Az elmúlt évtizedek során hogyan változott a magyarországi Lepramisszió munkája?

Ahogy az emberi szervezet növekszik és változik, ha egészséges, ugyanúgy a mi szervezetünknek is változnia és növekednie kellett. Különben olyan lenne, mintha egy gyermeket nem engednének nőni, hanem azt mondanák, hogy maradjon a bölcsőben. Az Isten és a szolgálat iránti hűség a legfontosabb. Dobos Károly negyven éve felismerte, hogy az akkori lehetőségek között mi az a legtöbb, amit meg lehet tenni. Ezek a lehetőségek negyven év alatt nagyon megváltoztak, a Nemzetközi Lepramisszió is teljesen átalakult. Nekünk is azt kell elérni, hogy mindig a lehető legtöbbet tegyük meg az adott idők lehetőségein belül. Ma már ugyanúgy, mint a nyugati támogató országok, komoly gyógyító projekteket vállalunk, vagyis adományokkal járulunk hozzá a gyógyításhoz. Ez húsz éve még lehetetlen lett volna. Ehhez az kellett, hogy négy éve komoly fejlesztést kezdjünk el, aminek eredményeként a korábbi támogatóink száma megduplázódott, a támogatás pedig két és félszeresére nőtt. Ez igen nagy eredmény.

Mi az, amiért a leginkább hálát tud adni?

A legnagyobb ok a hálaadásra, hogy azokban a nehéz időkben, amikor sokan azt gondolták, hogy folytatódik az egyházak visszaszorulása, illetve a lakosság lelki, anyagi állapota megkötött volt, példátlan szolgálat indult el. Magyarországnak nem voltak gyarmatai, éppen ezért csoda, hogy ennyi ember szívében meggyulladt valami, hogy Afrika, India, Délkelet-Ázsia nyomorultjairól gondolkodjanak, tegyenek értük, pénzt áldozzanak rájuk. Örömteli és hálára indító dolog, hogy mennyi rejtett tartalék, jó szándék van a magyar népben, nem is beszélve az önkénteseinkről, akik szaktudásukkal járulnak hozzá a misszióhoz. Negyven éve egyedüliek vagyunk ebben a kelet-európai régióban, egyik szomszédunk sem tagja a Nemzetközi Lepramissziónak.

Aki itthon szeretné segíteni a Lepramisszió munkáját, hogyan teheti ezt meg?

Nagy segítség, ha valaki komolyan veszi azt, hogy hívő emberként imádkozzon, és az imádságaival kapcsolódjon be a Nemzetközi Lepramisszió közösségébe. Adakozással, illetve támogatói hozzáállással lehet segíteni az ügyet, hiszen ebből lesz gyógyszer, műtét, oktatás, életkezdési támogatás a betegek számára.

Mik a jövőbeli céljaik?

Elsőként, hogy maradjon meg és erősödjön a lelki örökségünk. Továbbá minél inkább szeretnénk hidat építeni azokhoz a nemzedékekhez, akik érthető módon még nincsenek abban a helyzetben, hogy egy jótékonysági szervezetet támogassanak – gyerekek, diákok, fiatal felnőttek –, viszont sokféle módon el lehet érni őket. Ezt szolgálta a most kiírt gyermekrajz-pályázatunk is, amire összesen 380 pályamunka érkezett.

Távoli földrészeken segítenek

 

A magyar támogatók adományai idén egy indiai és egy kínai projektet támogatnak. Indiában él a világ leprabetegeinek körülbelül 80%-a. A magyar Lepramisszió a Delhi közelében lévő Shahdara lepramissziós kórházának működését támogatja az adományok nagyobb részével. A másik egy dél-kínai projekt: Kínában komoly kérdés a lepra, viszont a Nemzetközi Lepramisszió csak néhány éve tud tevékenykedni az országban. A magyar Lepramisszió öt éve, évről évre egyre nagyobb mértékben támogatja a Xishuangbanna terület rehabilitációs projektjét.

Szenci-Kovács Emese

Az interjú megjelent a Reformátusok Lapja 2014. évi húsvéti számában.