Ezt, a világ által is sokszor feltett kérdést készítette el számunkra Isten a Református Fiatalok Szövetségének (REFISZ) téli konferenciáján – ezúttal is valódi válaszokat kínálva.

Az alkalomnak a budapesti Baár-Madas Református Gimnázium adott otthont. Különösen kedves ez a helyszín a REFISZ-tagok számára, hiszen többen közülük itt töltötték gimnazista éveiket. A patinás épület dísztermében egy kis bevezető játék után áhítattal nyitotta meg az eseményt Sóskuti Zoltán rákoskeresztúri lelkipásztor, majd kiscsoportos ismerkedés következett. Az este, mint mindig, a teaház és a beszélgetés jegyében zajlott. Nagy öröm volt látni, hogy mennyi új arc bukkant fel a tömegben, és persze a régi ismerősök is egymás nyakába borultak.

Az idei téli konferencia koncepciója egy kicsit más volt, mint a korábbi: a frontális előadások helyét ugyanis ez alkalommal átvették a kiscsoportos foglalkozások, mivel a hangsúly most nem a „nagy igazságok” kimondásán volt, hanem sokkal inkább a saját felfedezéseken, önmagunkról, Istenről való gondolkodáson – ahogy azt Anda Judit és Pogrányi Marcsi, a terv megálmodói megfogalmazták. A közös munka során bibliai történeteket dolgoztunk fel, értékeket gyűjtöttünk, játékosan gondolkodtunk magunkról, Istenről, értékességünkről. Mindez sokkal aktívabb részvétet igényelt a közel 160 résztvevőtől, ennek következtében el is fáradtunk a beszélgetések végére, de értékes felismerésekkel és gondolatokkal gazdagodhattunk.

Persze nem maradtak el az áhítatok sem, és alkalmunk volt kettesben is időt tölteni Istennel egy-egy csendes félóra keretében. Mindez által jobban megérthettük: Isten minden embert – személyesen engem és téged is – értékesnek alkotott. Egyedül Ő képes kihozni bennünket reménytelen élethelyzetekből, a halál árnyékának völgyéből, amikor senki és semmi más nem tud segíteni rajtunk. Ő ad célt és értéket az életünknek is, ha kérjük és hittel elfogadjuk tőle.

Felfedeztem, hogy értékes vagyok, rendben. De hogyan tovább? A vasárnapi istentisztelet egy olyan szempontot hozott elénk, amivel talán keveset szoktunk foglalkozni: milyen vakvágányra vezethet az önmagam értékességéről való gondolkozás? Lehet ennek egyáltalán negatív oldala?

Pogrányi Károly, a REFISZ lelkésze foglalta össze a kérdés tanulságait: ha Isten meggyógyította az önértékelésemet, szabad leszek arra, hogy kinyíljak mások felé, és meglássam az ő értékességüket. Nem kell többé magam körül forognom. Hiszen ami meggyógyult, az már nem fáj. Arra nem figyelek többé, csak használom. Továbbléphetek.

Különösen nagy áldás volt, hogy az istentiszteleten közösen vehettük az úrvacsorát, így is emlékezve arra, hogy „… nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg… hanem drága véren…” (1Péter 1:18-19.) Jó volt megélni ilyen módon is a nagyböjtöt, az Úrral való találkozás örömét, készülni az ünnepre.

A hétvégén ismét bebizonyosodott, hogy lehet és kell fiatalok között szolgálni. Az alkalmak olyan kérdésekben nyújtanak megbízható kapaszkodókat, amelyekben a világ sokszor félrevezet, és látszatmegoldásokat kínál. Isten viszont hív, hogy merjünk hozzá menni minden kérdésünkkel, bármikor.

A Fiát adta érted.

Szóval, mennyit érsz…? 

Kukri Márta, fotók: Guti László