Először Bach V. kantátáját hallhatta a közönség a Lutheránia Ének- és Zenekar előadásában Kamp Salamon vezényletével. A német protestáns zeneszerző művének kiválasztása a programba – ahogy kérdésünkre Bóna Zoltán, a rendezvényt szervező Magyar Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) főtitkára elmondta – azt a célt is szolgálta, hogy minél szélesebb körhöz, a laikus érdeklődőkhöz is eljusson Bachon keresztül a reformáció üzenete. A főtitkár hozzátette: ahogy minden évben, idén is a református, a baptista, az evangélikus és a metodista egyház képviselőiből álló bizottság döntött az előadókról és a műsorról. Az énekkarok évente forgórendszerben váltják egymást, az egyik évben baptista, a másikban református szolgál – idén az evangélikus kórusra esett a sor.
Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a MEÖT elnöke köszöntőt mond
„Sokszor hallhatjuk: köszönjük, hogy minket választott. Most én is ezt mondom, hogy köszönöm, de nem azt, hogy minket, hanem hogy a reformációt választották” – kezdte köszöntőjét a gyönyörű zene után Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a MEÖT elnöke, majd a kreativitás értelmezésével folytatta beszédét. „Kálvin és Luther abban az értelemben voltak kreatívak, hogy meghallották Isten kreátori, teremtő Igéjét. Nekünk is meg kell hallanunk a Teremtő szavát, a tőle kapott kreatív módon kell gondolkodnunk.”
A püspök beszédében kitért a reformáció hónapjának fő üzenetéül választott igére is: „Itt vagyok, engem küldj!” (Ézs 6,8)
Németh Júlia és Pálúr János képes beszámolója India szolgálatukról
Ezt a bibliai részt idézte Asbóth József műsorvezető is, amikor felvezette az önkéntes házaspár, Németh Júlia és Pálúr Tamás bizonyságtételét indiai kórházi szolgálatukról. Bármi is történik Isten és ember között, az mindig Istentől indul ki, az ő elhívására adunk választ. Vagyis: „…az a megbízható ember…, akit az Úr ajánl…” (2Kor 10,18) – hallhattuk a bizonyságtétel alapigéjét. A házastársak arról is szóltak, hogyan jutottak el addig a felismerésig, hogy nekik Indiában a helyük, hogy őket erre hívta az Úr. Isten nem személyválogató, „Hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve.” (Lk 24,47) Ők ezt az igét hallották meg, ez döbbentette rá őket, miért kell Indiáig menniük segíteni.
A Légierő Zenekar Katona János alezredes vezényletével
A gála második része Szilvási Nórának, a Baár-Madas Református Gimnázium tizenkettedikes diákjának szavalatával kezdődött, aki Reményik Sándor Károli Gáspár emlékezetének íródott versét (A fordító) adta elő. Ahogy a tanuló befejezte, egy pillanatra sötétség borult a nézőtérre, majd a fények kigyúlásával egy időben fúvószenét játszva bevonult a Légierő Zenekar Katona János alezredes vezetésével. Az alezredes ismertette, mennyire fontos számukra, hogy egyházi műsoruk is legyen. Szeretnék, ha a kicsit könnyedebb, jazzesített egyházzenei feldolgozásaikkal meg tudnák szólítani a fiatalabb korosztályt, és velük is megismerhetnék a fontosabb zsoltárokat, énekeket. Mostani előadásukra is ebből a repertoárjukból válogattak.
A magyar protestantizmus és a hazaszeretet elválaszthatatlan egymástól, vezette fel az utolsó műsorszámot Asbóth József. Zárásként Silentium – a csendtől a szóig címmel Wass Albert életművéből készült pódiumjáték részleteit láthatta a közönség Ács Attila és Papp Attila előadásában.
Szöveg: Kováts Annamária, Kép: Kalocsai Richárd