Sok kép keringett két és fél éve a világhálón arról, hogyan foglalta el Moszult az ún. Iszlám Állam. De közülük csak kevés égett bele annyira az emlékezetünkbe, mint az a videó, amelyik Mor Nicodemos ortodox érseket mutatta, amint egy interjú közben sírva fakadt. Ezekben a képekben tárult fel azok szenvedése, akik mindent elveszítettek.

A videómegosztón keresztül ezek a képsorok bejárták a világot. Az ország északi részében, egy menekülttárborban a szír ortodox érseket az iraki keresztyének helyzetéről kérdezték. „Mindig is háború volt Irakban, de Moszulban és környékén mi mindvégig összegyűlhettünk imádkozni templomainkban. 1500 éve most először…” A püspök hangja itt hirtelen elbicsaklott, aztán hosszú és csendes sírásban tört ki. Valójában azt akarta mondani, hogy 1500 év óta először történt meg, hogy Moszulban, az ószövetségi Ninivében, hogy karácsonykor nem szólaltak meg a harangok. Ez a döbbenetes tény okozta megrendülését a kamerák előtt.

2014. számít az iraki keresztyének legkeserűbb évének. Az iszlám állam terrorszervezet rohamtempóban foglalta egyik várost a másik után, és mindenkit, aki nem illet a világképébe, elüldözött vagy megölt. Egyedül Mosszulból 120 000 keresztyén menekült el akkoriban, ők a karácsonyt menekültként élték meg saját országukban. A kaldeus pátriárka, Louis Raphael Sako az ország káld keresztyéneit böjtre hívta abban az évben. December 22. és 24. között, napfelkeltétől napnyugtáig kellett lemondaniuk mindenféle ételről és italról, és egyáltalán, az ünneplésről.         

Minderre éppen karácsonykor, az egyházi év legörömtelibb időszakában került sor. A háborús uszítók szörnyűségeire egy megdöbbentő kánonjogi döntés volt a válasz. Az egyházvezető haladéktalanul, három héttel korábbra, már adventre meghirdette az úgynevezett ninivei böjtöt (Bautha d'Ninwaye), ami a keleti, orientális egyházakban eredetileg a karácsony és hamvazószerda közötti időszakra esik. Az egyházi hagyományban ez a böjt Jónás prófétára és a niniveiek megtérésének történetére emlékeztet. 

Irakban azóta sem változott a helyzet. 2015 karácsonyáról így írt Sako: „Irakban idén csöndben és könnyek között ünnepeljük Krisztus születését.” Különösen a menekültek helyzete siralmas. A pártiárka elmondása szerint a keresztyéneket kiközösítés és vallási hátratétel sújtja. „Azokon kívül, akik ezt a tisztogatást kitervelték, senki sem számított ekkora katasztrófára.” A közösség, amiben egykor nem keresztyénekkel együtt éltek, immár nincs többé. Időközben Bagdadban Szűz Mária-képeket osztanak, ezzel ösztönözve keresztyén nőket, hogy az ő példáját követve fejkendőt viseljenek, a parlament pedig nemrégiben fogadta el azt a törvényt, miszerint a kiskorú keresztyén gyermekek abban az esetben, ha az egyik szülő áttér az iszlám hitre, maguk is automatikusan muszlimokká lesznek. „Mintha minket nem is illetnének meg az alapvető jogok és szabadságok – mintha azok csak másoknak lennének fenntartva. Mindez elveszi az örömünket és kedvünket arra, hogy megünnepeljük a karácsonyt” – írta Sako egy éve.  

Hogyan ünneplik a keresztyének Irakban az idei karácsonyt? Megkezdődött Moszul és a környező települések visszafoglalását célzó hadművelet, és az Iszlám Állam karácsonyra meghátrálásra kényszerülhet (a cikk az októberi lapzártakor született – ford.). De mi vár azokra, akik korábban házaik elhagyására kényszerültek, és mindent hátra hagytak, ami addig az otthont jelentette számukra? Sok ház, templom és kolostor romba dőlt. Az ISIS még muszlim szent helyeket is a földdel tett egyenlővé, mint például a muszlimok által is tisztelt Jónás próféta szentélyét és mecsetét. 

Megeshet, hogy Sako pátriárka idén is a tavalyi felhívását kényszerül megismételni: „A nyilvánvaló igazságtalanság ellenére sem adjuk fel. Éppen ellenkezőleg, továbbra is elkötelezettek maradunk országunk iránt, és valamennyi polgártársunkkal szemben szeretettel viseltetünk, egész egyszerűen azért, mert ők is testvéreink. Békét akarunk Irak számára.”

Katja Dorothea Buck

A szerző német teológus, szociológus, újságíró, Közel-Kelet szakértő, a Schneller Magazine szerkesztője.  A cikk eredetileg a Schneller Magazine 2016/4 számában jelent meg. Az írást a szerkesztőség engedélyével közöltük. A Protestáns Egyesület a Schneller Iskolákért (EVS) a sváb tanár-misszionárius nevét viselő libanoni és jordániai Johann Ludwig Schneller iskolák fenntartását támogatja. Elsődleges feladata, hogy szegény gyermekek oktatását biztosítsa a térségben és hiteles tájékoztatást nyújtson a közel-keleti keresztyének, elsősorban protestáns közösségek életéről és mindennapjairól. Az EVS aktív résztvevője a Közel-Keleti Protestáns Egyházak Közössége (FMEEC) által szervezett nemzetközi konferenciasorozatnak a közel-keleti keresztyének jövőjéről. A FMEEC tagjai között nagy számban találhatók református egyházak, amelyek a térség valamennyi országában jelen vannak, Libanontól, az Öböl-országokon és Szírián át Irakig és Iránig. Az európai és amerikai református egyházak, köztük a Magyarországi Református Egyház, kiemelt figyelemmel követik a közel-keleti reformátusok üldöztetését és támogatják társadalmi szolgálatukat.

Külügyi Iroda

Forrás: www.ems-online.org