Milyen tevékenységéért kapott kitüntetést Ausztriától?

Az osztrák–magyar oktatási, tudományos kapcsolatok fejlesztéséért és működtetéséért. 1999 óta – rövid kihagyással – az Osztrák–Magyar Akció Alapítvány (OMAA) kuratóriumának elnöke vagyok. Előtte az osztrák hadilevéltárban dolgoztam magyar delegáltként. Ezek ösztönözhették osztrák barátaimat arra, hogy javasoljanak erre az elismerésre. Az OMAA a két ország felsőoktatási és tudományos együttműködésében játszik komoly szerepet. Egyetemi oktatókat, PhD-hallgatókat, tudományos kutatóintézetekben dolgozókat segít ösztöndíjhoz és pályázatokhoz. A kitüntetésről az osztrák köztársasági elnök hozta meg a döntést hónapokkal ezelőtt, és novemberben, a születésnapomkor kaptam meg. Természetesen ez az elismerés mindazoknak jár, akik a kuratóriumban velem együtt dolgoznak. Kocziszky Györggyel együtt vehettem át a kitüntetést, aki az alapítványunk legrégibb kurátora. Az osztrákok tehát azt a munkát ismerték el a kitüntetésünkkel, amelynek köszönhetően magyarok mehettek ösztöndíjjal Ausztriába, Magyarországra pedig osztrákok érkezhettek.

Az alapítványnál károlis pályázatokkal is találkozott?

Természetesen. De károlis intézetvezetőként most oda kell figyelnem arra, hogy ne legyek elfogult. A magyar félnek egyébként el kellett fogadtatnia az osztrákokkal, hogy egyházi fenntartású egyetemekről pályázókat is támogathassunk, mivel az alapító okirat ezt nem tette volna lehetővé.

A Károli Történettudományi Intézete az elmúlt hónapokban több jelentős konferenciát is szervezett. Mik a tapasztalatai?

Azt gondolom, hogy alapos előkészítéssel évente két-három nagy konferenciát tudunk szervezni. Nagyon jól sikerült a Klebelsberg-konferenciánk, jó visszhangja volt a sajtóban és a szakmán belül egyaránt. A tudományos tanácskozásnak köszönhetően több helyen is megjelenhetett az egyetemünk neve. A Jó Pásztor Bizottságról szóló konferenciát egyházi kezdeményezésre szerveztük, és nemcsak a zsidómentő bizottságról, hanem az egész akkori környezetről is szólt. Kiemelkedő szakmai eseménye volt 2012-nek a Kurucz György dékánhelyettes úr által szervezett Refo500 programhoz kapcsolódó nemzetközi reformációs konferencia is.

Szeptemberben indult a Történelemtudományi Doktori Iskola. Hol tartanak most, és milyen terveik vannak?

Az első év során még az alapozó tantárgyaknál járunk, később indul majd a speciális képzés. Fontos, hogy vannak olyan egyéni képzéses hallgatóink a tizenöt levelező, illetve nappali tagozatos mellett, akik korábbi tanulmányaiknak és eddigi tudományos tevékenységüknek köszönhetően egy-másfél éven belül már a doktori védés előtt állhatnak majd. Lehetséges tehát, hogy 2014-ben már végzett hallgatóink lesznek, akik jó hírünket vihetik a világban. Reméljük, hogy jövőre is lesznek új doktoranduszaink, akik biztosíthatják a képzésünk folyamatosságát. Lényeges, hogy olyan oktatóink legyenek, akik megfelelnek az egyre szigorúbb akkreditációs követelményeknek. Nagyon fontos a folyamatos építkezés, egy idő után pedig már önmagunkból is kell építkeznünk.

Szöveg: T. Németh László, Fotó: Kalocsai Richárd

Szakály Sándor 1955-ben született Törökkoppányban. 1980-ban történelem–könyvtár szakon végzett az ELTÉ-n. 2006-tól az MTA doktora. 2010-től a Károli Gáspár Református Egyetem professzora, 2011-től tanszék­vezető egyetemi tanára és a Történelemtudományi Doktori Iskola vezetője, 2012-től a Történettudományi Intézet vezetője.

Az interjú a Reformátusok Lapja 2013. évi 1. számában jelenik meg