A tanácskozásnak az Emden-i nagytemplom romjaiból épült híres Johannes a Lasco könyvtár adott otthont február 17. és 19. között. A gótikus stílusban épült pompás templomot a második világháború alatt a szövetséges hatalmak lebombázták és csak a kilencvenes években újították fel immár református egyháztörténeti és teológiai könyvtárként, amelyik azóta számos konferenciának, kulturális és művészeti eseménynek adott otthont.

A két legjelentősebb európai református szervezett által egybehívott 60 résztvevő először is azzal szembesülhetett, hogy keresve sem lehetett volna megfelelőbb helyszínt találni arra, hogy a migrációval kapcsolatos bibliai, teológiai látásukat és gyakorlati tapasztalataikat megosszák egymással. Emden városa hitük miatt üldözött reformátusok ezreinek jelentett biztos menedéket a 16. és 17. század folyamán. A nagytemplom a mai napig büszkén viseli a „Moederkerk”, azaz anyaegyház címet annak elismeréseként, hogy az 1600-as években holland református közösségeket mentett meg a megsemmisüléstől.

A konferencia felütéseként a Közel-kelet országaiból Nyugat-Európa felé tartó, példa nélküli migrációs hullámot előidéző politikai helyzetet elemezték a résztvevők. Bevezető előadásában Andreas Zumstein német újságíró azzal számolt, hogy a Szíriából és térségéből érkező menekültek áradata az elkövetkező két-három évben töretlen marad. A politikai stabilitás hiánya a Közel-Keleten és Észak-Afrikában hosszú távon a migráció erősödéséhez fog vezetni. Zumstein kiemelte, hogy a világközösség teljes mértékben elhanyagolta az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának támogatását, amelyik történetének legnagyobb humanitárius kihívásával néz szembe a második világháborút követő megalapítása óta.

Több előadó is kiemelte azt a tényt, hogy Kálvin különös érzékenységgel viszonyult a menekültek helyzetéhez, hiszen maga is, több ezer francia protestáns honfitársával egyetemben, üldöztetések elől menekült és száműzetésben élt. Ez pedig a református teológiára magára is nagy hatással volt, amelyik – Herman Selderhuis szerint – olyan „egyházi modellt fogalmazott meg, amely összhangban a migrációval mobilis és exportálható”.

Az RBD főtitkára, Achim Detmers „Kálvin migrációs teológiája” címmel tartott előadása a reformátor Mózes könyveihez írt kommentárjainak elemzésén alapult. Az Exodus kapcsán rámutatott arra, hogy Kálvin Izrael népének egyiptomi helyzetét franciaországi hittársainak szenvedéséhez hasonlította és egyértelmű politikai álláspontot fogalmazott meg az olyan kérdések kapcsán, mint a rászorulókról való gondoskodás, az önkényuralommal szembeni ellenállás, vagy az állampolgári engedelmesség.

„S az a tetszetős, de megtévesztő ürügy is azonnal felbukkan, hogy amint valami veszély tűnik fel a láthatáron, azzal szembe kell szállni. … S bár a természetünk valóban meggyőz minket arról, hogy ez igazságtalan és abszurd, mégis, általánosan az elővigyázatosság legjobb módjának tekintik, ezért csak azokat tartják előrelátóknak, akik a saját biztonságukról akár mások sérelmére is gondoskodnak, ha a szükség úgy kívánja. Ebből a forrásból indul ki majdnem minden háború, mert minden fejedelem fél a szomszédjától, s ez a félelem úgy eltölti rettegéssel, hogy nem vonakodik emberi vérrel borítani a földet. S innen a felhatalmazás a magánemberek között a csalásra, gyilkosságra, fosztogatásra és a hazugságra, mivel úgy vélik, hogy a sérelmeket túl késő lesz visszaverni, ha a megfelelő módon nem vesszük elejét ezeknek. Az azonban gonosz ravaszkodás (bármennyire is igyekeznek kifényezni az előrelátás tetszetős megnevezéssel), ha igazságtalanul zaklatunk másokat a saját biztonságunk érdekében. Félek ettől, vagy attól a személytől, s nem vagyok biztos abban, milyen hajlandósággal lesz velem szemben, ezért, hogy biztonságban legyek a sérelmektől, minden lehetséges módon megpróbálom elnyomni őt. Ezen a módon a legmegvetendőbb és legostobább is, ha hajlik a méregkeverésre, felfegyverkezhet a mi kárunkra, mi pedig kételkedhetünk az emberiség nagyobbik részét illetően. Így ha mindenki a maga bizalmatlanságába merül, s valamiféle sérelmek okozását tervezgeti a lehetséges ellenségeinek, akkor vége-hossza nem lesz a gonoszságoknak. Ebből következően Isten gondviselését kell szembeállítanunk ezekkel a mértéktelen aggodalmakkal és izgalmakkal, melyek elvonnak minket az igazság útjáról. Ebben bízva a félelem a veszélytől soha nem kényszerít majd minket igazságtalan cselekedetekre, vagy fondorlatos tanácsokra."
(Kálvin kommentárja a 2 Mózes 1,9-hez.)

A dél-afrikai teológus, Robert Vosloo előadásában Kálvinnak a Galatákhoz írt levél 6,9-11 részéről szóló igehirdetését elemezve fejtette ki az „elismerés” koncepcióját, kiemelve, hogy saját ember voltunkat „a másikban, a szegényben, a megvetettben, az idegenben ismerjük fel”.

A bibliatanulmányok is a migráció témájának feltárását szolgálták. Sabine Dressler Jób 1,15 („Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked”) alapján emlékezetett annak fontosságára, hogy a túlélők történeteit meghallgassuk, teret és figyelmet szenteljünk arra, hogy tapasztalataikat és traumáikat megoszthassák. Bölcskei Gusztáv a zsoltárok jelentőségére emlékeztette a résztvevőket, amik a református lelkiség és istentisztelet elidegeníthetetlen részeiként a vigasztalás forrásai a szegények, árvák, üldöztetést és elnyomást elszenvedők.  

Herman Selderhuis az idegenek védelmének és „kapuinkon belül tartózkodó jövevényekről” való gondviselésnek a fontosságát emelte ki az Ószövetségben. „Az a tény, hogy a református teológia nagy becsben tartja az Ószövetséget, segít abban, hogy teológiailag értékeljük a migráció jelenségét” – hívta fel a figyelmet a holland professzor és rámutatott arra, hogy Mózes ötödik könyve, ahogy a zsoltárok is gyakran említik az „idegeneket” és „jövevényeket” egy sorban az árvákkal és özvegyekkel, és velük együtt Isten különleges védelmébe utalják őket. Selderhuis ezen túl a keresztyén hit eszkatológiai távlatának szerepére is utalt a menekültügy kapcsán, miszerint „ez a világ nem végső otthonunk, Jézus követőiként vándorokként élünk itt.”

Susanne Lachenicht professzor történeti áttekintésében ismertette, hogyan hatott a francia református teológiára a hugenották száműzetésben formált identitása. A történelem ismétli önmagát, hiszen annak idején a hitük miatt üldözött reformátusok is megtapasztalták a visszautasítást és idegengyűlöletet éppúgy, mint a befogadást ott, ahol menedékre leltek.

Paolo Naso, a Római Egyetem professzora, egyben a Valdens Egyház menekültügyi tanácsadója a bevándorlás és integráció régi és új dinamikájáról beszélt, az olaszországi protestánsok mindennapi tapasztalatait is bemutatva. Ismertette és értékelte az integráció modelljeit, az amerikai „olvasztótégelytől” a francia asszimiláción és angol multikulturalizmuson keresztül az olasz munkaközpontú integrációs modellig, amelyek véleménye szerint mind megbuktak így vagy úgy. Az Olaszországi Protestáns Egyházak Szövetségének nevében az integráció új paradigmája mellett érvelt, amely a kölcsönösségen alapul, számításba veszi a befogadó társadalmak szükségszerű változását és a vallási tényezőt.

Martina Wasserloos-Strunk, a REV egyik európai alelnöke a „másság, avagy idegenség” jelentőségéről beszélt a modern gondolkodásban, szociológiai kutatásokra és empirikus tanulmányokra támaszkodva. A konzultációt lezáró nyilvános pódiumbeszélgetésben Martin Dutzmann, a Németországi Protestáns Egyház (EKD) német kormányhoz és az Európai Unióhoz delegált rendkívüli meghatalmazottja, Doris Peschke, az Európai Egyházak Migrációs Bizottságának (CCME) vezetője, Günter Kings politikus, a szövetségi parlament tagja, Paolo Naso és Robert Vosloo, a Stellenbosh-i teológiai szeminárium professzorai értékelték a németországi és európai helyzetet. A konferencia sajtótájékoztatóján többek között Kanizsai Dóra, egyházunk menekültmissziójának vezetője is részt vett.

A program részeként Emden polgármestere hagyományos fríz tea-fogadáson látta vendégül a konferencia résztvevőit. Köszöntőjében megidézte a ma 50 000 lakosú kisváros fénykorát, a sok református menekült befogadását is lehetővé tevő 17. századi gazdagságot és befolyást, azt az időszakot, amikor Emden nagyobb hajóflottával rendelkezett, mint Nagy-Britannia. „Az elmúlt néhány hónap során sok száz menekültet fogadott be városunk. Ebben hűek vagyunk hagyományainkhoz” – zárta beszédét a ma is a német reformátusság „fővárosaként” emlegetett kis település vezetője. Emden évente több mint 1200 újonnan menekült kérvényének kezelését, befogadását és integrációját biztosítja a német szövetségi kvótarendszer szerint.

Külügyi Iroda, fotó: Achim Detmers / RBD

Forrás: www.wcrc.ch