Bár csak június 25-én kerül rá sor, már most kaphatók a jegyek a Zeneakadémián, majd az utóbbi években a Művészetek Palotájában évről évre megrendezett Református Énekek elnevezésű koncertsorozat legújabb, egyben kilencedik hangversenyére. Az esemény majd egy évtized alatt gyakorlatilag a református zene ünnepévé vált, de a sikert nemcsak ez jelzi, hanem az is, hogy a koncertek hangfelvételeiből készült kiadványok évek óta előkelő helyet foglalnak el a toplistákon.
Az ötlet 2000-ben, a IV. Magyar Református Világtalálkozó kapcsán támadt Böszörményi Gergely, a Periferic Records Hanglemezkiadó igazgatójának fejében. A szervezőktől ugyanis engedélyt kapott arra, hogy kiadványait a központi ünnepség helyszínén, a Fradi-pályán árusíthassa. A reformátusokat azonban – a kiadó számára meglepő módon – nem a népzenei és világzenei kiadványok érdekelték elsősorban, hanem olyat kerestek, ami a református zenekincset mutatja be. „Az életem gyakorlatilag azoknak az emberi, kulturális, erkölcsi hiányoknak a pótlásáról szól, amelyekről azt gondoltam, hogy fontosak lennének, és érthetetlen számomra, hogy miért nincsenek” – fogalmazott egy korábbi interjúban Böszörményi Gergely, aki kiadójának is egy ezt a célt kifejező nevet választott annak idején. Ha pedig hiány volt ezen a területen, elhatározta, hogy megpróbál segíteni a helyzeten, és egyházzenészekkel összefogásban 2001-ben megszervezte az első koncertet a Zeneakadémián.
„Olyan kiadványt szerettem volna, amiből lehet tanulni, és amit a gyülekezetek, a lelkipásztorok is tudnak használni a mindennapokban” – meséli az igazgató. És a siker kulcsa pontosan ebben rejlik. A kiadó munka közben is gyakran hallgatja kedvenceit, a Pink Floydot, a Jethro Tullt és a Genesist, és amit nem gondolt volna maga se tíz évvel ezelőtt, hetente többször hallgatja a fülbemászó református énekeket is. Ezért lehetett, hogy egy istentiszteleten, ahol egy kevésbé ismert ének száma került az énektáblára, míg a gyülekezet nagy része csak halkan és bizonytalanul próbálta követni az orgonát, ő azon kevesek között volt, akik tudták a dallamot.
De nemcsak otthoni hallgatásra és énektanulásra alkalmas eszköz a CD-sorozat, mert a gyülekezetekben is hasznos lehet. Ha elromlik az orgona, vagy megbetegszik a kántor, jól jöhet, ha ott van a tékánkon. Egyszer például egy katolikus asszony kereste meg a kiadót, mert református férjét református énekekkel szerette volna utolsó útjára kísérni. De van, ahol a gyülekezeti kántor használja az istentisztelet előtti énektanításhoz a lemezeket, és amióta az egyházi iskolákban bevezették az egyháziének-oktatást, ott sem árt, ha megvan a könyvtárak polcain. „Egyszer az egyik idősotthon dolgozói hívtak, és újságolták: »Gergely, ezt a lemezt nem havonta és nem hetente hallgatják a gondozottjaink, hanem naponta!«”
Így van ez abban a budapesti református idősotthonban is, ahol közös vetítést szerveztek a legutóbbi, tavaly nyári koncertről. Merthogy arról már DVD is készült. A Periferic Records igazgatója szerint ugyanis a filmfelvétel a vizuális élmény segítségével azokat is el tudja repíteni a hitbéli, művészeti és közösségi élmény átélésére hazánk legmagasabb presztízsű koncerttermébe, akik nem lehetnek jelen az eseményen. Ráadásul a DVD-re több anyag ráfért, mint a hanglemezre: meghallgatható a szervező köszöntője, a Duna Televízió bemondójának, Asbóth Józsefnek az igeolvasása és a pasaréti lelkipásztornak, Cseri Kálmánnak a rendezvényt lezáró áldáskérése is. Megtekinthető továbbá a kórusok és vezetőik bemutatása, valamint a hangverseny előkészületeit bemutató werkfilm, és a Református Zenei Fesztiválon készült fényképek is.
„Magyarországon a mienk az egyetlen felekezet, amelyik elkezdte professzionális módon, hivatalosan feldolgozni és a szélesebb közönség elé tárni azt a csodálatos énekkincsét, ami a magyar zenei örökség elvitathatatlan része” – figyelmeztet Böszörményi Gergely, aki szomorúnak tartja, hogy a közszolgálati televízió tíz év alatt egyszer sem közvetítette a református zene ünnepét.
Pedig a sikert a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének (MAHASZ) toplistája is mutatja. A nyolc hanglemezből álló sorozatból összesen több mint tizenötezer példányt vásároltak meg az elmúlt esztendőkben. Ez annak ellenére is óriási eredménynek számít, hogy csak évek alatt sikerült ezt elérni. Az internet és a kalózmásolatok világában már azzal slágerlistára kerülhet egy lemez, ha 25 és 200 darab között eladnak belőle hetente. Régebben erre csak ezres nagyságrendű értékesítés esetén volt esélye egy-egy zenekarnak, előadónak. Ezért történhetett meg, hogy a református sorozat első és második része már platina-, a negyedik és az ötödik része pedig már aranylemez. „Már annyira rosszul megy a hanglemez-értékesítés, hogy egyszer csak beleerősödtünk abba, amibe a nagyok belegyengültek” – érzékelteti a helyzet felemás voltát az igazgató, aki szerint egyszerre kell megfelelő komolysággal és kellő iróniával kezelni ezt a helyzetet, ahogy Bölcskei Gusztáv püspök is tette, amikor megjegyezte: „Mit akarunk, testvérek? Jobbak vagyunk, mint Madonna!”
Kiss Sándor
(A cikk megjelent a Reformátusok Lapja március 28-i számában.)