Ercin Julyano három gyermekes asszír-örmény családból származik, Isztambulban nőtt fel asszír ortodox keresztyénként. Szívesen emlékszik vissza arra, hogyan ünnepeltek a közösségben, amikor kisgyermek volt.

„December 25-én reggel már nyolc órától a templomban voltunk.  A három-négy órás alkalmat követően a több száz fős gyülekezet a szociális termekbe vonult, ahol megkezdődött a nagy lakomázás, a közösségi élet.”

Julyano azt is hozzáteszi, hogy az asszír ortodox ember hite nagyon erős. Inkább meghal a hitéért, de nem lesz muzulmán, viszont az emberek tanulatlanok, ezért a Bibliát kevesen olvassák.

Családjának protestáns keresztyénné válása bátyja, Cem komoly, két éven keresztül tartó betegségének is „köszönhető”, akit csak Amerikában tudtak meggyógyítani. Édesapja misszionárius barátja – akit sokszor megvertek hite miatt – saját gyülekezetébe hívta a családot, ahol Cem gyógyulását követően teológiát tanult és segédlelkész lett. 

Julyano arra is emlékszik, hogy gyermekkorában nem volt jellemző az ajándékozás, hisz Jézus eljövetele volt maga az ajándék.  Az ünnepet fesztiválszerűen, közösségi együttlétként élték meg mind a családban, mind a gyülekezetben. Ez különösen azoknak a családoknak volt fontos, akik egyébként is csak otthonokban találkoztak, hisz templomuk nem volt. Az ünnepi vacsora kiemelt eleme volt az estének és karácsonyfát is állítottak, viszont arra soha nem került sor, hogy ajándékokat bontogassanak a fa alatt.

A gyülekezet gyerekei másnap családokat látogattak, a látogatásokért pedig apró ajándékokat kaptak. Julyano szerint Törökországban az ünnepet inkább befelé élik meg a keresztény emberek, díszek sem láthatóak se a bejárati ajtókon, se az udvarokban.

Julyano magyar származású feleségével, Anikóval egy UNICEF-eseményen, Macedóniában találkozott. Az utcán szólította le egy aktivista előző nap, hogy részt tudna-e venni a balkáni emberi jogi konferencián. Örömmel ment, s megváltozott az élete. Az esküvő Isztambulban volt abban a protestáns templomban, amelyben Cem szolgált. 

Hamarosan dönteni kellett ugyanis 2003 karácsonyán, turistaként, három hónapos vízummal a katonaság elől menekülve érkezett Magyarországra. Szomorú vasárnapként gondol vissza az utolsó gyülekezeti együttlétre Isztambulban. Bátyja ajánlására kereste fel a budapesti Skót missziót, ahol az elmúlt hét évben angolul hallgatja Isten szavát, bár azóta magyarul is folyékonyan beszél. Érkezésekor a közösségben meglepettséget tapasztalt, mivel ő volt az első, aki keletről jött.

Nehéz volt Budapesten új életet kezdeni. Tengerészként a tenger hiányát, a barátok távolságát nehéz volt feldolgozni. Julyano arról számolt be, hogy náluk a családon belüli kapcsolatok jóval erősebbek, mint Magyarországon. Amikor Svédországba utazott, egy unokatestvére, akit húsz éve nem látott, nem értette, miért akar új életet kezdeni Magyarországon, ahol nincs senkije. Munkát és lakást akart neki szerezni Stockholmban, s bíztatta, hogy maradjon velük. Ő nem maradt. Inkább Magyarországra jött, felesége hazájába, ahol meglepte, hogy Cisco mérnökként nem boldogul. Az elején nem beszélte a nyelvet, ami elvárás volt annak ellenére, hogy munkáját teljes egészében angolul végezte. Anikó javaslatára nyitották meg az első bazár-szerű ajándéküzletet Újlipótvárosban, majd más helyeken, jelenleg a Teréz körúton. Julyano ezáltal családi hagyományt is folytat, mivel édesapja is üzletember volt és a családban többen kereskedők.

Az ünnepeket kislányukkal, Tabitával együtt, családi körben töltik, karácsony reggelén a Skót gyülekezetbe mennek Istentiszteletre.  Az elmúlt években az ünnepet megelőző időszak mindig munkával telt, hiszen boltjában, a Szultán Kincseiben az ünnep előtti időszak csúcsszezon. Inkább az ünnepet követően van lehetőség egy isztambuli látogatásra, az eladott tárgyak pótlására. Ilyenkor természetesen összejön a család és a baráti kör.

Julyano a Budapesten eltöltött hét évben azt tapasztalta, hogy a magyarországi keresztények többet is tehetnének Istenért. Úgy látja, több ember hirdethetné az Igét, ő maga a misszió fontosságára helyezné a hangsúlyt. „Bibliával a kezünkben kellene mindenki felé mondani a jó hírt – véli. – A magyarok valahogy a kereszténységüket belül élik meg és kifelé inkább csak külsőleg felé nyitnak. Jó érzés viszont, hogy az emberek ismeretlenül is boldog karácsonyt kívánnak egymásnak. Itt szabadon és nyíltan lehet ünnepelni, nem kell titokban tartani a vallási hovatartozást. Multu noeller! Boldog karácsonyt!”

Az I. Világháború előtt még háromszázezer asszír keresztény élt Törökországban. Jelenleg ez a szám már csak tízezerre tehető, közülük is Isztambulban élnek nyolcezren mindazon nehézségek következtében, amelyek az asszír keresztényeket Törökországban sújtják. Körülbelül százezren Svédországba, mások egyéb országokba kényszerültek. A jelenleg 74,8 milliós lakosságú Törökország 99,8 százaléka iszlám, összesen 2 százalék ortodox, protestáns vagy zsidó vallású.