Fáradt lelkipásztorok... Mindig sietős, elfoglalt lelkipásztorok... Pótolhatatlan, fontos lelkipásztorok... Mindenhez értő lelkipásztorok... Milyen az Isten szíve szerint való pásztor? És milyen pásztort várnak a gyülekezetek? Pál így szólítja meg az efézusi pásztorokat: „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett." (ApCsel 20,28) A lelkipásztorok a gyülekezet elhívott vezetői. Nem egyszemélyes vezetői, de jelenlétük, személyiségük, szolgálatuk meghatározza a gyülekezeteteket.

Milyen felszabadító az apostol tanítása: az egyház Istené, amelyet (Krisztus) tulajdon vérével szerzett. Nem a lelkipásztoré, nem a presbitériumé, hanem Istené. Minden lelkipásztori megújulásnak ez az alapja: nem az enyém, hanem a tiéd, Urunk!

Számos lelkipásztor Istentől nyert elhívással indult a szolgálatba. De a küzdelmek, a nehézségek vagy éppen a sikerek könnyen meglopják az ember szívét. Az apostol emlékezteti az efézusi vezetőket az elhívás forrására: „...őrizővé tett titeket a Szentlélek..."

Aki nem tud gondot viselni magára, nem viselhet gondot az Isten egyházára sem. Minden lelkipásztornak felelőssége, hogy megtanuljon pihenni, kialakítsa a lelki-szellemi feltöltődés, tanulás egészséges ritmusát életében.

■ Imádkozzunk azért, hogy mind a lelkipásztorok, mind a gyülekezetek újra és újra meglássák és elhiggyék a csodát: az egyház Istené! Ezzel együtt adjunk hálát Jézus Krisztusnak, hogy ő adott pásztorokat, akik felelőssége a Krisztus-test építése. Imádkozzunk a lelkipásztorokért, hogy felelevenedjen bennük az elhívás valósága úgy, amint egykor régen! Kérjünk bölcsességet és vezetést azoknak, akik a lelkipásztorok megújulásának, továbbképzésének struktúráit keresik, azok kimunkálásán munkálkodnak!

Lovas András