Június első öt napja emlékezetesen telt azok számára, akik Drezdában, az idén harmincharmadik alkalommal megrendezett evangélikus egyházi napokon vettek részt. Nem csak az újjáépített Drezda, minden szépségével, látványosságával – mint például a Zwingerrel és az újraépített Frauenkirchével; valamint a nagyszerű tömegközlekedésével – hanem a programok sokszínűsége és a félmilliós város további 120-150 ezer embert befogadni és vendégül látni tudó képessége is ámulattal töltött el sokakat.

Az Elba parti tartományi fővárosban szinte mindenki zöld sálakkal „felszerelkezve” rótta a kilométereket. Ezek a zöld sálak voltak ugyanis a leginkább ismertetőjegyei a Kirchentagnak.

A programok mennyisége és sokszínűsége miatt, a bőség zavarában azt sem tudta az ember, hova menjen, mit nézzen meg, mit hallgasson meg. Én sem kívánok mindenről beszámolni, csak néhány eseményről, amin részt vettem. (Aki az egész programra kíváncsi, bizonyára megtalálja még az interneten is, vagy szívesen rendelkezésére bocsátom a 640 oldalas programfüzetet – vagyis inkább programkönyvet.)

Az első nap három kezdő istentiszteleten is részt lehetett venni. Másnap a Dreikönigskirchében, vagyis a három királyok templomban volt egy kifejezetten közép-kelet európaiaknak érdekes program. A Café Freiheit (Szabadság kávézó) nevet viselte és Balog Zoltán valamint Ulrike Poppe felemelő jelenlétével és élményeivel beszélgethettünk a szabadságról. Három kérdéskört jártunk körül. Mi a szabadság, mi számunkra a szabadság szimbóluma illetve, hogy mi az, amiért harcolnánk, tüntetnénk.

Egy másik program az „Együtt Európáért” előadás volt, melyet Jerzy Karol Buzek úr, az Európai Parlament elnöke tarott. Hangsúlyozta a keresztyén értékeket az európai politikában. Szép volna, ha megvalósulhatnának a mindennapokban is azok az elvek, amelyeket említett. Sokan egyetértettünk vele!

Aki Drezdában jár, nem hagyhatja ki a Zwingert. Így mi sem tettük. Gyönyörű festménygyűjtemény található a múzeumban, csodálatos remekművekkel, hogy mást ne is említsek, ott található például a Sixtusi Madonna, amit Raffaello festett.

A záró istentiszteleten, amelyen úrvacsorát is vehetett, aki szeretett volna, mintegy százhúszezer hívő (egyesek szerint akár százötvenezer) vett részt. Engem személy szerint az első pünkösdre emlékeztetett. Ott a hatalmas város, rengeteg emberrel, akik mind az evangéliumot hallgatják.

Szép, felemelő és emlékezetes élmény volt! Találkozunk 2013. május 1-5-ig Hamburgban?!

Jakab István, református lelkipásztor