A makádi gyülekezet lelkipásztora, Lakatos Enikő gondolatai, tapasztalatai a sikeres amerikai testvérkapcsolatról

Három szempontot szeretnék kiemelni, hogy miért tartom fontosnak az amerikai református testvérekkel fenntartott lelki kapcsolatot.

1.     Személyes ok

2002-03-ban a Princeton Theological Seminary (NJ) ösztöndíjasa voltam, majd 2010-ben kórházi lelkigondozói gyakorlaton vettem részt Hartford-ban (CT). 2009-ben a Mission to the USA program keretében egy kisgyülekezetben szolgáltam, Ohio államban.
Ezek az élmények lelkipásztori szolgálatom sarokkövei lettek, hiszen a nemzetközi kitekintés magában hordozza a rendszerezést. Ezek az élmények és emlékek arra determinálnak, hogy folytassam a lelki-szellemi kapcsolatot az amerikai református egyházzal.

2.    Gyülekezeti ok

Megerősíti a gyülekezet testvéri közösségét, ha azonos hitvallással, idegen nyelven, együtt dicsérjük Krisztust, a jó pásztort.
Az évek alatt lehetőségem volt 2009-ben szolgálni a Ferry Memorial Reformed Church-ben, majd 2011-ben Rev. Dick Klaver és Rev. Amy Bowling szolgált a makádi gyülekezetben. Mindkét alkalommal különleges élményben volt részünk. Nagy öröm együtt imádkozni és szolgálni.
Rev. Dick Klaver és jómagam kéthetenként imatémákat cserélünk email-ben, melyekért együtt imádkozunk gyülekezeteinkben. Így váltunk valóságosan testvérré Jézus Krisztusban, hiszen amerikai testvéreink örömei és gondjai megegyeznek a mieinkkel.

3.     Társadalmi ok

A rendszerváltozást követő években a magyar társadalom meglehetősen sok hasonlóságot mutat Amerikával kapcsolatosan, ami a hazai viszonyokban nem mindig vonzó. Éppen ezért az amerikai reformátusság élete, missziója és nehézségei, tanulságos és praktikus segítséget adhat az itthoni gyülekezetek és lelkipásztorok részére, egyház és társadalom kontextusában.

A sellyei gyülekezet lelkipásztora, Nagy Zoltán Csaba gondolatai, tapasztalatai a sikeres amerikai testvérkapcsolatról

Hogyan kezdődhet el és tartható fenn egy kapcsolat több ezer kilométeres távolságból? -hangzik el gyakran a kérdés felénk, amikor amerikai testvér gyülekezeti kapcsolatunkról mesélünk.

Kezdjem az elején a kezdetekkel. Mondhatnám, egyszerűen, hogy egy újsághirdetésre jelentkeztünk, ami a Reformátusok Lapjában jelent meg. Aztán találkoztunk, mert az ötletgazda Dick Klaver lelkipásztor, Magyarországon járt. Sok kérdés felmerült, mert szerettük volna a kapcsolatot, de elképzelésünk sem volt, hogy miként ápolhatjuk majd azt.

Kedves lelkész barátunkban fogalmazódott meg, hogy lehetséges tartani egymással a kontaktust. Imakapcsolatban vagyunk elsősorban. Az idők folyamán, az imádságokon keresztül egyre jobban megismertük egymást. Majd következő lépésként sor kerülhetett egymás meglátogatására is először még lelkipásztori szinten. Egymás gyülekezetét megismertük a látogatások során és szolgálhattunk is egymás gyülekezetében.

Hogyan tovább? - tettük fel a kérdést. Szeretnénk, ha kialakulhatnának levelezőkapcsolatok. Első lépésként fiatalok közötti levelezésre gondoltunk. Meghívtuk az ifjúsági lelkészükön keresztül a fiatalokat. Reméljük, hogy ez a találkozás is létrejöhet majd.

Sokat imádkozunk a kapcsolatunkért. Hálát adunk azért, hogy az Úr engedte, hogy egymásra találjunk. Számon tartjuk egymást, mondhatni heti kapcsolatban vagyunk egymással e-mailen keresztül. Azért is imádkozunk, hogy kiteljesedhessen a kapcsolat családok között is.

Szeretettel ajánljuk a lehetőséget a többi gyülekezetnek is, hiszen amerikai testvéreink szívük vágya, hogy egyre több testvérkapcsolatot tartson fenn.
Reméljük, mások figyelmét is felkelti ez a nagyszerű lehetőség.