Tizenkét évesen eldöntötte, hogy diplomata lesz, tizenhárom évesen pedig azt, hogy táncolni fog az Operabálon, és teljes örömnek éli meg keresztyén hitét, aminek szellemében már sokat önkénteskedett a református egyházban. Sütő Zsanett története igazi Hamupipőke-történet – már sok éve táncol az Operabálon, és fiatal, laikus nőként most ő képviseli a magyar ifjúságot a közeljövőben a világ reformátusságának nagy találkozóján Grand Rapidsben, az Egyesült Államokban.

Gyermekkori álom
A huszonkilenc éves nagyvisnyói lány már gyermekkorában eldöntötte: diplomata lesz. „Néztük a híradót esténként az izraeli-palesztin konfliktus képsoraival. Akkor azon gondolkoztam: nem hiszem el, hogy a normál, hétköznapi ember ne szeretne békében élni, és hogy ezek az emberek tényleg személy szerint gyűlölik a másikat” – emlékszik vissza mosolyogva Sütő Zsanett. Abban az évben indult a Budapesti Corvinus Egyetemen a nemzetközi tanulmányok szak, amikor Zsanett érettségizett. Az első évfolyamba összesen hatvan ember vettek fel – és a fiatal lány köztük volt. Így emlékszik vissza a felvételit megelőző időre: „Egy éven keresztül minden este lefekvés előtt azért imádkoztam, hogy nagyon ide szeretnék menni, de csak akkor vegyenek föl, ha tényleg nagy diplomata leszek.”

Treasury sales és Csillagpont
Zsanett ugyan nem lett diplomata, de nagyon fontos, Istentől kapott ajándékként élte meg, hogy felvették erre a szakra. A banki szektorban dolgozik treasury dealerként: ez a titokzatos név azt jelenti, hogy nagy értékű üzletkötéseket segít lebonyolítani, aminek része a kockázatelemzés is. „Könnyebben elképzelhető a munkám, ha a környezetről mesélek: három monitor van előttem, az egyiken futnak a hírek, a másikon az árfolyamok, a harmadikon egyéb programok és van egy érintőképernyős telefon, amin zajlik az üzletkötés” – magyarázza Zsanett, akinek a keze alatt igen komoly névértékek cserélnek gazdát. „Negyven felett senkinek nem ajánlom ezt a munkát” – teszi hozzá cinkos mosollyal.
Persze nem csak az oly sokat kárhoztatott bankvilágban zajlik Zsanett élete – az elmúlt három Csillagpont mindegyikén dolgozott önkéntesként. „Semmi extra dolgot nem csináltam, regisztrátor voltam” – mondja csodálkozásomat látva. Persze őt sosem kellett kétszer kérni, ha munkáról volt szó.

Derült égből
Zsanettet nyitottsága hozta kapcsolatba magával a most születő REV-vel is. „Több mint egy éve hívott fel a Zsinati Ifjúsági Irodáról Kis Reni: »Zsani, jössz-e a konferenciára?« Épp vidékre tartottam, visszakérdeztem: »Ugyan Reni, milyen konferenciára?«” Amint kiderült, hogy a Reformátusok Világszövetsége és a Református Ökumenikus Tanács találkozójáról van szó, azonnal igent mondott. „Amikor a Külügyi Iroda vezetője, Ódor Balázs írta, hogy ez a találkozó az USA-ban van, arra gondoltam, ez hihetetlen” – lelkendezi Zsanett, akit kicsi korától fogva érdekel többek között az USA külpolitikája is.

Fiatalként a világközösségben
A REV-nagygyűlést megelőzően, július 14. és 17. között a delegált férfiak, nők és fiatalok külön szekciókban dolgoznak majd. Egyrészt az alkalomra kiadott öt bibliatanulmányt veszik közösen át, másrészt egy kiáltványt fogalmaznak meg. Zsanett az ifjúsági szekcióban a fiatalok meghatalmazásáról szóló munkában vesz részt. Ahogy fogalmaz: számára a legfontosabb annak az üzenete, hogy a keresztyénség, az Istenhez tartozás valódi örömforrás. „Nem kell világfájdalommal élnem, mint sok mai fiatal, de nem azért, mert minden sunshine és happiness, hanem mert van egy hajlékunk a világban, akihez mindig mehetünk” – teszi hozzá csillogó szemekkel.

Az öröm, ami összeköt
„Ez a mi családunk” – üzeni a REV születésének mottója. Zsanett komolyan készül a részvételre, mind a bibliatanulmányokkal, mind az eddig kiadott nyilatkozatok feldolgozásával. Mint minden családban, a reformátusok világcsaládjában is vannak feszültségek. Zsanett az accrai nyilatkozatot említi, amiben a dél-amerikai és afrikai egyházak sürgetik, hogy a közösség mielőbb lépjen fel a vagyoni és társadalmi igazságosság elérésében. A fiatal delegált szerint nem világhatalmak legyőzésére és nem a vagyoni egyenlőségre kell törekedni. „Abban semmi keresztyéni nincs, ha azt mondom: te gazdag vagy, érezd magad rosszul, és sajnálj engem, mert nekem nincs pénzem. Sokkal inkább arról kéne szólnia, hogy én azért érzem magam boldognak, mert a Jóistenhez tartozom, totálisan függetlenül attól, hogy Afrikában, Budapesten vagy Coloradóban élek-e. Jelenleg Református Egyházak Világközösségéről beszélünk, de jó lenne egy olyan közösséget alkotnunk, ahol közösen élünk meg dolgokat, ahol nem próbálunk egymásban lelkiismeret-furdalást kelteni, hanem azt mondjuk: az elsődleges dolog, hogy a Jóistennel élő kapcsolatunk legyen. Mi ebben vagyunk közösek, ebben hiszünk, és nem abban, hogy mindenki akkor lesz boldog, ha ugyanannyi pénzt fog keresni. A gazdagság önmagában nem definíciószerűen rossz. Igenis szükség van gazdag keresztyén vezetőkre, így együtt vagyunk olyanok, mint a szivárvány. A szivárványban is van kék és van piros, és mégis egy egység tagjai” – jelenti ki Zsanett.

Bagdán Zsuzsanna