„Azért jöttünk, hogy az ünnep előestéjén az Úr Jézus Krisztusra tekintsünk, aki azt mondta magáról, hogy ő az élet kenyere. Benne megerősödik szent és áldott önazonosságunk” – köszöntötte a magyarországi keresztyén egyházak vezetőit, a megjelent állami méltóságokat és a gyülekezet tagjait Steinbach József dunántúli református püspök.

A MEÖT elnöke magyarságunkat ránk bízatott drága kincsnek nevezte, s hozzátette: először mindig azt kérik rajtunk számon, amit kifejezetten ránk bíztak. Mint mondta: Krisztusra tekintve reménykedhetünk abban, hogy van jövőnk, munkánk nem hiábavaló, s minden körülmények között gondoskodik testi szükségleteinkről, s az örök életre táplálja lelkünket.

 „Fontosak a hidak” – Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök köszöntőjében arról beszélt, hogy az évente megtartott ökumenikus istentisztelet által szimbolikus híd épül a Duna szemközti partszakaszán álló Országház felé.

„Ugyanakkor az ünnep előestéje híd lehet a hétköznap és az ünnep között is” – tette hozzá. Mint mondta: jól tudjuk, mekkora szakadék tátonghat a kettő között, ha csak ünnepnapokon emlékezünk ezeréves keresztyén gyökereinkre, de a hétköznapokon Isten nélkül cselekszünk.

Az igehirdetés szolgálatát Bogárdi Szabó István dunamelléki református püspök végezte a 105. zsoltár első öt verse alapján. A Zsinat lelkészi elnöke szerint az ezekben a versekben található felszólítások sorozatai „nagy titkokhoz vezetnek bennünket”.

Ezen „szekvenciák” egyre inkább Istenre fordítják a hangsúlyt: az ember cselekedetei – dicséret, magasztalás, zsoltározás, az istenkeresés – mellett ott van az Isten nagy tetteinek hirdetése, a dicsekedés az ő csodás dolgaival és végül egyetlen szó marad, az emlékezés. A püspök szerint az emlékezés mellett mindig megjelenik Isten keresése és dicsérete, és a dicséret mellett ott van az emlékezés arra, ahogyan szabadító kegyelmét mutatja meg nekünk.

„Az emlékezés mellett az ünnepben mindig jövőnket is kutatjuk – tette hozzá. – Megmaradunk-e mi, magyarok a történelem nagy játéktábláján?” Sokszor keressük a bizonytalanságban a magabiztos szavakat magunk körül, Bogárdi Szabó István emlékeztetett, ez a zsoltár arról beszél, hogy fel kell kiáltanunk: „mi lesz velünk tehát? ” Aki nem teszi fel ezt a kérdést és nem keresi Istent benne, csak üres közhelyeket lesz képes hangoztatni, nélküle a könyörület szavai is könyörtelenek.

Az igehirdető szerint ezért szűkülnek ezek felsorolások, ezért összpontosul az állandó dicsérés, ujjongás egy szóra: „emlékezzetek!” Nekünk is emlékeznünk kell ezen az ünnepen is Isten nagyságos dolgaira, hogy nemcsak megáldotta, de meg is szánta a magyar népet. „A zsoltár arról szól – fejezte be igehirdetését a püspök –, hogy mi rendszerint elvétjük a dolgot, de Isten megtart, megszabadít, kivezet, életet ad. Zengjétek az Úr nevét!”

Az istentisztelet végén a résztvevők az egyházak képviselőinek vezetésével közösen imádkoztak a nemzetért és vezetőiért, a mindennapi kenyérért, a szenvedőkért, a keresztyének egységért, majd Isten áldását kérték az új kenyérre. Az alkalmon, melyen Kövér László házelnök is részt vett, a Légierő Zenekar szolgált fúvós kísérettel.

reformatus.hu, fotó: Vargosz

Nézze vissza az istentiszteletet: