Diakóniatörténetünk egyik kiemelkedő személyiségének életművét ismerhetjük meg a most útjára indult Diakóniai könyvtár első kötetéből. Kiss Ferenc a „magyar reformátusok szociális apostola" (1862–1948) életének nyolcvanhat éve alatt, hosszú évtizedek aktív egyházépítő tevékenységével jelentősen hozzájárult a gyakorlati egyházi munka megújulásához. Gyülekezeti szolgálata után esperessé választották, majd teológiai tanár lett és új alapokra helyezte a lelkészképzést. Első rektora volt a megalakuló Debreceni Egyetemnek, és útjára indította a Lelkésztovábbképző Intézetet. Amibe belefogott, abban szolgált, dolgozott, és a meglátott szükségletek és hiányok irányába mozdult el. Az evangélium szellemében tudta és akarta formálni a megbízása alá rendelt közösségeket, iskolákat, szervezeteket. Egyensúlyban tartotta az intézményi életet, mint amely elengedhetetlen kerete minden másokért szolgáló tevékenységnek és a lelki, szellemi és gyakorlati célt, amelyért azok létrejöttek.

A lelkészárvák nevelésére az Országos Református Lelkészegyesület (ORLE) kezdeményezésére létrehozta és működtette a két Kálvineumot, amelyben több ezer gyerek juthatott színvonalas képzéshez.

Kezdeményezte az Országos Református Szeretetszövetség megalapítását, amelynek 1913 és 1945 között igazgatótanácsi elnöke is volt. A diakóniát elsősorban gyülekezeti feladatnak tekintette, de látta, hogy a helyi közösségek erejét meghaladó feladatokhoz nagyobb szervezetre van szükség. Elsősorban árva- és idősotthonokat létesítettek, amelyeket adományokból tartottak fenn. Újdonság volt Magyarországon a fogyatékos foglalkoztatóotthonok elindítása. Az árvákról való gondoskodást saját környezetükben, rokonaik körében, vagy a saját falujukban fenntartott intézményben oldotta meg, hogy a megszokott környezet nagyobb biztonságérzetet nyújtson a gyerekek számára.

A most megjelent kötet összefoglalja ezt a sokrétű tevékenységet, és ezzel hozzájárul a diakónia és a lelkészképzés történetének megismeréséhez. Lelkészi és teológiai tanári munkásságát Fekete Károly tanulmányából ismerhetjük meg. Az Országos Református Szeretetszövetség születését és működését Géra Eleonóra tekintette át írásában. A Szeretetszövetség hatvanegy intézményének felsorolása, amelyet Gonda Ferenc készített el, átfogó képet ad arról az egész országra kiterjedő rendszerről, amely az elesettekről gondoskodott. Elgondolkoztató, hogy a rövid néhány év alatt kiépült szervezet ingatlanainak nagy része hívő emberek, egyháztagok együttérzést tükröző adománya volt.

A kötet második felében Kiss Ferenc beszédei, és az őt méltató megemlékezések olvashatók. Ezek közül különösen érdekes az „Új borhoz új tömlő – Az egyházi reform kérdéséhez" című írás, amely 1947-ben, nyolcvanöt éves korában jelent meg. Kíméletlen őszinteséggel, a változásba vetett hittel és komoly gyakorlati érzékkel fogalmazza meg kritikáját és a lehetséges kivezető utat a korabeli egyházi helyzetből.
A kötet kereskedelmi forgalomba nem került, de szövege olvasható a www.diakonia.hu oldalon.

Fekete Károly (szerk.): Kiss Ferenc életműve
Diakóniai könyvtár I. kötet
MRE Szeretetszolgálati Iroda, 2012
A/5; 160 oldal; keménytáblás

Mucsi Zsófia

„A Diakóniai Könyvtár indítását alapvetően két megfontolás motiválta. Az egyik az, hogy olyan munkákat adjunk közre, amelyek a szeretetszolgálat teológiai tisztaságát ötvözik az egyes szakterületekhez, segített embercsoportok segítéséhez kapcsolódó szakmai eredményekkel. A református diakóniának mindig is ismertetőjegye volt, hogy az élő Jézus Krisztust ábrázolta ki úgy, hogy mindig felhasználta és a segítsényújtás folyamatába beépítette a legfrissebb tudományos ismereteket. (...) A Diakóniai Könyvtár másik célja a református diakónia gazdag örökségének bemutatása. A mai szeretetszolgálati intézmények mindennapjaiból oly fájón hiányzik az a tudat, hogy olyan elődök jártak előttünk, mnt Biberauer-Bodoky Richárd, Kiss Ferenc vagy Juhász Zsófia. (...) Minden korban felelősségünk, hogy igyekezzünk feltárni azokat a nagyszerű kezdeményezéseket, csodálatos szolgálatokat, amelyek egyház- és diakóniatörténetünknek meghetározó részei. (...) A diakóniai Könyvtár akkor éri el célját, ha egyházunk élő hitű tagjait és élő gyülekezeteinket képes segíteni saját szeretetszolgálati munkájukban, hogy a rájuk bízottakat, az elesetteket, a nélkülözőket oda tudják vinni az élet forrásához, az élő Jézus Krisztushoz."

 

Részlet Czibere Károlynak, az MRE Szeretetszolgálati Iroda vezetőjének a könyvhöz írt előszavából