Kedves Testvéreim! Ünneplő Gyülekezet!

Ezen a karácsonyon a televízió jóvoltából csaknem 500.000-es nagy gyülekezetnek hirdetem az igét. Meghívunk Mindnyájatokat, kedves Testvéreink, bárhol is éljetek – kitágítjuk a templomfalainkat. Az építészek szerint Közép-Európa egyik legszebb református templomába hívunk mindenkit!

Ráadásul nem is egyedül hirdetem az igét, hanem segítségül hívom a gyülekezetünket, a fasori testvéreket. Hiszen több százan vagyunk már, akik nem csak el hisszük Isten igéjét, hanem meg is tapasztaltuk annak valóságát a mindennapi életben. Felolvastam a sokak által jól ismert bibliai mondatot: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Induljunk el onnan, hogy ki is az az Isten, akiről beszélünk?! – Hogy jobban érzékeljük hatalmát, - meghívjuk a nagy gyülekezetet egy társasutazásra. Mi ezt itthon már néhányszor megtettük, de megszokhatatlan élmény! – Gondolatban üljünk be egy fénysebességű járműbe. 1 másodperc 300.000 kilométer. Hatalmas távolság ez, elképzelhetetlen. Földünk az Egyenlítő körül mindössze 40 ezer 700 kilométer. – Induljunk el. 8 perc alatt elérjük a napot. A föld már régen sehol. Majd megyünk – száguldunk – tovább. Több, mint 4 évet megyünk – ne felejtsük, másodpercenként 300.000 kilométert teszünk meg, - és akkor elérjük a Naprendszeren kívüli első csillagot. – Azt mondanánk, ilyen távolság nincs is. De most jön még a java! Megyünk 10 évet, 100 évet, ezer évet, tízezer, százezer, millió évet, 10 millió, 100 millió, milliárd évet… Csillag milliárdok tömkelege, hihetetlen távolságok, színek parádéja… és a rádiócsillagászok állítása szerint ma 13 milliárd fényévnyi távolságból érkező jeleket fogunk… de nincs még vége, csak a műszereink idáig érnek! 13 milliárd év minden másodpercében 300.000 kilométer! Aki megpróbálja mindezt végig gondolni, - megrendül bele!

KICSODA AZ A HATALMAS ISTEN, AKI MINDEZT ALKOTTA?.... és aki a világmindenség középpontjává tette a földet! Legalább is erről beszélt egyik nap a televízióban egy pécsi sejtkutató professzor. Elmondta, hogy a mindenség középpontja a földünk, mert Isten ide küldte egyszülött Fiát, Jézust.

Hogy jobban értsük karácsony lényegét, figyeljük azt a kisfiút, aki szüleinek készítgette a karácsonyi ajándékot. Összeügyeskedte a jászolt, majd amikor egy kisgyermeket is elhelyezett benne, a jászol mögé felállított egy nagy keresztet. – Ez a gyermek megértette, hogy nem lehet megállnunk és letáboroznunk a karácsonyi idillnél, az istállónál, a betlehemi pásztoroknál, bölcseknél, hanem már most látnunk kell a nagypénteki keresztet. Erről van szó, amikor azt halljuk, hogy Isten az Ő Fiát értünk ADTA… keresztre, halálba adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Ahhoz pedig, hogy jobban értsük, mit jelent Isten irántunk való nagy szeretete, segítségül hívom Eszti néni esetét. – 97 éves asszonyról van szó, aki évekkel ezelőtt felkeresett egyszer. Azt kérdezte tőlem: - Maga pap? – Igen, lelkipásztor vagyok. – Eltemet engem? – Egy feltétellel - feleltem. Erre előhúzott egy 10 ezrest és meglobogtatta. – Nem ez a feltétel – mondtam. – Hát akkor mi? – Hogy én élek tovább, mint a néni!? – Az igaz,de akkor is lesz itt pap, ugye? – Igen, lesz. – Akkor intézzük el egymást! – Újra elővette a 10 ezrest és mutatta a nyugtákat, mivel a Temetkezési Vállalattól jött éppen, ahol elrendezte a hamvasztását, az urnahelyet, meg mindent. – Már csak a papot kell elintéznem. – Intézzen el – mondtam és hoztam a nyugtatömböt. Megnézte, hogy pecsét van-e a nyugtán és amikor átvette, intett a taxis fiatalembernek, aki ott állt mellette: - Mehetünk! – Az ajtóból még visszaszólt: - Lelkész Úr! Az infláció!? – Ekkor már azt is tudtam, hogy Eszti néninek hívják, így válaszoltam: - Eszti Néni! Ne törődjön az inflációval. Az már a mi gondunk. Hanem én is kérdezek egyet: - Eszti Néni! A hazafelé vivő utat elrendezte? – Itt a taxisom – felelte. – Nem arra gondoltam. És mutattam – kezemet fentről lefelé mozgatva -, hogy a bűnei meg vannak bocsátva? – Rám nézett, de úgy, hogy mit képzelek én őróla?! Aztán ki is mondta: - Lelkész Úr! Nem nagyon vannak nekem bűneim. – Erre azt válaszoltam: - Eszti Néni! Minimum 97.000 bűne van! – Mindezt olyan hangerővel mondtam, miután igen nagyot hallott a néni, hogy rengett bele az egész ház. – Gyerünk, sérteget a pap! – kiáltotta és már a folyosón volt a taxissal. – Utána mentem, átöleltem a kistermetű nénit és azt mondtam: - Eszti Néni! Ha csak ennyi bűne van, akkor maga földre szállt angyal. – Ez már jobban tetszett neki, de bizony nem kis unszolás és enyhe erőszak kellett ahhoz, hogy visszahozzam a szobába. Megállt oldalt és szúrós tekintettel figyelte, hogyan mosom ki magam ebből a nagy sértésből. – Eszti Néni! Ha egy ember egy nap – akarva-akaratlanul – gondolatban, szóban, indulatban, cselekedetben, mulasztásban csak 3 bűnt elkövet, - kijön egy év alatt az ezer? Számolt a néni nagyon… majd azt mondta: - Még több is. – Hány éves, Eszti Néni? – 97! –

Megegyeztünk a 97 ezer bűnben?! – Erre azt felelte: - Úgy megszerettem magát! – Én is, Eszti Néni!.. és az irodám közepén nagy ölelkezésbe fogtunk. Majd így folytattam: - Eszti Néni! Ebből a 97 ezer bűnből egyet sem vihet be a mennybe, mert akkor a menny is olyan lesz, mint a föld. Hallott már arról, hogy Valaki azért jött a földre, hogy a mi bűneinket magára vegye? – Hát hogyne hallottam volna! Jézus, aki meghalt értünk a kereszten. – Eszti Néni! Megköszönte már az életében, elmondta: - Uram! Köszönöm, hogy az én bűneimért is meghaltál. Bocsáss meg nekem. Fogadj el engem is. – Nagy csend lett. Eszti Néni 97 évet leélt a „keresztyén” Magyarországon úgy, hogy még egyszer sem jutott eszébe elfogadni és megköszönni ezt a nagy szeretetet!

Testvérem! Talán jót derültél a mi páros-jelenetünkön Eszti Nénivel?... De hadd kérdezzem meg – nem tolakodóan, hanem szeretettel -: - Neked eszedbe jutott már személyesen elfogadni, megköszönni Isten nagy ajándékát, Jézust és a bűnbocsánatot?!

Kérdezheti valaki: - És akkor mi lesz más, mint így?
- Itt vagyok súlyos betegen, nem hogy javult volna, még romlott az állapotom.
- Karácsony után temetem el a balesetben elhunyt feleségemet, - itt vagyok a 11 éves fiammal?!
- Olcsóbb lesz a gáz? Visszakapom az elárverezett házamat?
- MÁS LESZ??!    
- IGEN! MÁS LESZ…. Első lépésben nem kívülről, hanem belülről.

De a második… és harmadik lépésben már kívülről is változások történnek.

Hajoljunk újra az ige fölé: „Úgy szerette Isten a világot” - a pusztulásba, halálba, nyomorúságba zuhant embervilágot -, „hogy egyszülött Fiát adta” – keresztre, halálra… Isten 2000 éve takarékba tette Jézus keresztjén a teljes bűnbocsánatunkat, áldott földi életünket, örök életünket! – „hogy aki hisz Őbenne” – aki elfogadja, megragadja, elhiszi és átveszi, kiváltja a „takarékból”…”EL NE VESSZEN, HANEM ÖRÖK ÉLETE LEGYEN.”


MI LESZ MÁS?

Például az, hogy ha Jézus nem jön a földre és nem hal meg a kereszten… és fel nem támad… és ezt az ajándékot, ezt a szabadítást meg nem ismerik és be nem fogadják hittel azok a szülők, akiknek a gyermekei itt álltak az istentisztelet kezdetén az úrasztala körül,ezek közül a gyermekek közül a fele nem élne!

Említettem a televíziós beszélgetést a sejtkutató professzorral. Ő hat gyermek édesapja. A beszélgetés egy pontján a szerkesztő-riporter azt fejtegette, hogy meg kell értenünk, hogy nem csak keleten,de nyugaton is az a „trendi”, hogy 1-2 gyermeket fogadnak el a szülők… bármit teszünk, nem tudjuk megváltoztatni ezt az alapállást.

Valóban! Ha én itt a szószéken keményen, lelkesen hirdetem: - Magyar anyák, szüljetek! – azt mondják a hallgatók, igazat mond a lelkész és még sem születnek meg a harmadik, negyedik, esetleg ötödik gyermekek.

DE! Ha megkértük volna, hogy emeljék fel a kezüket azok a gyermekek, akik harmadik, negyedik, esetleg ötödik gyermekei szüleiknek, talán fele nem, de egyharmada bizonyosan felemelte volna a kezét.

Hogy lehet ez? Úgy, hogy a szüleik megismerték Jézust, Megváltójuknak, Uruknak elfogadták és ennek nyomán olyan változás történt az életükben, olyan FORRÁS fakadt fel szívükben, hogy megszülettek ezek a „plusz-gyermekek” is!

30, 40, kis túlzással már 50 olyan pár él a gyülekezetünkben, akik mindketten elfogadták Isten Jézusban adott szeretetét.

Ha több időnk lenne, úgy kellene folytatni az istentiszteletet, hogy ezek a párok sorra ide jönnének az úrasztalához és elmondanák, hogy is történt ez velük?! Hallanánk, milyen sokféle háttérből érkeztek. Számosan 5-10 évvel ezelőtt még semmiféle vallásos múlttal nem rendelkeztek.
De egyik hozta a másikat! – Mert először a környezetük, rokonok, barátok elcsodálkoztak: - De megszentültetek?! Még gúnyolódtak is rajtuk. – Minden vasárnap a templomban?... Pároskörön?.... Nyári családos héten?... Mi lett veletek?!

De látták, milyen más lett a házasságuk, az egész életvitelük. Mennyi minden megváltozott. Boldogabb, kiegyensúlyozottabb,– minden civakodásuk között is – sokkal meghittebb lett az életük. Egyszer csak érdeklődni kezdtek: - Mi a titka?

Nem mi, hanem KI? – JÉZUS!!

Az egyik vidéki városban már a második mentőmissziós csoport alakult. Alkohol-függőségből szabadultak emberek. A városi kórház orvosai jól ismerték a lelkipásztort. Megkérdezték: - Mi a titka az eredményeiteknek? – hiszen nagyobb a szabadulási arány, mint a kórházban…Milyen módszeretek van? – A lelkész azt válaszolta: - JÉZUS! – Jó, jó, de mégis milyen technikát alkalmaztok? – Elsegítjük azokat, akik már vágynak a szabadulásra, a gyógyító hetekre. Ott megismerhetik Isten szabadító szeretetét, amelyet Jézusban adott nekünk. Aki kész elfogadni, abban Jézus olyan mennyei FORRÁST fakaszt, amelyből erő, békesség, öröm származik. – Utána már az otthoni csoportban folytatódik az út – vannak, akik visszaesnek, újra kezdik, - hatalmas lehetőség az ELVESZETT EMBER SZÁMÁRA JÉZUS!

Nem kell ahhoz alkoholfüggőnek lenni, mindnyájan elveszett emberek vagyunk, amíg meg nem találjuk Jézust. Vagy így még helyesebb: amíg meg nem talál bennünket Jézus. Mert Ő keresi az elveszettet. Így mondta: „Azért jött az Istennek Fia, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet!”

Istennek hála, több százan vagyunk már a gyülekezetben, akik átéltük ezt a Jézusra találást.
Mondjam azt az írónőt, aki itt feküdt a szomszéd BM Kórházban és meghallotta a templomunk déli harangszavát. Arra gondolt, neki nem is a kórházban,inkább a templomban lenne a helye… Amikor kijött a kórházból – testileg-lelkileg összetört állapotban – hosszú idő után, most a soron következő vasárnap eljött közénk. Azóta már ő is Jézusé.

Vagy mondjam azt a 15 éve már nyugdíjba ment boltvezetőnőt, akivel úgy találkoztam, hogy behallatszott a folyamatos panasz szava a lelkészi szobába és kiléptem az irodába, hogy a panaszáradat gazdájával találkozzam. Bementünk a lelkészi szobába és elmondtam neki: - Én itt a lelki körzeti orvos vagyok. Most felírok receptre egy igehirdetés-kötetet. Mindennap egy igehirdetést olvasson el belőle. Többet ne, ennyi az adag. Ha kiolvasta, jöjjön vissza kontrollra. Este felhívtam telefonon: - A körzeti orvos jelentkezik. Bevette a mai gyógyszert?! – Hirtelen fogalma sem volt arról, hogy a lelkész hívta. – Áldás, békesség! – köszöntem. – Ja, a nagytiszteletű úr! – mondta zavartan… Igen, elolvastam az első igehirdetést. – Azóta 15 év eltelt. Ennyivel idősebb ő is. De mennyivel csendesebb és hálásabb a szíve! Pedig baj van elég ma is körülötte – de van már Jézusa!

Istennek legyen hála, hogy így sorolhatnám egyre-másra a Testvéreket, akik megtalálták Jézusban az élet-forrást.

A felolvasott alapigét, hogy „Úgy szerette Isten a világot…” – Jézus egy magánbeszélgetésben mondta el először. Csak egy embernek, a zsidók egyik tanítójának, Nikodémusnak.

Megelőzte ezt a mondatot a beszélgetésükben egy másik. Amikor Jézus ezt mondta neki: - Szükség nektek újonnan születnetek! Enélkül nem ismerhetitek meg Isten országát, kimaradtok belőle. – Ez az ember nagyon meglepődött.  Így válaszolt: - Viccelsz, Uram? Bemenjek másodszor is anyám méhébe? Már nem is él!? – Akkor Jézus elmondta neki, hogy ez a születés nem testileg megy végbe, hanem az IGE és SZENTLÉLEK által.

Azóta ezt már milliók hallották. Sőt! Milliók átélték, hogy nem csak szükséges újjászületniük, hanem lehetséges is.

Az igehirdetésre adott időm hamarosan lejár. Szeretnék még 3 ajándékot abból a nagyon sokból, amelyet a Jézusban kapott örök élet jelent, - szinte csak címszavakban érinteni.
Így hallottuk az igében: „.. hogy el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Az első: A TELJES BŰNBOCSÁNAT!

Amikor valaki Jézust hittel Megváltójának megismeri, a teljes életét, minden bűnét Jézus keresztjéhez leteszi, egy hatalmas batyu kerül le a válláról, a szívéről. – Ennek nyomán átéli az Istennek minden értelmet felül haladó békességét. Olyat, amiről addig fogalma sem volt.

A második: aki Jézust Urának ismeri el, hittel odaadja magát Neki és a teljes életére azt kérdezi: - Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem? – annak az életében Jézus átveszi az irányítást és elkezdi kibontani a terveit. Mint mikor egy telek új gazdát kap. Ha az értelmes, jó gazda, meg lehet nézni a telket félév, egy év múlva, már egészen másként néz ki, mint korábban.

A harmadik: bizonyosságot kap az ilyen ember az örök élete felől. Hogy ez milyen nagy kincs, azt keresett szavakkal nem lehet elmondani. Erre és a jövendő életre megoldást nyert! Ebben mindennap növekedhet.

MI EZT A JÓ HÍRT ADJUK TOVÁBB ORSZÁG-VILÁGNAK:
„MERT ÚGY SZERETTE ISTEN A VILÁGOT, HOGY EGYSZÜLÖTT FIÁT ADTA, HOGY AKI HISZ ŐBENNE, EL NE VESSZEN, HANEM ÖRÖK ÉLETE LEGYEN.”

ÁMEN.

A prédikáció elhangzott 2009. december 25-én, a Fasori Református Templomban, az igehirdető Végh Tamás lelkipásztor volt.