Németország második legnagyobb protestáns egyházközösségének vezetőjeként szólt évi értékelő beszédében arról, hogy hazájában minden párt, társadalmi csoportosulás és az egyházak is megpróbálják újra meghatározni a „háború” szó érelmét. „És mindnyájan nagy intenzitással kérdezzük politikai és teológiai kritériumok alapján, lehet-e igazolni a katonai erőszakot” – fogalmazott Schneider. Amikor a terrorista Talibán csoportok saját népükkel fordulnak szembe, akkor a külföldi katonai erő alkalmazása az EKD (= Németországi Protestáns Egyház) békeirata értelmében sem utasítható el alapvetően. Jóllehet a német katonai kontingenst nem lehet azonnal kivonni Afganisztánból, de az afgán népesség képviselőivel tárgyalni kell a kivonulás reális forgatókönyvéről. És nem csak a német vagy afgán Parlamentben, hanem az egész társadalomban, Németországban és külföldön is nyílt és őszinte vitát kell folytatni a Bundeswehr szerepvállalásáról. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Bundestagban nem csak a katonai jelenlétről, hanem a német nem-kormányszintű szervezetek tevékenységéről is szavazni kell. Egyértelműen meg kell nevezni, hogy mekkora összegeket fordítanak katonai célra, és mennyi jut a civil szolgálatoknak Afganisztánban.

Beszédében hitvalló lendülettel vallott arról, hogy a világ retteneteivel szemben a keresztyén hit erőt és bátorságot nyújt. „A keresztyén hit nem varázsolja el a világ retteneteit, sem személyes sorsunk súlyos gondjait. A keresztyén hit nem 'ópium a nép számára'. Nem ködösíti el életünket kegyes szólamokkal, hanem szembenéz a nehézségekkel” – hangsúlyozta az egyházelnök abban a jelentésben, amit az egyház számára fontos eseményekről állított össze. A hit bizonyos marad és bizonyossá tesz a rettenetek idején is Isten szeretetéről, és minden látszat ellenére is ráirányítja tekintetünket Isten jövőjére.

Felemelte szavát a Németországban is egyre nagyobb méreteket öltő gyermekszegénység ellen, követelte a hátrányos helyzetű gyermekek esélyegyenlőségét. Főként a helyi közösségeknek kell nagyobb odafigyeléssel segíteni a hátrányos helyzetű gyermekek helyzetének javítását. Már vannak polgármesteri és városi kezdeményezések, melyek hatékonynak bizonyulnak.

Aggódó hangon szólt azonban Nikolaus Schneider prézesz az izraeli és a palesztinai helyzetről. A jelenlegi politikai helyzetben nem lát biztató jeleket a béke megteremtésére, mert mindkét oldalon a radikálisok határozzák meg az eseményeket, s ezek csak győzelemről vagy legyőzésről akarnak tudni. „Mivel kiváltképpen kötődöm Izraelhez, ezért az Izrael által elkövetett erőszak kiváltképpen megrettent” – szólt helyzetelemzésében Schneider prézesz. Falak felhúzásával a helyzetet nem lehet megoldani, a falak akadályozzák a találkozást és a békemunkát.

Pozitív mérleget vont viszont a római katolikus egyházhoz fűződő protestáns viszonyról. A jó kapcsolatok a rajnai protestánsok és katolikusok között segítik betemetni a mély történelmi árkokat, kölcsönös bátorítást és erősödést jelentenek sok keresztyénnek. A remény jelének látja azt is, hogy a német Alkotmánybíróság döntést hozott a vasárnap védelméről. – A német protestánsok jövője szempontjából is jelentős zsinat egy héten át folytatja munkáját. (EKiR.de – reformiert-info.de – 2010-01-11 – dr. békefy - ©reformatus.hu)