Az április 21-én tartott hálaadó ünnepségen Bölcskei Gusztáv püspök, a Zsinat lelkészi elnöke az aznapi ige magyarázatában arra tért ki, hogy a szeretetszolgálat feladata hasonló az apostolokéhoz. „A biharkeresztesi Gondviselés Háza bővítésekor megmutatkozott összefogás a Református Egyház, a gyülekezet és a nehézségek idején is tenni tudó emberek megmutatták, hogy Istenbe vetett hittel összefogás révén csodák történhetnek szorító körülmények és nehezedő jogszabályi feltételek között" – hangsúlyozta az egyházvezető.

Czibere Károly, a Szeretetszolgálati Iroda vezetője folytatta a fenti gondolatot és kiemelte, hogy az új részleg akkor jött létre, amikor a kormány nem támogatta a bővítéseket. Növekszik az átlagéletkor, növekvő a demensek száma, annak ellenére, hogy a kormány új férőhely stopot rendelt el, a Református Egyház harmincmilliós ráfordítása azt jelzi, hogy mégis nélkülözhetetlen a szolgálatok bővítése. A szeretetszolgálat fontos céljaként azt határozta meg az irodavezető, hogy a mindennapos tevékenység és segítségnyújtás során, a cselekedeteken keresztül Krisztus ábrázolódjon ki az ellátottaknak.

Czibere Károly az Ef 6, 1-3 alapján kiemelte, hogy hívő keresztyénként, Krisztus követése mellett az is kötelességünk, hogy betartsuk a negyedik parancsolatot, az idősek tisztelete és segítése révén, valamint növekednünk kell a hit által, azaz aktívan, cselekvően kell megélnünk a hitünket, Isten dicsőségét hirdetve a szolgálaton keresztül. Az irodavezető azt is leszögezte, hogy demens társadalomban élünk.

„Hosszú évek óta egyre sürgetőbb feladatként jelentkezett intézményünkben a demens betegek ellátása. Azokat a – sokszor nem is nagyon idős – személyeket nevezzük demens betegeknek, akiknek agyérelmeszesedés, Alzheimer-kór, vagy más betegség miatt szellemi képességei leromlanak, az időskorral együtt járó szellemi hanyatlás kórossá válik. Ezeknek a betegeknek megrövidül az emlékezése, lassul a gondolkodása, nem képesek a részleteket összerakni, nem jutnak eszükbe a szavak, romlik a térbeli és időbeli tájékozódási képességük. Az általános bizonytalanság mellett ingerültség és agresszió is felléphet" - kezdte indoklását Nagy Zsoltné a Gondviselés Házának intézményvezetője. Munkatársaival régóta gondolkoztak a létrejövő részleg nevén, mert régi funkciója után – mely bölcsőde volt – mégsem nevezhették el, így végül a „Reménység Háza" lett a szavazás nyertese. Bár az itt gondozandó idősek állapota nagyon reménytelennek tűnik, ez a munkatársi közösség szeretné mégis látni a láthatatlant.

A 2004 óta működő intézmény folyamatosan fejlődött, a mostani bővülés is jó példa erre. A felújítással kialakított, teljesen akadálymentes épületben három kétágyas és egy négyágyas szobában helyezik majd el az ellátottakat. A kialakítás során nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy otthonos, barátságos, biztonságos környezetet hozzanak létre az idősek számára. Olyan környezetet, ahol egyszerre van jelen szépen berendezett családi otthon komfortja és a minden ágyhoz kialakított nővérhívó biztonsága. A lakók és munkatársak megható, szívből jövő szolgálatban adtak hálát a létrejött demens részlegért, és kifejtették, hogy Isten áldása nélkül a legnagyobb emberi tett, a legnagyobb igyekezet is elvész a múló időben.

Bölcskei Gusztáv, tiszántúli püspök az Ároni áldás szavaival kért áldást a házra, a benne lakókra, az ott dolgozókra, majd az ünneplő gyülekezet bejárhatta, jobban megismerhette a Reménység Házát. Az átadáskor átvágott nemzeti színű szalag annak a hosszú szalagnak egy darabja volt, melyet a Gondviselés Háza 2004. decemberi megnyitása alkalmával is használtak, ezzel is jelezve az új részleg és a már működő intézmény összetartozását.

Nagy Zsoltné összegzésként elmondta, hogy nagy bizonyságtétel a világ előtt az egyre nehezedő feltételek között, hogy az egyház nem megszüntet szolgálatokat, hanem bővíti azokat és saját forrásból fejleszt és beruház. Az intézményvezető így fogalmazott: ez a bővítés reménységgel tölt el bennünket, azzal kapcsolatban, hogy Isten számára minden lehetséges, és ha mi emberek is összefogunk, akkor hit által csoda történhet a legnagyobb bizonytalanságok közepette. Mai rohanó világunkban, amikor a kor emberének alig jut ideje kapcsolatai ápolására, szeretteivel való törődésre csodálatos dolog az, hogy vannak olyan alázatos keresztyének, akiknek az idős, beteg emberek tiszteletben tartása mellett, fontos az is, hogy megfelelő körülményeket biztosítsanak számukra egy olyan világban, ahol sajnálatos módon már kevésbé gondolnak azokra, akik a társadalom peremére szorultak demenciájuk révén.

MRSZ, Fotók: Barcza János