Kora reggel még ugyan megült a köd a dombok között Őrbottyán határában, kilenc órára azonban már finom napsugarak köszöntötték a Juhász Zsófia Református Szeretetotthonba érkező önkénteseket. A szeretetotthonban 1928 óta létezik diakóniai szolgálat és 1951 óta gondoznak súlyosan-halmozottan fogyatékos személyeket. „A 176 fős intézet számos olyan gyülekezeti és civil kapcsolattal rendelkezik, melynek révén rendszeres támogatást kapunk. Ezen a szombati napon a veresegyházi GE Aviation (illetve más üzletágak) dolgozói és családtagjai jelentek meg mintegy nyolcvanan azért, hogy az amerikai központtól elnyert 5500 dollár (több mint 1,2 millió forint) értékű támogatásból vásárolt anyagokból önkéntes munkával fejlesztéseket végezzenek az intézet területén" – mondta Naftz Katalin intézményvezető.

Rövid eligazítás után meg is kezdődött a munkavégzés. Felnőttek és gyerekek egyaránt jókedvűen láttak a munkához, utóbbiaknak még az sem okozott problémát, hogy bizony némelyiküknél a csákány jócskán magasabb volt... Bár a lakók többsége ez alkalommal bent töltötte a nap jó részét – hiszen a munkavégzés területén akár meg is sérülhettek volna –, néhányan közelebb merészkedtek a tevékenykedőkhöz, és boldogan szemlélték az intézmény szépülését.

„Az önkéntességben az a jó, hogy az ember át tudja élni a nehéz sorsú emberek mindennapjait. Ahogy a Bibliában is olvashatjuk: >>Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk.<< Ezt azonban csak úgy lehet megtenni, ha lehajolsz ezekhez az emberekhez – magyarázta Vidák László, az otthon lakója. – Hálával és köszönettel tartozunk mindazoknak, akik próbálnak rajtunk egy kicsit segíteni. És a kicsi nem is kicsi, hanem óriási, hiszen ebben benne van az ő munkájuk. Amikor végigmegyek a garázs mellett vagy a lányok folyosóján, mindig ezt a napot fogom látni..."

Az önkéntesek kezdetben négy csapatra oszlottak, hogy a négy projekttel párhuzamosan haladhassanak. Mivel az intézményben nagyon sok kerekesszékes ember él és nagy szerepe van a játszótérnek és a szabadtéri színpadnak az otthon mindennapi életében, ezért fontos volt, hogy a színpadot akadálymentesítsék. Sok tervezgetés, fúrás, fűrészelés és kalapálás végén el is készült a rámpa és a lépcső, így a jövőben könnyebben megközelíthető az oly sok szórakozást jelentő színpad.

A színpad előtt is zajlott az élet, ahol fa térburkolással foglalatoskodtak a többiek, és itt volt felállítva az intézet sátra is, ahol kávéval, teával, üdítőkkel, házi pogácsával és egyéb finomságokkal segítették az intézet dolgozói a munkát – utóbbiak közül húszan szintén önkéntesként vettek részt a felújításban.

Bent a házban, a leány osztályokon mindeközben kapaszkodó korlátokat építettek a folyosókra, ami nagyban megkönnyíti a közlekedést a mozgássérültek számára. A színpadtól némileg távolabb pedig egy másik csapat igyekezett azon, hogy az intézmény és a lakók életét biztonságosabbá tegye: három új garázsajtót építettek, egyet pedig felújítottak. Úgy tűnik, hogy akik a világ vezető repüléstechnikai szolgáltatójának és a sugárhajtóművek piacvezető gyártójának dolgoznak, némi barkácsolástól sem ijednek meg.

„A GE Aviation Hungarynél nagyon aktív önkéntes csoportunk van, mely minden évben több kisebb-nagyobb eseményen segédkezik, például tavasszal ugyanitt virágokat ültettünk" – magyarázza Patti Leary-Kreitzer, a veresegyházi üzem igazgatója, miközben körbemutat az őszi kertet megszínesítő növényzeten. Amikor arról beszélünk, hogy miért járnak el a dolgozóik önkénteskedni, miért áldozzák erre a szabadidejüket, megemlíti, hogy korábban ugyanezt kérdezte egyik munkatársa is. „Mondtuk neki, hogy jöjjön el egyszer, és majd meglátja. A nap végén kérdeztük, hogy érti-e már, mire ő megvonta a vállát, és ennyit mondott: jó érzés segíteni, jól érzi tőle magát" – meséli nevetve.

Persze sokat segít, ha a dolgozók mögött egy támogató munkahely is áll. Mint Patti Leary-Kreitzer elmondta, „a GE-nél alapvető elgondolás, hogy visszaadjunk valamit a környezetünkben élőknek. Itt dolgozunk, itt is élünk, és fontos számunkra, hogy ahol a mindennapjainkat töltjük, az egy jobb hely legyen". A hölgy egyébként ezt maga is alátámasztotta, hiszen amilyen profin nyilatkozik, ugyanolyan jól áll kezében az ásó is...

A munka ugyan szépen haladt, a garázsnál dolgozókat mégis győzködni kellett, hogy hagyják kissé a szerszámokat, és jöjjenek inkább enni: bőséges pörkölt és főtt burgonya várta őket is a sátornál. Az biztos, hogy ahogy az ember végignézett ezen a munka során kissé elfáradt, de továbbra is lelkes és vidám csapaton, tudta, hogy ez a nap számukra is többet jelent, mint egy átlagos szombat.

Délutánra a gyerekek egy része már nem tért vissza a lapátokhoz, festékes ecsetekhez, hanem kipróbálták az intézmény lakói számára készített körhintát, a trambulint vagy éppen a focipályán rúgták a bőrt. Voltak azonban, akik a felnőttekkel együtt kitartottak. „Ezek a gyerekek, mire felnőnek, bennük lesz az, hogy segíteniük kell másokon. Átérzik azt az örömet, ami az önkéntes munkával és adományozással jár" – tekintett végig büszkén a gyerekeken Naftz Katalin.

A munkálatok délután ötre fejeződtek be, még egy-két ecsetvonás az új garázsajtón, majd végigfutnak az elégedett szempárok a megvalósult fejlesztéseken: „Megcsináltuk."

Szöveg és kép: Botos Regina