„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." (2Tim 1,7)

Ha ezzel a címmel pályázatot írnának ki, egészen biztosan az egyik sláger lenne. Talán pár másodperc alatt feltöltenék az adatlapokat az energiára vágyók. Egy ősrégi reklám szerint: „Jöjjön valaki, fogy az energia..." Ősrégi megtapasztalás ez. Nos, akkor kell egy nagyon modern megoldás. Ez pedig a pünkösd ünnepe, ami Isten megújuló energiájának az érkezése.

Követve a pályázati lehetőségeket az vehető észre, hogy egyre jobban a megújuló energiaforrások felé indul el az emberiség. A szél-, víz-, nap- és földenergia újratermelődő és környezetet nem romboló erőforrást jelentenek. De sokan szeretnének megújuló energiaforrásokkal élni!

Pünkösd óta kapott lehetőségünk, hogy van megújuló energiaforrás! Mégpedig Istentől érkező. Vegyük észre, hogy ebben, vagyis benne van energia, hogy éppen Istentől újratermelődik, és még csak véletlenül sem rombolja a környezetet.

Ez fogta meg Sault is, amikor vak és tehetetlen, azaz energia nélküli volt. Anániás ment el hozzá, hogy megteljen Szentlélekkel (Apcsel 9,17). Ezek után „erőre kapott". (ApCsel 9,19). Olyan erőt kapott, amely nem rombolja a környezetét, és akiről azt írták, hogy „kézen fogva vezették," az ettől kezdve másokat vezetett! Ez a lelkes ember ugyanis ezt a megújuló energiaforrást mint életerőt adta tovább.

Pál a visszájáról kezdi a gondolatsort. Arról ír, hogy mi van ott, ahol nincs Szentlélek. Röviden: ott nincs energia, de van félelem. Árvaságnak és elhagyatottságnak lelke kínozza az embereket. A félelem gyávaságként is fordítható, amely nagyban meghatározza döntéseinket, kiállásunkat. Az emberek nem tudják pontosan, mitől félnek, de mintha egy titokzatos belső erő megparancsolná, hogy mindig félni kell. Ha az első félelmet legyőzik, akkor azonnal érkezik a többi, és ez így megy tovább a végtelenségig, elveszik az a kicsi, maradék energia is az emberből.

Az apostol szerint Isten nem így gondolta el az emberi életet. Mert ez a félelem valaminek a hiányát jelzi. Ahogy a lankadt levelek a víz hiányára utalnak, úgy vannak jelei annak is, hogy az ember elképesztő hiányban szenvedi életét. Nélkülözzük Isten közelségét és győzelmes erejét!

De az ezt felismerő ember a pünkösdi ember, akinek az Isten odaajándékozza ezt a győzelmes erejét. Olyan erő ez, amely nemcsak megújul, hanem megújít! Ugyanis Isten ügye nem forró érzelmek, színes szertartások, kemény dogmák hosszú sora, hanem erőügy!

De az ember nem azt teszi ezzel az erővel, amit akar, mert a Szentlélek a szeretet hatalma. Isten csak arra ad erőt, hogy szeressünk, egyre jobban, egyre többeket.

Továbbá ez a Szentlélek a józanságnak a lelke. Önuralmat és meggondoltságot is jelent ez a szó. Ez indokolja a megújuló és megújító energiaforrás, a Szentlélek jelenlétét. Ez az igazi energia, amire jó lenne bejelentkezni. Isten adta, tudjuk. Adja ma is! Fogadjuk!

Lovász Krisztián

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2015. május 24-i számában.