Kora reggel a nyomába eredtünk. Szám szerint csaknem 300-an. Követtük helyszínről helyszínre: osztoztunk vele a reggeliben, ebédben. Részt vettünk latin és francia órákon és interaktív bibliatanulmányozáson, hátha ezentúl ismerősebben cseng majd a szó… Akinek a szó nem volt elég, annak pedig a négy-érzék színház nyújtott nagy élményt, és némi testedzésben is próbára tehette magát. Követtük, és érdeklődve hallgattuk a műveit, vagy előadást arról, hogy hogyan boldogult a nőkkel és azt, hogy min is alapult a vitája Szervéttel és a Szentháromság-tagadókkal. Míg Szervéttel viaskodtunk Szabó István disputáján (MP3), addig mások imaharcot vívtak Budapestért, Magyarországért – még este tízkor is akadt 40 olyan fiatal, aki így szolgált. Úgy gondolták a szervezők, kár is volna abba hagyni: továbbra is be lehet kapcsolódni a láthatatlan közösségbe, amelynek tagjai minden este fél 9 és 9 óra között imában hordozzák hazánkat egészen húsvétig. Mert a Feltámadottól reméljük a sötétség után a világosságot (post tenebras spiro lucem). A rendezvény hivatalos részét a Keresztút zenekar koncertje és Sóskuti Zoltán evangelizációja zárta le. Még nincs vége – a szervezők örömmel jelentették, hogy az eseményt követően tudnak fiatalokról, akik a gyülekezetükbe is bekapcsolódtak, mert annyira jól érezték magukat a közösségben. Tényleg messze van hát Kálvin a mai ifjúság észjárásától?

Pete Violetta/parokia.hu