„A dégi gyülekezet megalakulása Urunk hatalmas szeretetének köszönhető” – kezdi Imre Bálint esperes, és a mezőföldi református közösség fordulatos történetét hallgatva ezen egyre kevésbé csodálkozunk. Hiszen a falu akkori földesura, gróf Festetics Lajos római katolikus vallású volt, református jobbágyait mégis arra biztatta, hogy hozassanak gyermektanítót és könyörgő mestert. A kérésen felbuzdulva 1786 nyarán először könyörgő mester érkezett, majd pár évre rá a lázas templomépítés is megkezdődött. A felvilágosult világnézetű földesúr, bármily hihetetlen, de nem csak engedélyt, hanem telket, építőanyagot és anyagi támogatást is adott, melynek gyümölcse, az 1794 advent első vasárnapján felszentelt templom szinte azonnal megváltoztatta a község életét. "A kicsi gyülekezet a prédikátorok, lelkipásztorok, tanítók áldozatos munkája nyomán, Istenünk végtelen kegyelméből fokozatosan erősödött és gyarapodott. A XX. század 20-as, 30-as éveire a sok-sok áldozatos vetés gyümölccsé érett" – idézi fel a templom karzattal való kibővítését és a parókia felújítását a lelkész. Ám a vészterhes háborús évek okozta súlyos gazdasági károk mellett a mélyen gyökerező lelki veszteségek sem törték meg a gyülekezet tagjainak hitét.
„A félezer fős közösség odafigyelt megmaradt épületeire, és harcolt azért, hogy gyermekei keresztségben, konfirmációban, esketésben részesüljenek, hogy szüleiktől-nagyszüleiktől egyházi szertartáson vegyenek búcsút, s talán úgy érezte, hogy abban a korban ez elegendő hitvallás is.  A 70-es, 80-as évek azonban azt mutatták, hogy a nagy küzdelemben megfáradt gyülekezet nem tudott a külső megújulással legalább azonos mértékben lelkileg is újulni, pedig a mi Urunk gondviselő szeretete ugyanúgy jelen volt akkor is, mint az ősök életében” – tájékoztat Imre Bálint.  Elbeszéléséből kiderül, hogy a 90-es évek elején mindenki meg volt győződve, hogy rögvest megtelnek templomaik kiürült padsorai. Immár a lelkész is részese lehetett az elmaradt keresztelők, konfirmációk, esketések pótlásának: „Nagyon sokat imádkoztunk azért, hogy ezek a „pót” alkalmak ne csupán formai hiánypótlások legyenek, hanem Istenünk kegyelméből a Szentlélek igazán érintse meg ezeket a fiatalokat. Az eltelt 30-40 esztendő után a meglévő és visszakapott épületekre is figyelni kellett, ráadásul a lelki és fizikai építkezés a hit- bizalom-szeretet fogytával egyre nehezebb lett. De a gyülekezet nem adta és nem adja fel. Nagyon nagy imaháttérrel azon munkálkodunk, hogy ne csak külsőségeinkben legyen megújulás, hanem legyen jelen Krisztus példáján és az ősök hitén alapuló belső megújulás is” – mondja bizakodva.
A Dégi Református Egyházközség életét tekintve kijelenthetjük: a hosszú évek fáradozásai nem voltak hiábavalók, kevés az ilyen aktív kistérségi keresztyén közösség; a gyülekezetet összetartó vezetők sikerrel jártak. Már 1993-tól, az első „Bibliai Nyári Hittan Tábor” megszervezésétől kezdve nagy energiákat fordítanak ugyanis az ifjúságra, mely nem győzi meghálálni a kapott törődést és figyelmet. Az eddig minden esztendőben megismételt nyári táborból hazatérő fiatalok az istentisztelet keretében tartanak élménybeszámolót, ezzel is élőbbé varázsolva a települést. A visszakapott épületek lehetőséget nyújtanak különböző alkalmak megtartására is: a gyülekezet különböző korosztályai részére szerveztek már csendesnapot, sporteseményeket, presbiter- és konfirmandus találkozót, de kirándulást, adventi és böjti hétvégéket, továbbá egyházmegyei, valamint – a 2006-ban pótolt orgonának köszönhetően – zenés programokat és koncerteket is. Az esperes szerint az egyházban fontos a jó kapcsolat és a szolgálat: az egyházközség „Szivárvány” elnevezésű kórusa rendszeres résztvevője a megnyitó istentiszteleteknek, küldötteik gyakori látogatói a Református Egyházi Napok Dunántúl kórustalálkozójának, valamint a Református Világtalálkozó központi alkalmainak is. „1996-tól testvérgyülekezeti kapcsolatot ápolunk Betfalva gyülekezetével is. Az eltelt tizennégy esztendőnek köszönhetően megismerhettük erdélyi testvéreink életét, hitét, és kultúrájukat, melyből sokat tanultunk. A közös istentiszteleteink lelki megerősödést jelentenek mindnyájunknak” – fogalmaz a lelkipásztor, aki a község közéletében is aktívan jelen lévő gyülekezetét nem csak a hitben előttük járt tagokról való megemlékezésre, de a római katolikus és evangélikus testvérekkel való jó kapcsolat kiépítésére is buzdítja. Február 14-ikén tehát nem csak a Pollach Mihály tervezte Festetics kastély és a Magyarországon egyedülállóan gyönyörű angolpark miatt érdemes Dégre látogatni: azok, akik nem elégszenek meg a Magyar Rádió közvetítésével, a pihenésen és feltöltődésen kívül ezúttal az Örömhírt is megtalálhatják a festői természetvédelmi területen, mely most is barátságosan várja vendégeit.

Pintér Dániel