Milyen élethelyzetben vannak azok az édesanyák, akik otthonra lelnek önöknél?

A hozzánk érkező nők többsége általában alkoholista, szenvedélybeteg férje elől menekül otthonról. Sokuk állami gondoskodásban nőtt fel. Szakmai berkeken belül úgy mondjuk, hogy szociális és/vagy pszichés veszélyeztetettségben lévő édesanyák és gyermekeik vannak nálunk. Harminc ember örömét és bánatát kísérjük munkatársaimmal. Két-háromszoros a túljelentkezés az intézményünkbe, sajnos nem tudunk minden rászorulónak segíteni.

Sikerül rendezni a családok életét?

Vannak sikertörténetek és kudarcok is. Gyakran tapasztaljuk azt, hogy egy anya, miután orvosi és lelki segítséget kapott, visszamegy a párjához, mert úgy gondolja, hogy a férfi megváltozott. Előfordul azonban, hogy később visszajön, mert mégsem változott a helyzet otthon. Máskor talpra akar állni az édesanya, és munkahelyet keres, pszichológus segítségét kéri.

Foglalkoznak az édesapákkal, a férjekkel is?

Ha az anya szeretné bevonni a családterápiába az apát is, akkor szakemberekkel együttműködve meg­kezdjük a családegyesítést. Erre ritkán kerül sor, mert vagy az édesapa nem hajlandó részt venni a terápián, vagy az anya nem kéri ezt.

Miként van jelen a hit az otthonban?

„Fölöttem tartod kezedet" (Zsolt 139,5) – szól a vezérigénk, amelynek saját életünkben és munkánkban megtapasztalt igazságát megpróbáljuk továbbadni a lakóinknak. Gyakran kapunk őszinte, tiszta kérdéseket az édesanyáktól, amelyek azt firtatják, vajon őket is, így is szereti-e az Isten, illetve hogy miért történt ez velük. Örömmel válaszolunk e kérdésekre. Minden karácsonykor keresztelő is van az otthonban, ekkor általában hat, nyolc, tíz gyermeket is megkeresztelünk, sőt, van, hogy az édesanyjukat is – mindezt természetesen ők kérik, nem kötelező. Lehetőség ez és misszió számunkra. Egyházi intézmény vagyunk, ami azt jelenti, hogy a fizikai segítségen túl feladatunk az is, hogy továbbadjuk, amit Istentől kaptunk.

Hogyan tekintenek a jövőbe? Milyen fejlesztéseket, bővítéseket terveznek az intézményben?

Már van két továbbléptető lakásunk, ahol négy olyan család lakhat, akiknek másfél év alatt nem rendeződött az életük. Olyan továbblépési lehetőséget is szeretnénk biztosítani, ahol az öngondoskodás jegyében a családok maguk is gazdálkodhatnak. Közel Miskolchoz, ahonnan nem okoz gondot a bejutás a városi munkahelyre. A kertművelésbe már a kismamaotthonban is bevonjuk a lakókat, ahol előadásokat is hallhatnak a növénytermesztésről.

Úttörő szerepük volt
Magyarországon az elsők között, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében pedig elsőként jött létre a Lorántffy Zsuzsanna Református Kismamaház 1996-ban, mondja Gálné Ács Mária lelkész, akit jó érzéssel tölt el, hogy az 1997-ben megalkotott gyermekvédelmi törvénybe már az ő javaslataik is bekerülhettek. Az induláskor alapítványi háttérrel működtek, de a református egyház a kezdetetektől a kismamaház mellett állt.

Hegedűs Márk

Az interjú megjelent a Reformátusok Lapja 2016. október 16-i számában.