A kanadai református nők az idén országos konferenciájukat május 16-19 napokon tartották Torontóban. Ezen a kongresszusszerű összejövetelen mintegy hatszázan vettek részt, az óriási ország minden részéből voltak képviselők. Egy népes nemzetközi csoportot is meghívtak, főként Afrikából, Ázsiából és Európából. A magyar reformátusokat és a Református Nőszövetséget Köntös Lászlóné, a Pápai Református Kollégium Gimnáziumának tanára és Dr. Gaál Botondné Dr. Czeglédy Mária debreceni orvos, kerületi nőszövetségi elnök képviselhették. Mindkettőjüket meghívták a Kanadai Református Egyház Női Missziói Társaságának május 15-én tartott 100. jubileumi évfordulójára is.

A kanadai református nőknek e két különböző, de mégis egybetartozó nagy összejövetele sok tanulsággal szolgálhat a mi református egyházunk számára, főként abban, hogy miként lehetne a nők szolgálatát a gyülekezeti életen belül hatékonyabbá tenni, több haszonnal szervezni, és ezt a különös jószolgálati tevékenységet jobban használni a keresztyén missziói munkában, a világ megváltoztatásában. A kongresszus jelmondata is igen figyelemfelkeltő: Burst Forth, amelyet sokféleképpen lehet magyarul visszaadni.

Talán ezek lehetnének a megfelelői: új erővel haladni, erőre kapni, előre lendülni, kitörni a zártságból, kivirágozni, további lendületet nyerni. Mint igazi reformátusok az Ézsaiás 35:1-10 alapján biblikusan fogalmazták meg a terveiket és jövőbeli tennivalójukat. Ez az igei rész valójában egy jövendölés, egy jövőbe mutató bátorítás és reményteli ígéret. Miként a nárcisz kivirágzik és széppé varázsolja a környezetét, úgy kell keresni a nőknek is a szolgálat lehetőségét minden adott helyzetben. Isten népe a Krisztus által megváltott világban él, és részt kér magának eme új világ még szebbé és még jobbá „varázsolásában".

A biblikus szemlélet is ezt adja elénk, amikor a nők sokféle gyülekezeti szolgálati lehetőségeiről beszél, sőt ígényli is azt. Ezt világították meg az ézsaiási látomást alátámasztó igék magyarázatával, a Lk 1,46-55, Mt 11,2-11, Zsolt 146 és Jak 5,7-10 igék kifejtésével. Ha össze akarjuk foglalni mindazt, amit a kanadai nőtestvérek célul tűztek ki, akkor feltétlenül előtérbe tették a pozitív társadalmi változásokhoz szükséges keresztyén nevelői tevékenység fontosságát, a mindennapi életben való aktivítás lehetőségének keresését, a gyülekezeti élet pezsdítését és általában egyfajta új szemlélet bevezetését a keresztyén közösségek életébe.

Ilyennek mutatkozik az a különös helyzet is, amelyet kihangsúlyoztak, hogy eddig az északi féltekén élő keresztyének (Európa és Amerika) kultúráját, zenéjét, énekanyagát, szokásait, liturgiáját vették át a déli féltekén élő keresztyének (Afrika), s ezt most meg kell fordítani, mert így válik gazdagabbá a világ keresztyénségének közössége. Mindezekhez jön még az is, hogy Ázsiában igen jelentősen terjed a református szemlélet. Ha például Koreára gondolunk, az ott pezsdülő református élet még inkább sűrgetőbbé teszi a különböző világtájakon élő népek kultúrájának átvételét.

Az egész konferencián egy olyan szemlélet volt tapasztalható, hogy ennek az újnak az átvétele nem jelent terhet, hanem inkább Isten iránti hálaadással kell fogadni és így kell betölteni a krisztusi tanítványság és testvériség szolgálatát a saját egyházunkban. A legfontosabb teendő, illetve előttünk álló feladat, hogy a magunk helyén, a gyülekezetben valósítsuk meg mindazt az újat, amelyet Ézsaiás próféta által Isten reménységben elénk ad, mely szerint a lehetetlennek látszó dolgok is reményteljessé válhatnak, és meg is valósulhatnak: „Tóvá lesz a délibáb!" (Ézs 35:7)

A nagyszabású kongresszus – amelyet a kanadai református nőtestvérek mindenre gondosan figyelve, nagyszerűen szerveztek meg – sok szakértői előadásban tárta föl ennek a megújuló erőnek a lehetőségét. Csupán néhányat emelünk ki. Dr. Samantha Nutt orvos, egy hires könyv szerzője, melyben a világ legádázabb háborús övezeteiről írja le saját, csaknem két évtizedes tapasztalatait, Kim Phuc, a vietnámi háború és a megbékélés világhírű szimbóluma, John Bell skót lelkész, egyházzenész, ragyogóan mutatta be, miként lehet átvenni egymástól énekeket gyülekezeti használatra.

Különös színfolja volt az alkalomnak Nora Carmi, aki palesztin keresztyénként járja a világot és a palesztin–izraeli megbékélésen fáradozik. Mindezek meggyőzően hatottak a több mint félezer résztvevőre. Szinte érezni lehetett, hogy a világ keresztyénsége új közösségre vágyik. Ami a további programjainkat illeti, nagy élményt jelentett a Kanadai Presbiteriánus Egyház Központjában és egy most alakuló koreai óriási gyülekezetben tett látogatásunk. A koreai gyermekkórus és a torontói ghanai egyházzenei együttes istentiszteleti szolgálata lenyűgözően hatott ránk. Különös öröm volt találkozni a kanadai indián őslakosok küldötteivel, a Niagara vízesés csodás természeti látványa pedig emlékezetesebbé teszi a Kanadában töltött napokat.

E nagyszerű alkalmakon való részvételen túl a legértékesebb tapasztalatokat a kanadai asszonyokkal való csoportmunka kapcsán szereztük, különösen is a híres kanadai misszionáriusokkal való megismerkedés tett ránk nagy hatást. De református örökséget képviselő tajvani, japán, afrikai, indiai, palesztin és skót testvérekkel, a világhírű előadókkal, kanadai magyar lelkészekkel való találkozás igen nagy örömünkre szolgált. A Kanadai Női Missziói Társaság 100. éves évfordulójának ünnepségén adtuk át a magyar reformátusok köszöntését és ajándékát: egy gyönyörű hímzett ajtódíszt, amelyet a Szentes –Felsőpárti gyülekezet asszonyai készítettek.

Ugyanakkor azok is szép percek voltak, amikor a vasárnapi istentiszteleten Köntösné Lászlóné a liturgiában magyarul olvasott fel Ézsaiás könyvéből, én pedig az úrvcsorás istentiszteleten az úrvacsorai jegyek kiszolgáltatásában segíthettem. – A megújulásra indító barátság és szeretet érzésével szeretnénk majd a hazai gyülekezeti életben is hasznosítani mindazt, amiben részünk lehetett a kanadai nőtestvérek országos kongresszusán.

Dr.Gaál Botondné, Dr.Czeglédy Mária, Köntös Lászlóné