Adatokkal nem alátámasztott, a létező kutatásoknak ellentmond és módszertanilag is téves – állítja Csanády Márton szociológus arról a többször elhangzott véleményről, amely szerint egyértelmű, hogy a Jobbik azért erős Északkelet-Magyarországon, mert ott sok református él. Egy 2009-es kutatás épp azt mutatja, a vallásosság távolít a politikai szélsőségtől, nem közelít.

Az utóbbi hetekben többször is elhangzottak olyan elemzések, amelyek a parlamenti választásokon harmadikként végzett Jobbik északkelet-magyarországi kiugró szereplését annak tulajdonították, hogy ott nagy számban élnek reformátusok.

Nyugatellenes, radikális, nacionalista

A szociológus Tamás Pál a Jobbik cigányellenességének tudta be a Jobbik sikerét, a 16,67 százalékos eredményt. A kelet-magyarországi megyéket, ahol a Jobbik a legjobban szerepelt, úgy jellemezte, hogy ott magas a romák aránya, nagy a munkanélküliség és jellegzetesen erős a református egyház. „A keleti országrészben nagyon magas a református vallásúak aránya, a református egyházban pedig – különösen az elmúlt húsz évben – erősen jelen van a jobboldali nemzeti radikalizmus” – állította Tamás Pál a Hetek című hetilapnak.

Egy másik vélemény a CEU-n tanító osztrák politológusé, Anton Pelinkáé, aki a bécsi Die Pressében elemezte a Jobbik előretörésének okait. A pártot többek között szélsőjobboldali, revizionista, a romák és a bűnözés közé egyenlőségjelet tévő politikai alakulatként írta le, de a református egyház vélelmezett hatását is kiemelte.

„A párt erősségei földrajzilag egybeesnek a magyar református egyház hagyományos fellegváraival, ez elsősorban a gazdasági egyensúly hiányára vezethető vissza. De szembetűnő, hogy a református egyház, amely az Oszmán Birodalom védelmében menekült meg az ellenreformációtól, és hagyományosan mindig is nyugatellenes − mert Habsburg-ellenes − volt, sajátos nacionalista hangokat is terem, amelyek − felerősödve − a Jobbiknál is megtalálhatók.”

Ellentmondó adatok, téves következtetések

„A szociológiai eredmények ellentmondanak azoknak az állításoknak, miszerint azért szerepelt a Jobbik az országgyűlési választásokon az ország északkeleti felében a legjobban, mert azok hagyományosan erős református vidékek – állítja Csanády Márton szociológus a fenti elemzésekről. – Kevés olyan kutatás van, amely rámutatna ezekre az összefüggésekre, azonban az 1981 óta, hollandiai (tilburgi) központtal, tízévente zajló európai értékrendvizsgálatban külön hangsúly van a vallásosságon és az azzal összefüggő szempontokon.”

A kutatás legutóbbi felvétele 2009-ben zajlott, így abból lehet a mostani választási eredményre vonatkoztatható adatokat is kinyerni. Ezekből pedig az derül ki, hogy a felekezethez tartozók közül a leginkább a görög katolikusokat jellemzi a szélsőjobboldali politikai szimpátia, őket követik a római katolikusok, és csak utánuk jönnek a reformátusok. Az izraeliták és az evangélikusok között nem mérhető a Jobbik, illetve a MIÉP iránti szimpátia. A kutatás arra is rámutatott, hogy a nem vallásosak valamennyi felekezethez tartozónál (a görög katolikus kivételével) fogékonyabbak a radikális jobboldali nézetekre.

Csanády Márton szerint a fent idézett vélemények nemcsak az adatokat nélkülözik, de módszertanilag sem állják meg a helyüket, az ökológiai tévkövetkeztetés kategóriájába tartoznak. A szociológiai alapfogalom azt takarja, hogy magasabb szintű, aggregált adatokból az egyén szintjére vonnak le következtetéseket.

Érveket lehet találni

A szociológus szerint a megszólalók joggal állapították meg, hogy a Jobbiknak Kelet-, Északkelet-Magyarországon (Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg) a legnagyobb a támogatottsága, ami részben valóban egybeesik a legerősebb református vidékekkel. Az első tévedés az, hogy ezek valóban hagyományosan erős református területek, azonban nem kizárólagosan azok, természetesen itt is élnek más vallásúak, sőt nem vallásosak is. Ezzel szemben más, szintén református erősségnek számító területeken (ilyen például a kálvinista Róma, Debrecen megyéje, Hajdú-Bihar), ahol az előzőeknél jobb a gazdasági helyzet, nem volt olyan sikeres a Jobbik.

A Jobbik és a reformátusság összefüggésének igazolására akkor sem lennének alkalmasak a választási adatok, ha „törekednénk” az ökológiai tévkövetkeztetésre. Példaként hozta azt, hogy a legkatolikusabb megyében, Nógrádban is átlag felett, és a legreformátusabb megyét, Hajdú-Bihart meghaladóan szerepelt a Jobbik. Hajdú-Biharban ráadásul kiugróan népszerű volt a Fidesz: a Dunától keletre itt szavaztak a legtöbben a választásokon győztes pártra.

A Jobbik és reformátusság között összefüggést keresőknek azonban érvet ad az is, hogy a református egyház tagjai, lelkészei közül korábban, és az elmúlt húsz évben is felbukkantak többen a szélsőjobboldalon, jegyezte meg Csanády. Ezek a szereplők az utóbbi időben nem a Jobbikot leginkább támogató megyékből érkeztek. A két világháború között ugyancsak felbukkantak olyan lelkészek, akik a politikában szerepet vállaltak, volt hagyománya a radikalizmussal való kapcsolatnak a szélsőjobboldalon és a szélsőbalon egyaránt.

„Ez részben abból eredt, hogy ezek a lelkészek olyan területeken éltek, ahol a leginkább jelentkeztek a társadalmi feszültségek – adott magyarázatot a szociológus. – De az is hozzájárult mindehhez, nemcsak a múltban, hanem a jelenben is, hogy a református egyházban nincsen központi irányítás.”

Csak hipotézisek vannak

Csanády Márton szerint történelmi tévedésen alapul az osztrák Pelinka azon kijelentése is, miszerint a református egyház az Oszmán Birodalom védelmében menekült meg az ellenreformációtól. Ezzel ellentétben a protestáns egyházak magyarországi fennmaradásának gazdaságtörténeti okai vannak. A szociológus rámutatott, a Habsburg fennhatóságú Erdélyben a reformátusok ott maradtak meg, ahol nem volt nagybirtok, például a Székelyföldön. De némiképp hasonló volt a helyzet a csoportos nemességet élvező hajdúk, valamint a nagybirtoknak nem kedvező, kisnemesekben erős Északkelet-Magyarországon is. A közös nevező pedig az volt, hogy ezek a területek messze estek a birodalmi központtól, így a Dunántúlon sikeres ellenreformáció ezekben az országrészekben ezért sem ért célt.

„Mindezek az elemek vezetnek óvatlan következtetésekre. Az adatokra konkrét magyarázatok nem léteznek, csak hipotéziseink lehetnek” – véli Csanády Márton. A szélsőjobboldali politikai nézetekre leginkább nyitott, de kis lélekszámú görög katolikusok közül sokan a társadalom második sorában élnek, közelebb vannak a romákhoz, így az elmúlt években felerősödött antiszociális viselkedésből többet kapnak.

Az evangélikusokat egyáltalán nem, de a reformátusokat is a más vallásúaknál kevésbé érintik meg a radikális politikai nézetek, ami annak tudható be, hogy általában a vallásosság maga is a nyugathoz kötődik Magyarországon, a protestáns vallások pedig a legnyugatosabb értékrendet képviselik a társadalomban. Ez akkor is így van, ha történelmünk miatt ezek a vallások nem úgy fejlődtek nálunk, ahogyan Nyugat-Európában.

A vallásvesztés vezethet szélsőségességhez

Ezzel szemben a szélsőjobboldali radikalizmus jelenleg nyugatellenes gondolatrendszer. Így nincs mit csodálkozni azon, állapította meg Csanády Márton, hogy a nem vallásosak között a legnagyobb a Jobbikkal (illetve a MIÉP-pel) szimpatizálók aránya. Látni kell, hogy domináns az ősmagyar ideológia jelenléte, erősek a pogány, samanisztikus elemek, aminek hagyománya a két világháború közé nyúlik vissza. De más adatok is ezt az összefüggést erősítik: a Jobbik szavazói döntően férfiak (a nők legkevésbé a Jobbikra fogékonyak a parlamentbe jutott pártok közül); míg a vallásgyakorlás a nők között kétszer akkora, mint a férfiak esetében.

„A szélsőséges ideológiákhoz való kötődés és vallási nézetek közötti összefüggést mindezek alapján el kell vetni – összegzett a szociológus. – Ha bármilyen megállapítást tehetünk, az inkább az, hogy a vallásosság távolít, véd a szélsőségektől és hogy a szélsőségesség inkább a vallásvesztéshez áll közelebb, mint a vallásossághoz.”

Hozzátette, ha a reformátusságot párthoz szeretnénk kötni, akkor ezt a Fidesz esetében lehetne megtenni. A kormányzásra készülő párt vezetésében ugyanis felülreprezentáltnak tűnnek a reformátusok. Ez pedig a kommunista és szocialista társadalompolitikára vezethető vissza: a vidéki társadalom átalakítása, a kollektivizálás olyan rétegeket érintett, amelyekben felülreprezentáltak voltak a reformátusok. A 80-as évekre pedig ezek a vidéki, kisvárosi, tanulást preferáló és kitörni vágyó réteg gyerekei lettek azok, akik a meglévő elitek megegyezésén alapuló reformokkal szemben máshogyan képzelték el a változásokat.

Az eddigi adatok és fejtegetések természetesen nem jelentik azt, hogy ne lennének vallásgyakorló reformátusok a Jobbik szavazói között – állapította meg Csanády Márton. A párt szimpatizánsai közül azonban kevesebben meggyőződésesek, mint más pártoknál. Vagyis itt lehetnek azok, akik egyes területeken az általános társadalmi rend felbomlása miatt választották a radikális nézeteket.

„Ha az állam visszatér ezekre a vidékekre, akkor ezek a szavazók is elfordulhatnak a Jobbiktól. Ebben a visszatérésben, újjászervezésben pedig utolsó csíraként éppen az egyházak lehetnek az állam segítségére, amely az elmúlt nyolc évben súlyos félreértések okán nem használta ki ezt a természetes szövetségest.”

Csepregi Botond