A 89. évét betöltő Kurt Marti többet írt, mint prédikált. De ízig-vérig az Ige teológusa volt és maradt. Most hatalmas kötettel jelentkezett, úgyannyira, hogy még maga is meglepődött. Közel 1 500 oldalon jelent meg a Reformatio c. folyóiratban az elmúlt évtizedekben közölt 252 írása. Írt a német filozófus, Heidegger másik oldaláról, a lírikusról, az AIDS-ről, „pedig mit sem értettem hozzá”, a cseh tavaszról és sok minden másról, ami az elmúlt évtizedekben Európát foglalkoztatta. Már ott volt a Reformatio alapításánál, 1952-ben, s akkor még a keresztyén Nyugatot védelmezte a kommunista ateizmussal szemben. Aztán jöttek a sajátos fordulatok: balossága, liberalizmusa, majd a zöldekhez pártolása, Barth Károly szocializmus-szimpátiájának befolyása. A bázeli egyetemen éveken át hallgatta az Ige teológusát. Sokan azt mondták rá, nincs is álláspontja, amit ő provokatívan jóvá is hagyott ezzel a megjegyzéssel: „Én nem ismerem a megállást, csak a menetelést.” Soha nem volt semmilyen párt tagja, de vallotta: „Az én pártom református egyházam.” Volt börtönlelkész Párizsban, dolgozott Genfben az Egyházak Világtanácsánál, meghívták Bernbe egyetemi tanárnak az igehirdetői tudomány-művészet tanszékére, a homiletikára, de politikai okokból kölcsönösen elálltak a meghívástól. 1964–2007 között állandóan írta jegyzeteit a Reformatioba, főként kulturális témákról. De mindig Isten Igéje volt a mérleg nyelve nála, amelyik szétválasztotta a vizeket, gondolatokat, a jót és a rosszat. Az irodalmár Kurt Marti világlátását mindig igei-teológiai acélszerkezetek tartották rugalmasan, de szilárdan. Felvilágosító protestantizmust ápolt, intellektuális, szellemi és stiláris igényességgel, mély bibliamegértéssel. De figyelmeztetett is mindig: az „elpszichologizált” Biblia és keresztyénség olyan, mintha kenyerek helyett nyalókát adnánk az embereknek. Aki felvilágosult keresztyén, az felelősséget vállaló ember. Arra törekedett, hogy mindvégig őrizze, kifejezze és megmutassa a világnak, másoknak a református profilt, ahogyan ő látta és megértette azt, az "egyedül a Szentírás mindennek a mértéke" elv alapján. Hatalmas életművét 14 irodalmi díjjal, és díszdoktorátussal ismerték el. Sok novellát írt (összegyűjtve: Falusi történetek, 1960; Polgártörténetek, 1981; Éjszakai történetek, 1987), számos verseskötete jelent meg (pl. Republikánus versek, 1959; Nyugat, 1980; Félelem nélküli világot! 1981; Ismét ma van, 1982), s filozófiai elmélkedéseket is írt (kötete A szamár csillagképében, 1995). 
Néhány gondolat Kurt Martitól:

„Ha áruvá lesz a karácsony, hol marad akkor az igazi karácsony?”
„Korábban pontosak voltak az emberek. Ma autóban utaznak, s legtöbbször késve érkeznek mindenhová.”
„A hallgatás olyan, mint az erőd – aki beszél, az kilép az erődből!”
„Amíg meg nem szólal a másik, nem tudjuk, mire gondol – legtöbbször még akkor sem!”

Írta, a gondolatokat válogatta, fordította: Dr. Békefy Lajos