Egy ember felneveléséhez egy falu kell – tartja a mondás. Sokszor gondolja, látja úgy szülő, hitoktató, lelkész, hogy egyedül vívja reménytelen harcát a fiataljáért. A második alkalommal megszervezett Konfi+ konferencia a változatos módszertani továbbképzések mellett a feltöltekezés és a csapatépítés fontos alkalma is volt, ahol a résztvevők megismerhették a Magyar Református Egyház sokszínű ifjúsági munkáját és őszintén oszthatták meg kérdéseiket, félelmeiket egymással. Délelőttönként Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató tartott magával ragadó előadást az identitás születésének idejéről, a kamaszkorról, ez után a résztvevők hat műhelyen, tizenegy szemináriumon, kiscsoportos beszélgetéseken mélyítették el a hallottakat.

Volt úgynevezett élő könyvtár is, ahol tizenhárom különböző témában lehetett embereket fél-fél órára kikölcsönözni: iszákos- és börtönmissziótól a Kontrasztkiállításon át egészen a református és ökumenikus önkéntes programokig mindenki találhatott érdekes témát magának. A Siketmisszió munkatársai egész estés érzékenyítő programot tartottak, a fogyatékkal élő emberek világába hívva meg az érdeklődőket. A Konfi+-on több alternatív imameditációs formával, imalabirintussal és imaösvénnyel, élménypedagógiai eszközökkel, internetes gyülekezetépítéssel, dicsőítéssel ismerkedhettek meg a résztvevők, akik a Kárpát-medence minden részéből érkeztek hallgatóságnak, de előadónak is – sőt, még a konferencia-központ munkatársai is fel-feltűntek a programokon.

Egység és kétségek

A konferencia nemcsak módszertani kínálatában volt sokszínű: Kárpátaljától Délvidékig, szigorúbb, tradicionálisabb gyülekezet lelkipásztorától az egyházhoz nem kötődő ifjúsági munkásig, informatikusig, rockzenész fiatalig, kisgyermektől az érettebb korúakig mindenkinek kínált érdekességeket a Konfi+, amelynek a református mellett katolikus és evangélikus előadói is voltak. „Az ifjúsági munkában kiteljesedni látom, mit jelent az, hogy egységes Magyar Református Egyház. Nagy örömöm, hogy ez nem anyaországi és nem kerületi projekt – a fiatalokért össze tudnak fogni a különböző országokba szakadt egyháztestek is" – mondta Szontágh Szabolcs. A Zsinati Ifjúsági Iroda vezetője nem tagadja: voltak nézeteltérések is a találkozón. „Mindenkinek van olyan módszere, amire esküszik – van, aki állva és rövidnadrágban szeret új énekeket énekelni, van, aki ülve, régebbi énekekkel dicséri szívesen az Urat" – fogalmaz Szontágh Szabolcs. Hozzáteszi: a kegyességi sokszínűségben is a legfontosabbra figyeltek – hogy az eszközök semmiképpen se vegyék át a célok szerepét.

Kit építünk?

A konferencia a konfirmáció utáni korosztállyal foglalkozott. „Ennek a korosztálynak a legnagyobb kérdése: ki vagyok én? És egyben ez az a kérdés, amire a legkevésbé kapnak választ szüleiktől, tanáraiktól. Ha egy hitoktató, lelkész oda tud rájuk figyelni, érdeklődik irántuk, tudja őket önkeresésükben kísérni, jönni fognak a gyülekezetbe. Ezért is fontos, hogy a konfirmandusok ne csak a kanonika vizitáció során lekönyvelt számok legyenek, mert a számok bűvöletében nem Isten országát, hanem a saját dicsőségünket építjük" – fogalmaz a lelkipásztor. Hozzáteszi: nagyon fontos, hogy megtaláljuk Isten Igéjéből éppen azt, amire a fiataljaink éheznek.

Terhes kamaszkor

„Inspiráló élmény nekem a konferencia" – fogalmaz Hegedüs Anna teológiai hallgató. Mint mondja, a Kolozsváron az egyetemi misszióban dolgozó Berke Sándor és felesége, Krisztina által vezetett délelőtti műhelymunkában olyan módszereket tanult, amelyekkel egészen mély témákról is beszélgethet a rá bízott fiatalokkal úgy, hogy ne érezzék azt tolakodónak, túl direktnek. A felnőttnek, ahogy a bábának, elsősorban kísérnie kell a születő felnőttet – a növekedés, formálódás valahol belül, mindenki számára láthatatlanul történik. A várandósság és az újjászületés metaforájával beszélt a kamaszkorról a konferencia főelőadója, Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató is, aki a schönstatti mozgalom pedagógiájának alapelveibe vezette be hallgatóságát, bebizonyítva: a keresztyén pedagógia cseppet sem maradi és konzervatív. Az előadó bemutatta, milyen intenzív hormonális-érzelmi változásokon megy át a kamasz, aki először mindenben összezavarodik, minden kapcsolatát elvágja, aztán újra felfedezi a világot, és lassan mindent meghódít, amire szüksége van. Ebben a folyamatban fontos alapelv, hogy a felnőtt „egy kicsit kevesebbet" adjon – a kamaszoknál a bölcs elengedés és a meghallgatás, de a nevelő személyisége is kulcsfontosságú lehet.

Rövidnadrágosok

„Hiteles előadásokat hallottunk" – összegez Csomós József tiszáninneni ifjúsági referens, az egyik műhelyvezető. „A tizenévesek nagyon őszintén látják az egyházat, nekik nincs tradíció, nekik az a valóság kell, ami itt és most fogyasztható. Ezen a konferencián azon gyötrődünk, hogy mit csinálhatnánk jobban. Számos jó modell, jó kezdeményezés van az egyházban, de hogy ezekről érdemben beszéljünk, olyan őszinte közeg kellene, mint az itteni, ahol nem derült ki, a sok rövidnadrágos ember között ki lelkész, ki teológus és ki nem az" – teszi hozzá a lelkipásztor, aki a teljes tiszáninneni ifjúsági stábbal és családjával együtt vett részt a konferencián.

Van Atyánk

A négynapos találkozón csak esténként jutottak a résztvevők levegőhöz – sokan ekkor is nagy asztaltársaságban tanácskoztak a hallottakról. A főelőadás nemcsak szakemberként, hanem magánemberként is elgondolkoztatott sokakat. „Apa nélkül nőttem fel, ezért különösen tanulságos volt az apaképről szóló előadás. Megerősödtem, mint ifjúsági vezető, de újragondolnivalóm is akad, főleg az apai szerepemet illetően " – mondja Szanyi György, a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet vezetője. Az előadások zárógondolata ugyanis az apaság volt: a mennyei Atyához a földi apa a minta, s ha az apakép sérül, az istenkapcsolat is jóval törékenyebb.

Küzdve önmagunkkal

Megrendítő történetet mesélt el áhítatában Veres Péter, akinek az egyik konfirmandusát megkéselte a nála majd húsz évvel idősebb szerelme. „A lány egy volt a tizenkét konfirmandusom közül. Egy darabig járt ifire, aztán kimaradt onnan a szerelme miatt, ami most ide vezetett. A hibáinkkal nem könnyű megküzdeni, de Isten tudja, hogy fogunk hibázni, de nem kell kétségbeesnünk, mert van pártfogónk a Krisztusban" – fogalmazott a lelkipásztor.

Isten nemcsak velünk, értünk is küzd, foglalkozik velünk, mert fontosak vagyunk neki – hangzott el egy másik áhítatban. Kocsis Áron Jákób története alapján elmondta: emiatt a küzdelem miatt van új nevünk, emiatt nevezzük magunkat keresztyéneknek. „Isten megérintette Jákóbot, így lett a csalóból Izráel, Isten bajnoka. Az ember harca Istennel mindig vereségre ítélt küzdelem – a porszem nem győzhet alkotója felett. Isten velünk küzd, amikor önmagunkat keressük, velünk küzd azokért, akiknek a küzdelmét figyeljük önmaguk keresésében. Önmagunk megtalálásának harcát egyedül kell megvívnunk Istennel" – mondta a lelkipásztor. A harc nehéz, de a jutalom óriási: „Ez nem magányosság, hanem az öntudatra ébredés küzdelme, és aki megvívja, Isten harcosa, bajnoka lesz."

A Konfi+-on Vas Pál, az SDG Konferenciaközpont új, hatfős üzemeltetési csapatának tagja is üdvözölte az ifjúsági munkásokat. Az áprilisban átvett üdülőközpontot június közepén nyitották meg a nagyközönség előtt. 2013 nyarára szinte teljes telt házra számítanak az előzetes megbeszélések alapján, ám a szeptember és május közötti időszak még kihasználatlan. „Nem az ország legjobb vállalkozói, hanem református, keresztyén identitású emberek, barátok vagyunk, akik mindenki számára szeretnék elérhetővé tenni Szárszót akár üdülő-, akár konferencia-központként" – fogalmazott Vas Pál. „Csak én tudom, hogy mi a tervem veletek – így szól az Úr: békességet és nem romlást tervezek, és végül megadom nektek, amiben reménykedtek. Ha segítségül hívtok és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket" – idézte a jeremiási igét, kérve a résztvevőket, hogy Szárszót hordozzák imában, hogy jó eszközök lehessenek Isten szárszói tervének megvalósításában.

Bagdán Zsuzsanna
Fotó: Banga Zsolt