Pesthidegkút községet az 1720-as években német katolikus telepesek alapították, Kaltenbrunnen (Hidegkút) néven, a névválasztás alapja a közeli Hidegkút nevű forrás lehetett.

Pesthidegkút kertvárosi részére a református hívek a XIX. század végén és a XX. század elején költöztek. Ebben az időben, mint a Pomázi Református Egyházközség szórványában élő híveit tartották számon őket. A pomázi egyházközség az iskolai hitoktatáshoz sem biztosított hitoktatót, azért a pesthidegkúti hívek kérték a felsőbb egyházi hatóságokat, hogy engedélyezzék a szórvány fiókegyházzá alakulását, és a pomázi anyaegyházközségtől a Budai Református Egyházközséghez való csatolását. A kérést az egyházmegye közgyűlése 1930. október 15-én hagyta jóvá.

Széphalom-telepi általános iskolában 1929-től tartották az istentiszteleteket Mircse Árpád szolgálatával. Ő 1936 márciusáig, majd 1938-1941 között szolgálta a fiók egyházközséget. 1936-tól a remetekervárosi általános iskolába és kórházban is tartottak istentiszteleteket. 1937. május 31-én határozott a presbitérium a gyülekezeti ház megépítéséről, az építkezés anyagi fedezetét kölcsönök és magánszemélyek adományai révén sikerült előteremteni. Az 1939 májusára megépített gyülekezeti házat Kárpáthy Zoltán tervezte. Ünnepélyes felszentelése 1939. május 18-án Ravasz László püspök szolgálatával történt. Az épület Hidegkúti útra néző homlokzatán három félköríves lezárású ablak kapott elhelyezést, az oromzat háromszög formájú lezárást nyert.

A karzattal ellátott belső térben 120 ember számára van ülőhely. 1942-ben vált önálló anyaegyházközségé. 1960-ban az épülethez hasáb formájú - viszonylag alacsony - harangtornyot emeltek, amelynek a felső részének mind a négy oldalán három-három félköríves lezárású toronynyílást találunk. A torony felépítésével a gyülekezeti házat „templommá" formálták át.

Millisits Máté

Ravasz László püspök pesthidegkúti templomszentelési prédikációja (részlet)

Alapige: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Hiszen az Isten temploma szent; - és ti vagytok ez (a templom). I. Kor. 3. 16-17.

 

„A templomot minden keresztény felekezet szereti, az Isten Házának nevezi. Azt mondom, hogy ez jobb nevezet, mint a templom.

 

A templom szó a régi misztériumos pogányságból jön felénk. Az Isten Háza kifejezésen érzik a Bibliának és a keresztyénségnek a zamata. A templom az a hely, ahol Istennel találkozni lehet, a templom az a hely, ahol Isten lakozik. Palesztinában Isten egyetlen egy templomban a Szentek Szentjében lakozott, olyan dicsőségében, és olyan félelmetesen, hogy senki oda be nem léphetett, csak egy évben egyszer, a főpap, aki külön hosszú tisztuláson ment át, finom len ruhát öltött. Az engesztelésnek napján léphetett oda be.

 

Az Újszövetség sokszor mondja, hogy Isten nem lakik egy helyen. Hiába keresnéd őt, csak Jeruzsálemben, vagy csak Garizán hegyén. Nem itt, vagy ott található meg Isten. Istent nem fogadják be az egeknek egei sem, mennyivel kevésbé az a szűk, kicsiny hajlék, ahogy az imént énekeltük 'melyet a halandó összeroskadozó sárból alkotta...'.

 

Az Újtestamentum azonban ennek a hangsúlyozása mellett is vallja, hogy kell egy ház Isten számára is. Nem azért, minthogyha egyedül ott lenne Ő, hanem azért, hogy ott mindig megtalálható legyen számomra. Az üdítő víz a természetben mindenütt előfordul: a falakban, a föld mélyében, a fák leveleiben, patakokban, tavakban, berkekben, mindenütt ott van. Mégis kell, hogy legyen egy forrás. Ahol megtalálható, ahova az utat mindenki tudja, ahol üdítő, friss vizet meríthet, és egész bizonyos lehet benne, hogyha egyszer oda ér, akkor szomjúság el van oltva.

 

Ilyen forrás, ilyen szent kút minden templom. A szemnek lehet egyik nagyon egyszerű, a másik lehet tündöklő. Lehet egy kutat építeni úgy, hogy márványkőből áll, és lehet úgy, hogy néhány vad páfrány minden ékessége és érdekessége. Nem ezen fordul meg értéke a külső alkatán, hanem azon fordul meg, hogy milyen vizet ad.

 

Ez a pesthidegkúti templom is a világ legelső templomává válik, mihelyt a tiszta Ige zendül benne, az elegyíthetetlen Ige, és mihelyt Isten örökkévaló lelke támad belőle."