„Kárpát-medencei református hitéletünk régi szükséglete az, hogy a történelem folyamán darabokra tört, kívánatos egységet a gyakorlati egyházi életben újra élővé tegye" – írja Halász Béla, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke a liturgiát és háttéranyagokat tartalmazó imanapi füzet köszöntőjében. Mint arra rámutat, lelki egységünket legjobban a közös imában tudjuk kifejezni. Bizonyságtételünk a délvidéki egyházvezető szerint akkor lehet hiteles mások előtt, ha megmutatjuk, hogy egymást szeretjük, és szeretetben hordozzuk egymás terhét. „Ebben az imádság a legelső feladatunk, és minden más ebből kell, hogy táplálkozzon" – fogalmaz a püspök.

Küzdelem a megmaradásért

Halász Zsuzsanna, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház idén április 11-én megalakult nőszövetségének elnöke köszöntésében arról ír, hogy nemcsak nőszövetségük, hanem egyházuk gyülekezeteinek múltja is a legfiatalabb az egész Kárpát-medencében, hiszen a mai Vajdaság területén az első református közösségek letelepítése csak az 1700-as évek végén történt. „Igaz, akiket akkor Mária Terézia uralkodása idején ide telepítettek, erős református közösségekből jöttek, de itt meg kellett küzdeniük az új helyen az új helyzettel" – teszi hozzá. Mint írja, ez a küzdelem jelenleg kétszeres kisebbségben zajlik: „mint reformátusok és mint magyarok küzdünk megmaradásunkért".

Imalánc

„Szeretettel kérjük az egyházközségek lelkipásztorait, hogy kapcsolódjanak be ebbe az imaláncba, istentiszteleti keretet biztosítva az imanapnak" – írja imanapi körlevelében P. Tóthné Szakács Zita, a Magyarországi Református Nőszövetség elnöke. A Kárpát-medencei imanaphoz mindig az érintett egyházkerület nőszövetsége állít össze liturgiajavaslatot, valamint a terület múltját és kulturális értékeit is bemutató segédanyagokat, amelyet az imanapi alkalmat szervező gyülekezetek felhasználhatnak.

Az idei imanapi füzetben a liturgiajavaslat mellett így olvashatunk a terület természeti, társadalmi viszonyairól, az egyház történetéről, a két – bácskai és bánsági – egyházmegye gyülekezeteiről, a női szolgálatról, történelmi múltunkról a déli végeken, de található írás egy „kétségtelenül református sajátosságról", a csigatésztáról is. A Szerbiai Református Keresztyén Egyház sajátos helyzetét tükrözi az is, hogy a liturgiában a szokástól eltérően egy teljes prédikáció is szerepel. Az egyház sok szórványközösségében ugyanis – helybenlakó és rendszeresen kijáró lelkipásztor hiányában – vasárnaponként gyakran csak a prédikáció felolvasására van lehetőség.

Imanap a gyakorlatban

„2004-ben a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kapcsán nyilvánvalóvá vált, hogy mennyi előítélet él bennünk, egyháztagokban is egymással szemben. Egyértelműnek tűnt, hogy mindez – az 1989-es politikai átalakulás előtti évtizedek elszigeteltségére is visszavezethető – komoly ismerethiányból fakad" – avat be az imanap hátterébe P. Tóthné Szakács Zita. Ezért e program elsődleges célja a nőszövetségi elnök szerint az ismeretátadás, ezáltal pedig a közösségek megerősítése és gyülekezetek kapcsolatfelvételének elősegítése. „Ez nemcsak istentiszteleti alkalom, fontos szerepet kap a felkészülés során az ismertető anyag megbeszélése is" – fogalmaz. A gyakorlati megvalósítással kapcsolatban elmondja, hogy az elkészített liturgia vagy annak csupán egy-egy eleme – például imádság és az igehirdetéshez választott textus – felhasználható a vasárnapi istentisztelethez, de akár kötetlen, szeretetvendégséggel egybekötött összejövetel is szervezhető egy gyülekezeti délutánhoz vagy nőszövetségi alkalomhoz kapcsolva.

reformatus.hu