„Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj:/ha tiéd Isten, tiéd már minden./Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj: elég Ő néked” – énekelte könnyezve Kalocsán a fegyház-, és börtön szép kápolnájában közel 100 fogvatartott, köztük nagy ítéletű, életfogytiglanos és kisebb ítéletű női elítélt a vigasztaló dalt az elmúlt vasárnapon a délelőtti liturgián, amit a Nők Ökumenikus Világimanapja alkalmából tartottak. Az intézet katolikus lelkésze, Szántó Ambrus atya vezette az ünnepi alkalmat, melyen vendégként igehirdetéssel, ismertetővel szolgált Dr. Békefy Lajos pálhalmai börtönlelkész és felesége, Dr. Békefy-Röhrig Klaudia református lelkész, pasztorálpszichológus. Megemlékeztek a 25 éves hazai múltra visszatekintő mozgalom évfordulójáról, ismertették a világimanapi mozgalom jelképének felépítését: a földet az éggel összekötő horizontális-vertikális vonallal, az imádkozó figurával, a körrel, mely az egész lakott földet körülölelő imamozgalomra utal és középen a fehér kereszttel, ami az újrakezdést, a bűnbocsánatot, a „tiszta lapot”  jelképezi, amit Jézus Krisztus golgotai keresztáldozata tett lehetővé azoknak, akik azt hittel és bűnbánattal elfogadják. Az alkalmon Dr. Békefy Lajos hirdette az Igét az Apostolok Cselekedetei 16,16 és következő versei alapján, s utalt az okkultizmustól és a rászedettségtől, a kihasználástól való szabadulás jézusi lehetőségére, valamint Pál és Szilász példája nyomán az éjféli éneklés és imádság személyiséggyógyító áldásaira. Az alkalmon jelen volt Agyagási Béla református ny. lelkész, aki már 20 éve hűségesen jár be a kalocsai fogvatartottakhoz igei és lelkigondozói szolgálatra.
Több éves szokás szerint a kápolnát ez alkalommal betöltötte a magyarul és cigányul énekelt evangéliumi ének, amit a jelenlévők zengő hangon, sodróan énekeltek: „Kámimó tável amende/Kámimó pábol pábol,/Kámimó szi ileszá. – Szeretet áradjon köztünk,/Szeretet gyúljon bennünk!/Szeretet töltsön el minket…”.

Vasárnap délután a pálhalma-mélykúti női alegységben folytatódott a világimanapi vasárnap, hasonló műsorszerkezettel. Ennek érdekessége és sajátossága volt, hogy a 23 tagú Kodály-kórus adta elő a liturgiát, harmonikus és egyöntetű szövegolvasással, imádságmondással, megragadó énekléssel. Az egész liturgia alatt a kameruni, idei imanapi liturgiát  kidolgozó afrikai nők hazájáról peregtek a képek, színesítve a hallottakat a látnivalókkal is. Mindkét helyen meghallgatták a  női fogvatartottak az Ökumenikus Tanács által kiadott CD-ről azt a ritmusos, sodró éneket, amit a kameruni nők afro-pidzsi nyelven adtak elő Krisztus szeretetéről, ami ezen a napon is minden kontinens imádkozóinak a szívét egy hatalmas lelki imaláncolatba fogta össze. Mindkét helyen szívből zengett az ének az istentiszteleti alkalom végén: „Áldásoddal megyünk, megyünk innen el,/Néked énekelünk boldog éneket./Te vagy mindig velünk…”.    

Dr. Békefy-Röhrig Klaudia