Bölcskei Gusztáv, a film elkészítését támogató Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke az alkotást méltató beszédében Ravasz László egykori püspöknek a diaszpórával kapcsolatos gondolatát idézte, melyben az amerikai magyar közösséget egy olvadó jégtáblán lévő gyönyörű virágoskerthez hasonlította. A püspök szerint a mű emlékállítás a múltnak, figyelmeztetés a jelennek. A református egyházi vezető emlékeztetett továbbá a tavaly május 22-i, Debrecenben megtartott Alkotmányozó Zsinatra, ahol a Független Amerikai Református Egyház is kinyilvánította csatlakozását az egységes Magyar Református Egyházhoz, majd felelősségünkre figyelmeztetett. Elmondta, ha mostanság nem is jönnek létre a tengeren túl olyan gyülekezetek, mint amelyeket a film bemutat, meg kell találnunk a módját annak, hogyan tudjuk segíteni a mai vándorokat. „Azt a kérdést szegezi nekünk ez az alkotás, hogy képesek vagyunk-e, képesek leszünk-e erre.”
Széles Tamás, a Debrecen Televízió igazgatója hangsúlyozta, hogy a film hiánypótló alkotás, hiszen ebben a műfajban még senki nem dolgozta föl az Amerikába vándorolt református magyarok történetét, jóllehet a lehetőségeket tekintve már a 24. órában vagyunk. A szerkesztő ugyanakkor elmondta: a film az eltűnő közösségeket mutatja be, azokat a helyeket, ahol néhány éven belül eltűnik a magyar szó. Nem ad tehát teljes képet az ottani reformátusok helyzetéről, hiszen vannak életerős, gyarapodó gyülekezetek is. Az igazgató bízik abban, hogy a jövőben ezek bemutatására is lehetőségük lesz. Végül megjegyezte: az Oktatási és Kulturális Minisztérium nemhogy támogatásra, még válaszra sem méltatta segítségkérő levelüket.
Vojtkó Ferenc, a film másik szerkesztője a Krisztus vándorainak az emlékállítás célja mellett kutatói és dokumentációs feladatait hangsúlyozta, hiszen alkotói rég elfeledett, ma már más közösségek által használt templomokat és elveszettnek hitt kordokumentumokat is megkerestek és megörökítettek.
Koncz Gábor, a rendezvénynek helyet adó Magyar Kultúra Alapítvány igazgatója köszöntőjében szervezetük céljairól és programjairól többek között elmondta: évente másfélszáz kulturális eseményt rendeznek meg budavári székházukban, amelyek a magyar–magyar párbeszédet, a régiók és a kultúrák közötti találkozást segítik. Az igazgató hozzátette: alapítványuk állami támogatás nélkül működik, épületüket még az Antall-kormánytól kapták, és ennek bevételeiből gazdálkodnak.

Kiss Sándor