Hatalmas hőség, tengerparti pihenés, de ugyancsak tömött áruházak jellemzik a karácsonyi készülődést Ausztráliában. Adventben kísérletet tettünk rá, hogy a világ különböző részein élő reformátusok mondják el, hogyan élik meg a Karácsonyt ők és az ország, amelyben élnek.A Kolozsvárról Ausztráliába települt Mihályi László és Éva beszámolójából kierül, hogy a távoli kontinensen néhány éve még az is gondot okozott, ha valaki Boldog Karácsonyt! kívánt.

Épp láttuk, hogy milyen fehér takaró borítja a tájat tifelétek, s hogy minden lelassult, még egyes repterek is bezártak. Hát így nem nehéz adventről, meg karácsonyról elmélkedni, ki-ki a saját kis otthonában melegedve, távol a világ zajától gondolkodhat. Talán ezért is maradt meg még mindig az emberek szívében valami, ami ha nem is tudják, miért, de valahogy Istent hozza közelebb ezalatt a pár nyugodtabb nap alatt.

Itt ennek a teljesen ellenkezője érvényes. Minden felgyorsul a melegedő nyár hatására: az emberek szabadságra mennek, vagy a tengerparton töltik hétvégeiket; minden nyüzsög, tele vannak az áruházak és a kegyetlen reklámförgeteg, a tévé, rádió mind az üzletek polcain várakozó bőséges karácsonyi kínálatot helyezik a mindennapok középpontjába már november elsejétől. Ez a hatalmas vásárlási kampány még azt a keveset is képes kiirtani az emberekből, ami esetleg az adventet vagy a karácsonyt különössé teszi. Nem hiába említi a Biblia annyiszor a pénz, s az anyagi javak káros hatását; vagy Isten vagy pedig Mammon, két úrnak szolgálni nem lehet.

De hát a világ az mindenhol hasonló, hiába gondolom úgy, hogy a téli hideg meg hó talán változtat rajta.

A gyülekezetben persze más a helyzet, bár az adventi időszak ott sem annyira jelentőségteljes, mint Magyarországon. Vajon azért van ez, mert az egész első Gergely pápa találmánya, s valahogy a reformáció lemorzsolta, mint sok más hagyományt? Vagy egyszerűen a fogyasztói társadalom végzett vele.

Az emberek itt elfoglaltabbak decemberben, mint valaha, nemcsak a munkahelyeken, de a Biblia csoportokban is készülnek az évvégi záró alkalomra, ajándékokkal kedveskednek egymásnak, s valahogy csak a Karácsony este, meg az első napja az, amikor végre nyugodtan, családjaik körében ünnepelnek.

Egyik kedvencünk a közös karácsonyi éneklés karácsony estéjén, ami mindig a mennyei hangulatot, s a szentek dicsőítő kórusát eleveníti meg itt a Földön, szívünk örömére.

Ami a hagyományt illeti, hát a karácsonyfa itt is divatos, de december legelején díszítik fel. A színes papírokba csomagolt ajándékok pedig ott gyülekeznek alatta Karácsony első napjának reggeléig, amikor végre kibonthatjuk őket. Egyesek a templomba indulás előtt, mások meg az érkezés utánra hagyják; gondolom a gyerekek izgalmának a fokozása az egyetlen kritérium. Ezen a napon van a családi díszebéd is, amikor sült sonkát szolgálnak fel, s a hagyományos whiskey-ben érlelt gyümölcspudingot tejszínnel leöntve.

Amit pedig a Jézus születését helyettesítő egyéb mendemondákról írhatnék, beleértve az ajándékot osztogató Télapót vagy piros ruhás Mikulást, hát van belőlük bőven errefelé. A sok együtt élő náció hatása (ki-ki hozta a saját verzióját), hogy pár évvel ezelőtt sajnos már nem is volt szabad Kellemes Karácsonyt! kívánni, nehogy megbántsuk a "másként ünneplőket".

Végre az idén a nemrég választott helyi kormányzatok kimondták, hogy Ausztrália megmarad a hagyományos karácsony ünneplése mellett, s nyugodtan ismét elhangozhat az oly megszokottá vált: Happy Christmas, azaz Boldog Karácsonyt!

Mihályi László és Éva