A reformáció jubileumi évének központi református nyitó rendezvényén Debrecenben a Kárpát-medencei református egyházvezetők mellett számos európai, tengeren túli és távol-keleti testvéregyházunk képviselője is jelen volt, néhányan a délelőtt folyamán arról vallottak, mit jelent számukra reformátusnak lenni.

Lelki védőfal

Debrecent az évszázadok során nem védték fizikai falak, ám mégsem volt védtelen, hiszen lelki fal övezte, kálvinista hite a legkilátástalanabb helyzetben is átsegítette. Legyen erős a mi hitünk az Úr Jézus Krisztusban, aki „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz (Zsid 13,8)” – fogalmazott Vad Zsigmond házigazda esperes, nagytemplomi lelkipásztor.

Az igazság keresése

Fazekas László felvidéki püspököt teológushallgatóként megragadta a reformátorok ragaszkodása Isten igéjéhez és elkötelezettségük az isteni igazság keresésében. „Ez motivál engem is, a reformátusság számomra naponkénti megújulás ebben a keresésben.” Mint mondta: a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház számára nagyon fontos az az igazság, hogy Isten szeret minket. Céljuk tökéletesedni ebben a szeretetben, ezt átadni másoknak. Kisebbségi sorban élő közösségként ragaszkodnak az Istentől kapott sajátos értékeikhez, mert ezekkel is gazdagíthatják a világot.

Támogató közösség

Renata Bareikiené, a Litván Református Egyház zsinatának elnöke az európai református egyházak családjának összetartásáról tett tanúbizonyságot, mely megtartotta a balti állam piciny református közösségét. Litvániában szintén a 16. században vertek gyökeret a svájci reformátorok tanai, partneregyházunk két éve ünnepelte megalakulásának négyszázötvenedik évfordulóját. Az ellenreformáció évszázadait, majd a kommunista elnyomást is megsínylették a lett reformátusok, sok templomot bezártak, 1990 előtt mindössze két református gyülekezet és két lelkész működhetett az országban. Holland, magyar, svéd és németországi segítséggel sikerült három másik gyülekezetet is újraindítaniuk. A maroknyi közösség szolgálatát segíti, hogy a litván parlament 2017-et szintén a reformáció évének nyilvánította.

Kihívás

„A reformáció a Lélek vezette, az evangélium inspirálta mozgalom, ugyanakkor kihívás is az egyház számára” – mondta Alfredo Abas Heras, a Spanyol Református Egyház főtitkára. A katolikus többségű országban a kihívások közé tartozik az is, hogy felekezetközi párbeszédet folytassanak. „Ennek a hídépítésnek a megbékélés a tétje” – mondta az egyházvezető, akinek családját szintén üldözték, lelkész felmenői menekültként éltek, Észak-Spanyolországban és Franciaországban. Az Európai Egyházak Menekültügyi Bizottságának moderátora hitből fakadó alapállásnak tartja azt is, hogy az embereket nem kezeljük tárgyakként, a menekülteket sem utasítjuk el.

Másként gondolkodás

„A kisebbségi sors összekapcsolódott nemzetünk történetével” – fogalmazott Kató Béla. Az erdélyi püspök ismertette: a trianoni döntések nemcsak Magyarországot szabdalták szét, hanem a Kárpát-medencei reformátusság egy részét is öt új hazába kényszerítették. „Másként gondolkodunk, sokat kell harcolunk azért, hogy elfogadtassuk a Szentírás ismeretéből, hitvallásainkból eredő gondolatainkat” – mesélt a határon túli életről, az anyanyelvi oktatásért folytatott küzdelmekről az Erdélyi Református Egyházkerület vezetője. Úgy fogalmazott: Isten hatalmának vetik alá magukat, ez motiválja őket a mindennapos küzdelemre, a gyermekvállalásra, emiatt a kisebbségi létet is missziós lehetőségnek tekintik.

Tanúságtétel

„A kis emberek mozgalma volt, hangot adott azoknak, akiknek nem volt hatalmuk és befolyásuk, őket is szereti az Isten” – mondta a reformációról Susan Brown, a Skót Egyház delegáltja. A Világmissziós Tanács Európa-bizottságának elnöke elsőként ment egyetemre családjából. „A reformáció mindenkié – a legkisebbektől a legnagyobbakig.” Mint mondta, ötszáz év küzdelem van mögöttünk, ugyanakkor ötszáz év tanúságtétel is Krisztus evangéliumáról, ez utóbbit kell folytatnunk a jövőben is.

Egyetemes papság

A Tajvani Presbiteriánus Egyházat Victor W. C. Hsu külkapcsolatokért felelős főtitkár mutatta be az érdeklődőknek: a százötvenkét éves közösséget angol és kanadai misszionáriusok alapították. Missziói programjaikon keresztül évtizedek óta tudatosan igyekeznek a buddhista és taoista többségű ország lakosságát Krisztushoz vezetni és az egyház tagjává segíteni. „Azért lehetséges ez, mert reformátori alapelvünk, hogy mindenki osztozik a pásztori szolgálatban” – mondta az egyházvezető, aki arról is beszámolt, hogy az elmúlt években hogyan váltak a Tajvanon legnagyobb protestáns felekezetet alkotó, korábban elszigetelt presbiteriánusok egyre nyitottabbá az ökumenikus egységre.

Egyedül kegyelemből

„Megoszthatjuk egymással hitbeli tapasztalatainkat és teológiai felismeréseinket, mert a reformáció közös örökségünk” – Eva Hoffmann von Zedlitz a Rajnai Egyház vezetésének testvéri köszöntését tolmácsolta. Számára az volt a legfontosabb felismerés, hogy nem büntető, hanem kegyelmes Isten tekint le ránk az égből, akinek szeretetét semmivel nem érdemelhetjük ki. „Nem elég ezt csak tudnunk, feladatunk Isten útját előkészíteni a világban – tette hozzá. – Mind Isten képmására teremtettünk, rajtunk múlik, hogyan tudjuk ezt megélni, hogyan tudunk másokért kiállni.”

Mindennapi lelki táplálék

„Gyermekkoromban azt éltem meg, hogy reformátusnak lenni előnyt jelent” – mondta Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök, aki bár a Szovjetunióban nőtt fel, a gyülekezet és a család belecsepegtette az életébe azt a tapasztalatot, hogy reformátusnak lenni jó. Nagymamája Bibliája a varrógépen arra tanította meg, hogy a Szentírás nem a klérus titkos könyve, hanem az egyszerű emberek lelki tápláléka. Ennek köszönhetően az ő élete is megújulhatott. Ugyanakkor Ukrajnában, Kárpátalján reformátusnak lenni azért is jelent előnyt, mert ez egy összetartó közösség, ami nagyon sokszor erőt ad. Mint mondta: a lelki megújulás adhat esélyt a fiatal, de nagy bajban lévő országnak.

Újjáteremtve az emberségre

„Ma, ebben a változó világban a reformáció azt jelenti, hogy olyan emberek vagyunk, akiket Isten megváltoztat, újjáteremt” – fogalmazta meg a Görög Református Egyház tanúságtételét Dimitrios Boukis főtitkár. „Ha rendeződik Istennel a kapcsolatunk, szeretni tudjuk a másik embert, felelősségünk van azért, hogy Isten ajándékát, a feltámadás örömét neki is továbbadjuk.” A menekültválsággal kapcsolatban az athéni lelkipásztor arról beszélt: a keresztyéneknek, amennyire csak lehet, összhangban kell élniük Isten evangéliumával, emberségesnek kell maradniuk. „Ez az egyház nagy kihívása, de bízzunk abban, hogy a Lélek segítségével megtehetünk annyit, amennyi tőlünk telik” – tette hozzá.

Járatlan úton járni

„Az előttem szólók megtalálták azt a forrást, melynél díjmentesen csillapíthatják szomjukat” – összegezte az elhangzottakat Káli-Horváth Kálmán. A Budapesti Cigány Református Szakkollégium utolsóként felszólaló igazgatója szerint a reformáció azt jelenti, hogy hozzuk magunkkal terheinket, előítéleteinket, torz istenképeinket, s ezeket mind letehetjük Krisztusnál. A reformáció szerinte azt is jelenti, hogy egy „járatlan úton” járunk: nem fogadjuk el mások rólunk vagy a világról mondott ítéleteit, hanem a Bibliát forgatva Istenre találunk, elhisszük, hogy egyen-egyenként az ő értékes gyermekei vagyunk, egyre jobban megismerjük őt és engedjük munkálkodni bennünk. A reformáció örökségével nem hunyhatunk szemet afelett sem, hogy Isten könnyei a magyarországi cigányokért is hullanak” – buzdította nyitásra hallgatóságát. A tanúságtételek között a tiszántúli református cigánymisszió zenekara dicsőítette Istent énekével.

Feke György, fotó: Szalai Eszter

A megnyitóról további anyagok a Reformáció. Ma oldalon olvashatók.