészítette, hogy keresse az Istent, az Urat, az ő atyái Istenét, ha nem a szentségnek tisztasága szerint is. És az Úr meghallgatta Ezékiást, és megkímélte a népet.” A nép pedig örvendezett, annyira, hogy – ismét eltérve annak törvényétől – még hét nappal megtoldották az ünnepet. A sok „törvényszegés” ellenére Isten meghallgatta az ünnep végén áldást mondó papok és léviták imádságát. Számomra ez a reformáció: a formák újraalkotása helyett az Isten kegyelméhez való visszatalálás és az ebből fakadó öröm ünnepe.
– Nagy Károly Zsolt, református teológus, antropológus, az MTA Néprajzkutató Intézet munkatársa

Mit jelent számomra a reformáció? Már visszhangzik is a fülemben a történelemkönyvből jól megtanult mondat: „Amikor Luther Márton 1517. október 31-én  kiszegezte 95 tételét a wittenbergi vártemplom falára.” Emlékszem, azon a történelem órán büszke voltam protestáns voltomra. Igen, „mi” megtisztítottuk az egyházat a tévtanításoktól. A rákövetkező történelem óra viszont meglehetősen bosszantott, mert a katolikusok ellenreformációs lépéseiről szólt. Azóta eltelt jópár év és hála Istennek, a gondolkodásom is „megreformálódott”.  Hitemet tekintve elsősorban evangéliumi keresztyén vagyok, felekezeti hovatartozásomat tekintve pedig református, s nem kevésbe vagyok büszke arra sem, hogy házasságkötés előtt az evangélikus egyház tagja voltam. Ezen felül pedig igazi, őszinte barátságok fűznek katolikus testvérekhez és lelkesen hallgatom autóvezetés közben a Mária Rádiót. A 16. században Luther a mindennapi emberek számára tette érthetővé, hogyan találkozhatnak Istennel és mi a terve az ő életükkel. Azért dolgozott, hogy a félreértett vagy félremagyarázott tanításokra felhívja a hívők és az egyházi elöljárók figyelmét, mindezt pedig a Biblia igazságával magyarázta. Ma, a 21. században is éppen ez a feladatunk: Jézus személye és tanítása láthatóvá váljon családunkban, közösségeinkben, hagyományainkban, ünnepeinkben. Nincs ebben semmi trükk, a lényeg egyszerű: a naponta olvasott bibliai igék és imádságok átformálják a saját és szeretteim életét is.
– Nagy-Tóth Veronika, a tinnyei református gyülekezet tagja

Vallom, hogy a református egyház mai állapota elsősorban lelki, és nem szervezeti reformáció után kiált.
Vallom, hogy az igazi reformáció ma is, a  megtérő szívekben kezdődik!
Vallom, hogy az igazi reformációt ma is, csak a Szentlélek tudja elkezdeni!
Vallom, hogy az egyházat reformáló Szentlélek eszköze ma is, a megfeszített és feltámadott Krisztust prédikáló igehirdetés és az imádkozó közösségek!
– Sípos Ete Álmos, lelkipásztor, a Biblia  Szövetség főtitkára

A Reformáció ünnepén úgy érzem magam, mint a wittenbergi templomajtó, amelyre Luther fölszegezte a 95 tételt. A Disputatio csak egészen rövid ideig vonatkozott másra, azóta kizárólag a református egyház állapotára kérdez rá. A Magyar Református Egyházat az uralmi es függelmi viszonyok bonyolult rendszere szövi át, olykor kifejezetten kiváló emberek küzdenek egymással fáradhatatlanul. A rendszer folyománya ez vagy az emberi természetből fakad? Főtiszteletű, nagytiszteletű, tiszteletes – nyelvében él az egyház. Az örökkévaló élet boldog evangeliuma helyett az örök kampány kopogó retorikája. Megint egy csata, amit meg kell nyerni, megint valaki, akit le kell győzni, újabb és újabb megdicsőülések. Uralmi rendszerből uralmi játszmák következnek, a függés függést szül: hatalomtól, szponzortól, statisztikai adatoktól. És mérhetetlen rosszkedvet. A Reformációra mint Isten jókedvére gondolok, nem tudok másként. Szeretném, ha kijelentéseink nem rejtenének kódolt üzeneteket, ravasz taposóaknákat a mindenkori bennfentesek nagy örömére, hanem magáról a tárgyról szólnának. Az Evangélium tárgya maga az evangélium. Reformációt - most! A mélységből kiáltok hozzád, Uram!
– Visky András, kolozsvári író, dramaturg

Nekem a reformáció csupán egy szép szó, egy gyűjtőfogalom volt, falak tartalom nélkül. Ezt kaptam örökségül a szüleimtől. Nem értettem, de jól esett a szomszédban lévő templom tornyára nézni. Biztonsággal töltött el, mint egy elit klubtagság melyet nem használok, de van. 28 évesen rádöbbentem, hogy ennyi nem elég, űr tátong a lelkemben, és egyedül ezt a hiányt nem tudom betölteni. Akkor szólított meg Isten. Azóta keresem Őt, és az Ő Igazságát. A Szentírásnál hitelesebb forrást nem találtam, minden nap olvasom, elmerülök benne, és kezdem a világot más szemmel látni, benne magamat is. Kezdenek helyre kerülni bennem az eddig kusza dolgok. Ez egy naponkénti harc, önmagammal, a világgal, Istennel, nekem ez a reformáció.
– Zsadon Zsuzsa, boldvai református ifjúsági munkás

Mindenkit bátorítunk, hogy hozzászólásban írja le, számára, személyesen a jelenben mit jelent a reformáció!

Reformatus.hu