– Mi a céljuk a Kaleidoszkóp elnevezésű programjukkal?

– Célunk, hogy református ok­tatási keretek között, vállalt ér­té­keink­hez híven mutassuk be az életszerű integrációt, és továbbfejlődjünk ebben. Délelőtt érzékenyítő programokat tartunk a saját diákjainknak, mert tanítási napon lesz a rendezvény. Ezután a pedagógusoknak szervezünk előadásokat, beszélgetéseket, ahol a szemléletformálás mellett szakmai-módszertani segítséget is szeretnénk adni. A március 10-i alkalom a látássérült gyermekek integrálásáról, valamint azokról a gyermekekről és pedagógusokról szól, akik közé látássérült tanuló kerül. Lesznek gondolatindító előadások, beszélgetések, és módszertani segítséget kapunk a Va­kok Óvodája, Általános Iskolája, Szakiskolája, Készségfejlesztő Isko­lája, Egységes Gyógypedagógiai Mód­­szertani Intézménye, Kollégiu­ma és Gyermekotthona pedagógusaitól. Megismerhetünk majd egy integrációs példát Szatymazról, Ka­csari Zsolttól, illetve saját élettörténeten keresztül pillanthatunk be abba, hogyan élte meg saját iskolaélményeit Ozvári-Lukács Réka. Ezekbe mint tükörbe tekintve mi magunk is tanulhatunk.

– Miért szervezik a programot, mi a személyes indíttatása?

– Áldott kényszerhelyzet hozta az egészet. A mi iskolánkba, az én osztályomba második éve jár egy látássérült kisfiú. Hálás vagyok érte, hogy Gergőék bennünket választottak. Rengeteg mindent megtanultunk általa mi, pedagógusok, és úgy látom, a gyermekek is. Megható, hogy a szülőket, a családokat is elérjük így, hiszen halljuk a szülőktől, mennyi mindent mesélnek otthon a gyerekeik egy-egy közös élmény kapcsán.

A március 10-i kiskunhalasi kon­fe­rencia ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A részvételi szándékot és az ebédigényt a 06-77-421-371-es telefonszámon vagy e-mailben a kozpontiiskola@re­­formatus.hu címen kérik jelezni a szervezők.

– A konferencián ön is tart előadást. Milyen a jó integrált oktatás?

– A legjobb módszer az, hogy az életet jól éljük, együtt a gyermekekkel. Persze vannak apró technikai módszerek, amelyek segítik a tanítást, de a legfontosabb, hogy ez életszerű együttélés legyen: hiteles és főleg valóságos. Az osztályban mindent együtt csinálnak a gyerekek. Amikor hitoktató lettem, az érdekelt, hogyan lehet hittanórát tartani problémás, hiperaktív gyermekeknek. Mindig érdekelt a határok kitolása, a befogadás életszerű megélése, az, hogy mindenkinek, a tanárnak és minden diáknak jó legyen az óra. A látássérültség is hasonló, nem volt nehéz megbarátkozni az új helyzettel. Ha egy osztályba nem jár sem látás-, sem hallássérült gyerek, valószínű, hogy jár egy diszlexiás, részképesség-zavaros, vagy más problémával küzdő. Minden osztályba sokféle gyerek jár, mindenkire figyelnünk kell. Persze egy látássérült gyermek tanítása a látók között – hadd mondjam így – látványosabb. Számomra ez sok tapasztalatot hordoz, profitálok belőle, szakmailag fejlődöm.

– Kiket várnak?

– Nemcsak látássérült gyermekek pedagógusait várjuk, hanem azokat is, akik szeretnének bátorságot gyűjteni, tájékozódni. Ha ezek megvannak, akkor nagyszerű dolgok történhetnek az intézményeinkben és a mi saját életünkben is.

Hegedűs Márk

Az interjú megjelent a Reformátusok Lapja 2018. február 18-i számában.