„Olyan családok jönnek a Meseközbe, akik nehezebb anyagi körülmények között élnek. A foglalkozás célja, hogy ezen családoknak segítsen kiszakadni a hétköznapokból, és arra bátorítsa őket, hogy minél többször üljenek le mesét olvasni. Én olyan nyolcgyermekes családban nőttem fel, ahol mindig fontos volt a mesélés. Nem emlékszem olyan estére, hogy ez elmaradt volna" – mondja Győri Judit, az MRSz programkoordinátora, a Meseköz egyik megálmodója.

A keresztyén gyermek könyvklubot nyolc alkalmasra tervezik, célja, hogy havi rendszerességgel egy olyan foglalkozást tartsanak, amely segít a gyerekek fejlődésében kreatív játékok, felolvasások és egy adott könyv közös felfedezése által. A gyerekek és a felnőttek együtt tölthetnek így egy kevés időt a mesék világában, úgy hogy mindeközben Istenről is hallhatnak. C. S. Lewis nagy sikerű, hét kötetes Narnia-sorozata ezt a célt rendkívül jól szolgálja, ezért is került ez a foglalkozások középpontjába. Az utolsó állomás egy olyan sarok lesz, ahol a könyvben szereplő bibliai motívumokkal foglalkoznak majd.

Minden alkalmat négy blokkba osztanak fel, amiket játékos vetélkedőkkel szakítanak meg. „Erre azért van szükség, mert manapság nehéz lekötni a gyerekek figyelmét. Nagyjából negyedóránként át kell mozgatni őket ahhoz, hogy utána nyugodtan vissza tudjanak ülni, vissza tudjanak merülni a fantázia világába" – állítja Győri Anna, Judit testvére, a Meseköz másik ötletgazdája.

Érdemes elindulni

A Meseközbe elsősorban rászoruló családok érkeznek, egy az anyaotthonok számára szervezett táborból, kettő a Mentőöv program résztvevői közül és egy család a nevelőszülői hálózatból. Mindig körülbelül tizenöt gyerek figyeli, hallgatja lelkesen az érdekfeszítő történeteket.

Rapcsák Jánosné hét gyermeket hozott, akik közül kettő a sajátja, a többit nevelőszülőként neveli. Margit, Ricsi, Krisztián, a nagyobbak már nem vesznek részt a mesehallgatásban, inkább segítenek terelgetni a többieket, és azt élik meg élményként, hogy a fővárosba jöhetnek. Három órát utaznak a déli határ mellől, hogy a kicsik részt vehessenek a programban. Igazi családi kirándulás ez. Attila, Ildikó, Tünde és Gáborka, a kisebbek mindig nehezen indulnak el, de utólag mindig találnak valami érdekeset, amiért érdemes volt nekivágni a hosszú útnak, meséli az anyuka. „Legutoljára színeztünk, festettünk, ragasztottunk" – emlékszik vissza szívesen Attila, aki a mostani foglalkozás végét is alig bírja kivárni, mert nagyon kíváncsi arra, vajon ma mit barkácsolhat.

A kis hősök

Győri Anna, aki a Krónikák megjelenését a Harmat Kiadónál gondozta, úgy találja, hogy manapság hajlamosak vagyunk elfelejtkezni a meséről, az abban rejlő örökérvényű igaz értékekről. „Megtanulhatják, hogyan legyünk emberek, mi a szeretet, mi a hűség, a testvéri megbocsátás. Mindezek benne vannak a történetekben" – teszi hozzá, majd elkezdi bemutatni a foglakozásokat. – „Én írom át a Narnia köteteit olyan rövidített, egyszerű nyelvezetű formába, hogy mindenki megértse, ugyanakkor a legkülönbözőbb korosztályból érkezők se unják meg. Ezúttal a Caspian herceget dolgoztam át. A szövegeket egy önkéntesünk olvassa fel, és ha tehetjük, filmrészletekkel is tarkítjuk azt."

A filmvetítéseknek most is nagy sikere van. A 11 éves Csillag Norbert csak azt sajnálja, hogy a mozirészek még nem 3D-sek, – az ő kifejezésével élve –, az lenne az igazán tuti. Még ha a technika nem is a legkorszerűbb, amikor a hős egér, Cincz vitéz feltűnik a vetítővásznon, a gyerekek egybehangzóan felkiáltanak, de cuki!

Győri Judit ennek kapcsán azt osztja meg a gyerekekkel, hogy Caspian az egyik kedvenc története a narniaiak közül, mert a legkisebbeknek nagyon nagy szerep jutott benne. „Isten ugyanígy van velünk is – magyarázza –, a legkisebbeknek sokszor ő is a legnagyobb feladatot adja. Isten sok mindent ránk bízott."

Kreativitás és spontaeneaitás

„A mesét játékokkal, kézműveskedéssel kötjük össze, melyek kapcsolódnak a felolvasott szakaszokhoz" – fejezi be Anna, hogyan is néz ki a Meseköz egy-egy alkalma. Ezúttal a könyv ajándékait keresik a gyerekek a pincében mindenfelé, később a megfigyelőképességüket is próbára teszik. Különbségeket kell keresni két kép között. Aki jó választ ad, cukorkát kap. „Én tudom, én is tudom" – hangzik fel mindenfelől. Az egyik kisfiú megjegyzi, túl sok cukorkát fog enni és meg fog fájdulni a hasa, mert már teli van a zsebe édességgel. Ebből látszik, mennyi mindent jól megfigyelt, megjegyzett ma is.

A mesét olykor a négyéves Nadin csacsogása szakítja meg, így a Caspian herceg történetének végét és lényegét is ő foglalja össze: Aslan a király! Ezt többször megismétli. A nagy oroszlán az elmúlt hetek alatt kedvencévé lett. A többiek mosolyognak rajta. Éppen az ilyen és ehhez hasonló spontán reagálásokat kedveli a gyerekeknél az MRSz egyik nyugdíjas önkéntese, Bokor Mária. „Ugyan nem világrengető dolog szörpöt adni a kicsiknek, gardírozni őket, de így hasznossá tehetem magam. Nagy öröm, amikor látom a gyerekek őszinte reakcióját. Elkápráztat a színtiszta logikájuk" – árulja el mosolyogva. Mária a program végén a kézműveskedésbe is beszáll, készülnek a kardok, a koronák. Norbert azt is elújságolja, hogy ötöst kapott félévkor technikából, így most egy nagyon díszes koronát készít magának, amit ha felvesz, majd hasonlíthat kedvencére, Peterre a meséből. Attila kiegészíti, hogy Peter a bátorság jelképe, és már alig várja, hogy egy hónap múlva folytassák a mesét.

A Meseköz legközelebb március 1-én várja a gyerekeket. A téma A Narnia krónikái következő kötete, A Hajnalvándor útja lesz.

Kováts Annamária, Fotó: Vargosz