Kósa László professzor hetvenedik születésnapja nemcsak családja, hanem a néprajz és a művelődéstörténet kutatói számára is ünnep.  A professzor úr a magyar protestáns kultúra és egyháztörténet értékeinek egyik legkiválóbb ismerője és oktatója.  Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának tanáraként az elmúlt évtizedekben több száz diáknak segítette a tudományos életben való elindulását. Kálvinista lelkészcsaládban felnevelkedve egész életében nagy odaadással kutatta a magyar reformátusságnak az elmúlt két évszázadban végbement változásait.

Életműve egyik csúcspontjának a Reformátusok Budapesten című könyv megjelenése tekinthető.  A fővárosi reformátusság történetét közel ezerhatszáz oldalon ismertető munkának egyszerre volt szerkesztője, számos tanulmányának írója, de egyben a könyv fényképei egy részének is készítője.

Tanítványaként e kiadvány kapcsán együtt dolgozhattunk, amikor nagy örömömre a főváros hitéletével kapcsolatos személyes élményeit is megosztotta velem.

Kósa László a 2009-ben megjelent Tartozni valahová című könyvének címlapja illusztrációjaként egy tiszta forrásból ivó szarvas ábrázolását választotta. Ez a római Szent Kelemen-bazilikából származó mozaik, amely a szerzőt a 42. zsoltárra emlékeztette, nemcsak a keresztyénség két évezredes Istenhez tartozását jelképezi, hanem egyben a professzor úr személyes hitvallását is.

Kósa László gazdag tudományos munkássága nemcsak a közvetlen tanítványok számára példaértékű, hanem értékes forrást jelent az elkövetkező nemzedékek számára is, akik újra és újra visszatérhetnek írásaihoz.

Millisits Máté

Az írás megjelent a Reformátusok Lapja 2012. július 22-i számában