Nem akarnak a svájciak újabb minareteket. A vasárnapi népszavazáson az alpesi országban a voksolók 57 százaléka úgy döntött, hogy be kell tiltani az újabb minaretek építését. Európában nagy felbolydulást okozott a népszavazás eredménye. Több mértékadó lap szürreálisnak minősítette a svájciak álláspontját. Félelem, képzelődés és tudatlanság vezérelte a lakosságot a népszavazáson – írta címoldalán a Le Temps című genfi napilap. Egyes lapok szégyennek, mások a félelem öngóljának nevezték a voksolás végeredményét. A svájci népszavazás margójára Karasszon István egyetemi tanár írt jegyzetet. Mecset a Nagytemplom mellett? Még elképzelni is meghökkentő! Már pedig a nyugat-svájciak valami hasonlót szavaztak meg saját maguk számára, míg a kelet-svájciak elvetették – mi állhat ennek hátterében? Nyilván első renden a moszlim hívők számának folyamatos emelkedése, de a svájciak demokratikus érzelmei is fontos szerepet játszhattak a döntésben. Vagy esetleg az egyháziasság folyamatos csökkenését kell látnunk benne? A meghökkenés után második reakciónk nyilván az lehet, hogy a vallásszabadság és lelkiismereti szabadság általános elv, mindenkire vonatkozik. Csakhogy ez esetben rögtön eszünkbe jut, hogy egy ilyen döntés akkor igazán jó, ha kölcsönös: vajon a döntés meghozói mennyire látták biztosítva azt, hogy az iszlám országokban élő keresztyének pozitív elbánásban részesüljenek? Vagy esetleg úgy gondolták, hogy a szavazással mindent elintéztek? Természetesen átvillan sokaknak az agyán az is, hogy iszlám országokból mind vallási, mind politikai türelmetlenség is származott az elmúlt években-évtizedekben. Igaz ugyan, hogy az Iszlám a béke és türelem vallása; de ha a moszlim világ sem tudja mindig kiszűrni a radikálisokat, akkor mennyiben sikerül ez majd nekünk? Lehet, hogy politikai zűrzavart is hoz majd maga után a nyilvános vallásszabadság gyakorlása? Utoljára talán a legsúlyosabb kérdés: vajon mennyiben dönthet egy ilyen kérdésben a népszavazás? Tudjuk, Svájcban mindenről lehet szavazni; a vallásszabadság azonban elvi kérdés, hogy úgy mondjuk, a népakarat fölött áll. Úgy tűnik, ez esetben is az elveket kellene alaposan tisztázni, s az érveket pro és kontra mérlegelni. A népszavazás (mely adott esetben meg is tagadhatja a vallásszabadságot) nem tűnik a legmegfelelőbb eszköznek… Egy azonban bizonyos: az elveket végre tisztázni kell. A sajátunkat is. A jelen sorok írója nem lát veszélyhelyzetet – feltéve, hogy mi saját elveinket, jelesül hitelveinket, nem felejtjük el. Ez utóbbiban azonban határozott veszélyt érez. A svájci példa azt mutatja számunkra, hogy vége a lágymeleg magatartásnak, s végre nekünk is mutatnunk kellene azt, hogy keresztyének vagyunk. Krisztusiak, Krisztushoz tartozók. Ha így van, ha így lesz, akkor a mecset nekünk nem árthat!