Hálaadó megemlékezést tartottak a Református Börtönmisszió húszéves és a Börtönlelkészi Szolgálat tízéves munkájáról június 1-jén a budapesti Felsőcsatári úti református templomban.

Megnyitó áhítatában Bölcskei Gusztáv püspök, a Zsinat lelkészi elnöke a kánaáni asszony története (Mt 15,21–28) alapján azt hangsúlyozta, hogy a jó és a rossz közötti különbséget nem szabad eltagadni, nem szabad összemosni a kettőt, de túl kell tudni emelkedni ezeken a kategóriákon. Ha a börtönlakók el tudják fogadni bűnös voltukat, ahogy tette ezt a történetben szereplő asszony is, a börtönlelkészek pedig krisztusi lelkülettel tudnak hozzájuk fordulni, a Megváltó gyógyító ereje elkezd hatni, és elkezdi az életeket megváltoztatni.

Kökényesi Antal altábornagy, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka háláját fejezte ki a történelmi egyházaknak, hogy harminchárom lelkipásztoruk, köztük tizenegy református, a büntetés-végrehajtás munkatársaként dolgozhat közöttük, mert amikor a fogvatartottak szembesülnek a bíróság ítéletével, amikor családi és baráti kapcsolataik megszűnnek, vagy amikor hosszú idő után újra visszakerülnek a börtönön kívüli világba, nagy szükség van a szolgálatukra. Az országos parancsnok hangsúlyozta: a lelkészek szolgálata ma már mindenki által elismert tevékenység, amire a fogvatartotti létszám növekedése miatt egyre nagyobb szükség lesz.

Csuka Tamás nyugalmazott tábori püspök a szolgálat tíz évvel ezelőtti elindulására emlékezett. Hozzászólásából kiderült, hogy az egyházak szolgálata előtt 1990-ben nyíltak meg újra a börtönök kapui. Ezután 2000-ig megbízólevéllel és önkéntes munka formájában végezhették a lelkipásztorok a munkájukat, azóta pedig a börtönök alkalmazottjaiként, főállásban.

P. Tóthné Szakács Zita, a Zsinati Missziói Iroda vezetője köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy a börtönlelkészi munka esetében sokkal többről van szó, mint pusztán a foglyok meglátogatásáról. „Nem csupán ellátás ez, hanem rehabilitációs szolgálat is” – fogalmazott az irodavezető, aki szerint a börtönlelkészek az életre és a jó és rossz közötti különbségtétel képességére tanítják meg az elítélteket. A lelkipásztor kiemelte: „A lélek nem bezárható, hiszen ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. Akik ezt megtapasztalják, el tudják fogadni a büntetést, de tudják, hogy majd más emberként jönnek ki a börtönből.” Az irodavezető végül arra figyelmeztetett: a rehabilitáció érdekében nem elég a fogvatartottak számára szervezett családos táborok gyakorlatának folytatása, hanem meg kell valósítani az úgynevezett félutas házak tervét, és a gyülekezeteket is fel kell készíteni a befogadásra.

A Református Börtönmisszió és a Börtönlelkészi Szolgálat elmúlt húsz illetve tíz esztendejéről L. Molnár István lelkipásztor adott áttekintést. A misszióvezető beszámolójában kiemelte, hogy szolgálatuk egyik legfontosabb feladata, hogy a fogvatartottak visszailleszkedését segítsék a magyar társadalomba. Ennek érdekében nagy hangsúlyt fektetnek a börtönvilágon kívüli kapcsolatok ápolására, megteremtésére, ezért családi programokat, közös istentiszteleteket, beszélőket és a szabadulás előtt állóknak csendesheteket szerveznek. A börtönkórusok gyakran vesznek részt gyülekezetlátogatásokon, de ott voltak a tavalyi Alkotmányozó Zsinaton, a Csillagponton, és bekapcsolódtak a Szeretethíd illetve a Biblia Éve programjaiba is. L. Molnár István a jövőbeli tervekről elmondta: hasznos lenne úgynevezett missziós zárkák, körletek kialakítása, a szabadultak visszailleszkedését segítő félúti házak elindítása és a börtönőrök képzésébe, továbbképzésébe való bekapcsolódás.

Magyarné Balogh Erzsébet, a Református Missziói Központ igazgatója zárszavában az emlékezés fontosságát hangsúlyozta, hiszen az a lelkiismeretet ébreszti fel. Ez pedig azért fontos, mert csak a felébresztett, élő lelkiismeret képes arra, hogy tisztán lássa önmagát és környezetét. Erre pedig a beteg magyar társadalomnak nagy szüksége lenne. A lelkész-igazgató szerint a lelkiismeret nemcsak a maga lehetőségeit veszi számba, hanem az Isten lehetőségeivel is számol, így nemcsak tisztán látni segít, hanem bátran cselekedni is.

A ünneplő szervezetet köszöntötték a testvéregyházak börtönmisszióinak képviselői, így Schönberger András rabbi, Bizik László evangélikus és Hajdú Miklós katolikus lelkipásztor is, valamint köszöntő szavakat mondott Szabó József és Albrecht Győző a Magyar Evangéliumi Börtönmisszió és Roszik Gábor a Magyar Testvéri Börtöntársaság és a Börtönlelkészek Magyarországi Szervezete részéről. Az ünneplőket, valamennyien a szolgálat érdemeit és fontosságát hangsúlyozva, több intézeti parancsnok is köszöntötte. A megemlékezést a Váci Börtön és Fegyház kórusának éneke és tagjainak bizonyságtétele tette ünnepélyesebbé.

Kiss Sándor