Isten jelen van a belvárosban is

2020. március 14., szombat

A főváros egyik népszerű gyülekezetébe, a Budapest-Fasori Református Egyházközségbe látogattunk, ahonnan március 15-én ünnepi istentiszteletet sugároz a Duna Televízió.

Szuszogva állok meg a Budapest-Fasori Református Egyházközség temploma előtt. Késésben vagyok, mert a szombat délelőtt ellenére alig sikerült parkolóhelyet találnom a Városligeti fasorban. El sem tudom képzelni, mi lehet itt hétközben, amikor nagyobb forgalom van a városban, és több száz diák érkezik a Fasori Református Kollégium intézményeibe. A több mint száz éve felszentelt templomra is csak sietve pillantok fel. Valakitől egyszer azt hallottam, hogy ez a város egyik legszebb temploma, és most igazat kell adnom neki. A tervező, Árkay Aladár görögkereszt alaprajzú, késő szecessziós épülete üde színfoltja a protestáns templomépítészetnek, gazdagon díszített belső tere pedig már-már szembemegy a református puritánsággal. 

Csendesnap

Azért sietek, hogy odaérjek az egyházközség férfiaknak szóló csendesnapjára, amelyet Férfiközömbösség, avagy a passzivitás veszélyei címmel tartanak. Habár most járok először itt, meglepően gyorsan megtalálom a programnak helyet adó termet. A helyiség előtt összefutunk valakivel, aki ismeretlenül is barátságosan invitál. A teremben közel hatvan férfi figyel feszülten Somogyi Péter előadására. A gyülekezet elnök-lelkésze a bűn­be­esés története alapján arról beszél, milyen veszélyeket rejt ma­gában az erősebbik nem passzivitása. 

Ádám, hol vagy?

„De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?” (1Móz 3,9) – olvasható az esemény meghívóján. Somogyi Péter szerint a bűnbeesés története egyben a férfipasszivitás őseredete is. Ez „átkos nyomorúság, hiszen láthatjuk, hová vezet”, utal a vezető arra, ahogyan Ádám passzívan tűri a Sátán kísértését, és még el is fogadja a tiltott gyümölcsöt Évától, holott Isten már teremtése után tudomására hozta, hogy arról a fáról nem ehet. A lelkész úgy véli, nincs jó passzban az a férfi, aki nem vállalja a küzdelmet, a védekezést. – Ez a nemtörődömség a lagymatag hozzáállás jele. Nem lehetünk és nem is vagyunk semlegesek – mondja a hallgatóságnak, és a Jakab leveléből vett idézettel világítja meg a passzivitás álságos mivoltát: „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” (Jakab 4,17) 

– Mi az oka a közömbösségünknek? – teszi fel a csendesnap kulcskérdését Somogyi Péter, majd egyből meg is válaszolja azt: a hitetlenségünk. Szerinte a közömbösség egyfajta menekülés, passzív rejtőzködés. Majd Ézsaiást idézi, aki azt írja: „Aki hisz, az nem menekül el!” (Ézs 28,16) – Tagadjuk meg hitetlenségünket, félelmeinket és ezáltal közömbösségünket, passzivitásunkat, hogy ne hozzunk veszélyt önmagunkra, szeretteinkre, gyülekezetünkre! – tanácsolja a lelkész, aki szerint ma ellenkultúrát jelent a hitvalló keresztyénség, a valódi Krisztus-követés, amiért nem lelkesedik a tétlen és engedékeny világ, amelyik elnézi a bűnt, sőt zászlójára tűzi. Somogyi Péter reménységét fejezi ki arra nézve, hogy Jézus minket is fel tud támasztani a tehetetlen közömbösségből, hiszen neki semmi sem lehetetlen. – „Ne félj, csak higgy!” (Mk 5,36) – zárja előadását a gyülekezet elöljárója.

Lelki otthon

A szünetben Tunyogi Károly pótpresbiter lép oda hozzám, igés kártyát nyújt át. – Eddig mindig betalált – mondja mosolyogva, miközben felfedezem benne azt a férfit, aki az előadás elején behívott. Már hat éve tagja a közösségnek, amelyet valódi lelki otthonának tart. 

– 2014 óta járunk a fasori gyülekezetbe a családommal – magyarázza az Erdélyből származó féri. Elárulja azt is, hogy korábban több budapesti gyülekezetet is felkerestek, de egyikben sem érezték magukat igazán a helyükön. – Aztán a nejemet egy barátnője elhívta a Fasorba egy női csendesnapra, és azzal minden megváltozott – emlékezik vissza Tunyogi Károly, aki néhány hónappal később szintén elkezdett járni az alkalmakra. Szerinte a keresztyén ember életében nincsenek véletlenek. – Az Úr egyértelművé tette, hogy nekem és a családomnak itt a helyünk – fogalmaz. A presbiter jól emlékszik még arra a 2014-es balatonszárszói családi hétvégére, amelyen több évnyi „se veled, se nélküled” állapot után végül átadta magát Istennek.

Csodák a közösségben 

– Az Úr egyértelműen kinyilvánította, hogy lelki és fizikai növekedést szeretne a gyülekezetünkben – osztja meg tapasztalatait Tunyogi Károly. Szerinte erre azok a csodák a bizonyítékok, amelyek az elmúlt esztendőkben történtek a Fasorban. – Három évvel ezelőtt megvásároltuk azt az iskolaépületet, amelyben ma a Julianna Református Általános Iskola működik. 2019-ben az intézmény régi helyszínén 21. századi, modern óvodaépület született. 2016-ban közel másfél évtizednyi tervezés után megújulhatott az orgona, most pedig a templom renoválása következik. Aki picit is nyitott szemmel és lélekkel jár, az láthatja, hogy Isten cselekszik a gyülekezet életében. Ez lelki és hitbéli növekedéssel is társul – sorolja az elmúlt évek jelentős eseményeit Tunyogi Károly.

Számok és ifjúság

2019-ben tizenöt esküvőt tartottak, huszonegy gyermeket és egy felnőttet kereszteltek meg, valamint harminchárom – köztük három felnőtt – konfirmandusuk volt. Nekik évente tábort is szerveznek. – Egy hét alatt összerázódik a társaság. Egy napra az ifisek is meglátogatják őket, hogy kapcsolat alakuljon a két korosztály között – avat be Édes Gábor ifjúsági lelkész. Szerinte nem megszólítani nehéz a mai fiatalokat, hanem megtartani. – Nyitottak, meg is hallgatnak. Az a kérdés, hogy közösségre találnak-e nálunk. Ha nem, akkor nehezebben köteleződnek el. A fiatalosságnál és a jó hangulatnál több kell – állítja Édes Gábor. Azért, hogy a fiatalok családként tekinthessenek a gyülekezetre, mentorprogramot indítottak. – Ha egy ifis úgy érzi, hogy kísérőre lenne szüksége az adott élethelyzetében, akkor mentort kaphat egy idősebb gyülekezeti tag személyében.

A presbiter úgy tapasztalja, a gyülekezet vonzza a fiatalokat és a fiatal házasokat. – A presbitérium el is döntötte, hogy mindannyian elkezdjük megszólítani az újonnan jötteket. Én is így teszek – mondja Tunyogi Károly, és elárulja, hogy engem is ezért szólított meg néhány órája a terem előtt. – Az új arcok egyből feltűnnek. Azért teszünk így, hogy az újonnan jöttek otthonosabban érezzék magukat közöttünk. 

Közben Pálúr János orgona­művész, a gyülekezet kántora tart rövid bemutatót a templom régi-új hangszerén, az immár negyvenhét regiszteres, öt sípműből álló Angster orgonán. A művész nagy átéléssel próbálja a laikusoknak is érthetővé tenni az országban is egyedülálló orgona képességeit. A bemutató után plenáris beszélgetések következnek. 

Gyűjtőgyülekezet

– Arányaiban nézve, illetve ahhoz képest, hogy hol vagyunk és mennyien lehetnénk, meglepő, hogy inkább a külső kerületekből és a fővárosi agglomerációból jönnek hozzánk – mondja Somogyi Péter a gyülekezet összetételéről. Úgy véli, a közösség jól leképezi a társadalmat is. – Nagyrészt idősek és középkorúak vannak jelen, de egyre több fiatal felnőtt is eljön. Szerintem egészséges az arány, próbálunk minden réteget megszólítani. 

A választói névjegyzékben tavaly decemberben hétszáztizennégy név szerepelt, egy átlagos istentiszteleten pedig – beleszámolva az öt gyermekcsoportot is – négyszázötven-ötszáz fő vesz részt – sorolja a számokat az elöljáró. A gyülekezet életét hét lelkipásztor egyengeti, igaz, az 1995-től 2014-ig szolgáló Végh Tamás már nyugdíjba vonult, de néha azért még vállal szolgálatot. 

Közvetíti a tévé

Annak kapcsán, hogy március 15-én a Duna Televízió a fasori templomból közvetít istentiszteletet, Somogyi Péter elmosolyodik. – Szinte már hazajárnak hozzánk – utal tréfálkozva arra, hogy az elmúlt tíz évben többször is volt tévés közvetítés a százhat éves templom falai közül. Azt is elárulja, hogy aznap Pataki András Dávid hirdet Igét, ő pedig keresztelni fog. Mivel a közvetítés a hónap harmadik vasárnapjára esik, nemcsak Pálúr János orgonajátéka, hanem kamarazenekar is kíséri a gyülekezetet. 

– Felkészült komolyzenei csapat jár a gyülekezetbe, amiért nagyon hálás a szívünk. Izgalmas dolog ez, mert olyan zeneszerzők vannak közöttük, akik az adott zenekarra komponálnak. Így nálunk minden hónap harmadik vasárnapja egyfajta ősbemutató is – osztja meg Somogyi Péter.

„nagyobb van itt a templomnál”

A Máté evangéliumából (12,6) származó idézet 2013 óta, a templom felszentelésének centenáriuma óta olvasható a főbejárat fölött. – Ez volt a megemlékezésünk alapigéje. Tényleg gyönyörű a templom, de ennél sokkal nagyobb dolog, hogy itt jelen van Jézus Krisztus, és ő tölti meg Lelkével a helyet. Ez a titok, semmi más – hiszi Somogyi Péter. 2013 volt az az év is, amikor a templomban élő gyülekezet hitmegtartó ereje és lelkisége Magyar Örökség Díjban részesült.

A lelkész megtiszteltetésnek érzi, hogy a fasori gyülekezet pásztora lehet. – Megrendülten vagyok itt: Isten valamiért jónak, kedvesnek látta, hogy ide elhívjon. Hálás a szívem érte, szeretem a múltját és egészében is a gyülekezetet – vallja meg Somogyi Péter, aki már tizennyolc éve szolgál az egyházközségben. Szerinte a Fasorban olyan lelki közösség él és működik, amely hitét és reménységét egyedül Istentől nyeri. – Azt próbálom munkálni, hogy ezt a közvetlen és a távolabbi környezetünkben élők is megízlelhessék. Ez folyamatos, évről évre megfogalmazott programunk. Azt tapasztalom, hogy Isten különös vonzással hoz ide embereket, akiken keresztül megszólít és megérint bennünket.

Megújuló hajlék
Hamarosan elkezdődnek a fasori református templom felújítási munkálatai. – Most a templom diagnózisa után vagyunk. Látszatra jó állapotban van, de egy korábban alkalmazott rossz technológia miatt több helyen vészesen lehullott a külső vakolat. A toronnyal statikai problémák vannak, a tető több helyen beázik, akad javítanivaló a faszerkezetben is, és az egész héjazatot ki kell cserélni – sorolja a feladatokat Somogyi Péter. A rózsaablakok restaurálása már elkezdődött, de felújítás vár a főbejárat feletti Zsolnay majolikalapokra is.

Hegedűs Bence, fotó: Kalocsai Richárd

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2020. március 15-i számában.

Reformatus.hu a közösségi oldalakon

Asztali verzió