A HEKS roma fiatalokat segítő programjában résztvevő magyarországi gyülekezeteknek szerveztünk  ötnapos tereplátogatást a kárpátaljai Esélyt az Életnek Alapítvánnyal karöltve. Október végén tíz helyszínen jártunk, láttunk óvodát, tanodát, iskolát,cigány otthonokat és részt vettünk cigány istentiszteleten. Velünk jött az MTV munkatársa is, hogy helyszíni riportot készítsen.

Óriási munkát végeznek itt református lelkészek, misszionáriusok és pedagógusok. A táborokban (ahogy ott a telepeket nevezik) mindenki számára jelen van az egyház. Isten országának valóságát élhettük át a cigányokkal közös alkalmakon, istentiszteleten és kiránduláson. És valóban: megismerhettünk cigány testvéreket azok közül, akik tenni akarnak a gyerekeikért, a táborért, a jövőért.  A nem roma pedagógusok és lelkészek mellett mindig dolgoznak roma munkatársak.  Aki cigányok között szolgál, tudja, hogy milyen fontos ez  a bizalom kiépítése, a hatékony kommunikáció, a helyi kultúra és szokások megismerése, a munka hosszú távú fenntarthatósága végett.

Három harmonikát tört össze

 Amikor a megbeszélésen elhangzott az a mondat, még nem tudhattuk, hogy másnap Horváth Béla, a  hajlott hátú cigány zenész és közösségvezető a könnyeivel küszködve fogja elmondani, hogy számára az a legnagyobb öröm, és évtizedes munkájának legszebb gyümölcse, hogy két cigány fiatal jár gimnáziumba, és ő láthatja őket a többi diákkal  az iskola zenekarában. És biztos benne, hogy ez így fog továbbmenni.  „Én három harmonikát törtem össze – mesélte –, míg Isten előtt összetört az én szívem is.  Egy idős asszony hozta az evangéliumot a táborba. Nagyon tetszett a keresztyének éneke, de megbújtam egy sarokban, nehogy azt mondják, hogy szentfazék lettem. Az öregasszony megkért, hogy zenéljek neki, és hozott egy harmonikát. De amikor elment, én a régi duhajkodásba estem vissza. Lehúzó környezetben éltünk: minden körbefogott, csak a jó nem. Azt gondoltam, nem normális ez az asszony, még csak a szememre se hányja, hogy részegen összetörtem a hangszert, és amikor kellett volna, nem volt mivel zenélni. A harmadik összetört harmonika után én is összetörtem, és átadtam a szívemet Jézusnak.  Elkezdtem a gyerekekkel foglalkozni, és folyton csak mondtam az evangéliumot, úgyhogy anyám rám szólt: Fiam, a pap is prédikál, de nem ennyit. De én nem tudom magamban tartani - feleltem, csak mondom, ha nem neked, akkor másnak.”

Naszádi Kriszta

A teljes interjút elolvashatják a ciganymisszio.reformatus.hu oldalon.