Méltó és megindító megemlékezést tartottak a Budavári Evangélikus Gyülekezet templomában. A zsúfolásig megtelt templomban megindítóan személyes istentiszteleti alkalom keretében hajtottak fejet a múlt pénteki merénylet áldozatainak emléke előtt. Az igét Fabiny Tamás püspök hirdette, a liturgiában részt vett Jan Erik Syvertsen lelkész (Bolsøy) és Balicza Iván a Budavári Evangélikus Gyülekezet igazgató-lelkésze.

Igehirdetésében (alapige Ézs 43,1-7 és Lk 3,7-4) Fabiny Tamás püspök kiemelte, hogy egy olyan tragikus eset kapcsán is, mint az oslói terrortámadás, jogunk van feltenni a kérdést: hogy történhet ilyen? A próféta azt mondja: „Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg" – akkor miért haltak meg ártatlanok Oslo kormányzati negyedében? „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, ha folyókon, azok nem sodornak el” – akkor miért kellett mégis egy őrült elme értelmetlenül legyilkolt áldozatait a vízfelszínről összegyűjteni? Valós, jogos kérdések, azonban óvakodnunk kell a könnyű, vallásos válaszoktól. Emlékezzünk csak Jézusra, aki szenvedései legmélyén maga sem talált azonnali választ a gyötrő kérdésre: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”

A püspök az ítéletet jövendölő Keresztelő Jánost idézte, aki azzal fenyegetett: „Meneküljetek az eljövendő harag elől, majd rámutatott arra, hogy az újszövetségi ige valójában arról szól, hogy ítélet alatt állunk. Megítéltetik terméketlenségünk, keményszívűségünk és hitetlenségünk. Megítéltetik az egyes ember, az egyház és a társadalom is. Ez az ítélet azonban nem egy háborodott gonosz elme, nem holmi önjelölt ítélet-végrehajtó, hanem Isten kezében van. Ezért – hangsúlyozta az igehirdető – ennek az istentiszteletnek a békességnek és a szeretetnek erről a reményéről kell szólnia. Ahogy egy azóta Norvégiában szállóigévé vált múlt heti Twitter-bejegyzésben fogalmazott valaki: „Ha egyetlen ember gyűlölete ekkora pusztítást tud okozni, mire lehet képes sokak szeretete?” Ezt a gondolatot idézte az elmúlt héten a norvég miniszterelnök és most Laila Kind Rönnholm, a Norvég Királyi Nagykövetség első titkára is. A mondat ékes példája annak a méltóságnak és békekereső hozzáállásnak, ami az első napoktól jellemzi a norvégok gyászát. „A gonosz megölhet egy embert, de a jót nem győzheti le.” Vagy ahogy a V. Harald király mondta: „Rendíthetetlenül hiszem, hogy a szabadság erősebb a félelemnél, rendíthetetlenül hiszek a nyitott, demokratikus társadalomban, rendíthetetlenül hiszem, hogy szabadon és biztonságban élhetünk a saját hazánkban.” A titkár asszony szavait a húsvéti gyertya meggyújtása követte az áldozatok emlékére. A gyertyagyújtás alatt Johann Sebastian Bach első szóló szonátájából az első tételt játszotta Papp Dániel hegedűművész, Bán István orgonaművész kíséretében.

Forrás: evangelikus.hu