Adventnek, a karácsonyi előkészületnek varázsos hangulata van. 

Ennek az adventi időnek van fénye, van hangja-muzsikája, van illata, mégpedig bódító illata: fenyős és mézeskalácsos. Advent azonban nem megtéveszteni akar, nem hangulat-emberekké akar formálni. Advent nagyon reális. Advent számol a sötétséggel, nem tűzijátékkal, vakító, villanó fénnyel akar elkápráztatni. Advent fénye sötétségben támadt világosság, és ez a világosság nem csak úgy egyszerűen villámcsapásként szakad reánk, hanem fokozatosan érkezik. Úgy, mint ahogy ezt jelzik az adventi koszorún egymás után felgyulladó gyertyafények. 

Advent hangja, muzsikája zömmel a kisemmizett, megalázott, nehéz helyzetben élő emberek éneke; gondoljunk Zakariás, Erzsébet, Mária, Simeon énekére a Lukács evangéliumában. De karácsonykor a kisemberek énekének fényt, erőt, lendületet ad majd Krisztus születésekor a felharsanó mennyei kórus, az angyalok kara. Advent illata pedig voltaképpen a betlehemi jászolbölcső illata, nem megtévesztő-bódító, hanem nagyon is reális illat.
Advent, Karácsony tehát nem mesevilág, adventnek a valósághoz van köze. Azt hirdeti, hogy Isten ügye, a legfontosabb ügye az ember, mégpedig a sötétségben veszteglő, a kisemmizett és megalázott, a társadalom perifériájára szorított ember. 

Istennek fontos, hogy a sötétségben fény gyulladjon ki. Istennek fontos, hogy a megalázottak, a kisemmizettek, a boldogtalanná tettek, megtanuljanak ismét örülni, énekelni és dalolni. Istennek fontos, hogy az Ő szeretete beletestesüljön az emberi életekbe, hogy az Ő szeretetének jó íze és illata töltse be a tereket, ahol naponta zajlik a magán- és közösségi életünk. 

A keresztyén világ Keresztelő Jánost, mint kiemelkedő adventi személyiséget tartja nyilván. Keresztelő János ajkáról erőteljesen hangzik fel: "Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!"
Az adventi feladat tehát útkészítés: az egyenetlenségek kiküszöbölése, a ferdeségek és fonákságok megszüntetése, egyenes jellem és egyenes gerinc megteremtése, igaz szó és igaz tett megnyilvánítása. Advent útkészítés az érkezőnek: - És ki is érkezik? Hát a Betlehemi Gyermek, az Isteni Gyermek, Jézus Krisztus, az Élő Isten Fia.

Advent a mi egyre inkább elöregedő, a lakosságát reprodukálni nem képes magyar társadalmunknak most azt üzeni: készítsetek utat a gyermekeknek, ne hárítsátok el a világra születni akaró gyermekek érkezését. Készítsetek utat a gyermekeknek, hiszen advent idején és karácsonykor egyébként is minden az Isteni Gyermek és az ember gyermekekről szól. Éltessük hát magunkban, szívünkben Jézust, az Isteni Gyermeket, hogy Ő is éltethessen bennünket! És engedjük életre születni az ember gyermekeket, hogy általuk éljen és élhessen az elkövetkezendő időkben is népünk és nemzetünk!

Hagyjunk fel a sötéten látással, a borúlátással, a bénító pesszimizmussal, és merjünk adventi emberként, fénylátó és fényhordozó emberként élni ebben a meglehetősen sötét tónusú, bűn és múlandóság által beárnyékolt világban. Merjünk adventi emberként útkészítővé válni: hidakat és utakat építve szeretet által, lélektől lélekig, szívtől szívig.

Boldog Adventet Kedves Mindnyájuknak! 

Derencsényi István
A Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzője