Az ünnepi alkalmon kifejtette, hogy most arra emlékezünk, hogy Isten, mint annyiszor a történelemben, embereken keresztül nagy dolgokat tett. Esélyt adott népének, az egyháznak a megújulásra. Ezt az esélyt, azóta is többször megadta és ma is felkínálja. „Az egyház mindig megújulásra szorul! Vajon a reformáció ünnepe a büszkeség napja-e számunkra vagy az ítéleté"? – kérdezte, majd kifejtette, hogy a reformáció hangsúlyozta, hogy az egyetemes papság azt a felelősséget is jelenti, hogy nem mutogathatunk helyettünk többek között az írást magyarázókra, a hitet gyakorlókra, a hivatalból egyháziakra, hiszen rólunk van szó, így kell figyelnünk az ige szavára.

Hafenscher Károly szerint ezen a napon elsősorban azokra a szolgákra emlékezünk, akiket Isten felhasznált az új kezdet idején, a megújulás elindítóiként. Úgy vélte, hogy a nagynevű reformátorok mellett azonban beszélni kell azokról is, akiken keresztül Isten egy-egy kis közösséget vagy éppen egy nagy egyháztestet újított meg. Isten nem a múlt Istene, hanem az örök jelené, és az Úr el is számoltat bennünket arról, hogy mit tettünk az életben, a magunk és a közösségünk életében, mit tettünk az Ő szolgálatában. Hogyan szolgáltuk a közjavát Isten dicsőségére? Hogyan segítettünk a ránk bízott embereken? Hogyan ápoltuk, gondoztuk az egyházat? Hogyan fogadtuk be és vittük el másokhoz Krisztust magát? Hangsúlyozta, hogy Jézus minden szava különösen sok kérdéssel szembesít bennünket, és ezeket a kérdéseket nem lehet, nem szabad megkerülnünk.

Kiemelte, hogy Isten minden nap küld követeket hozzánk. Rajtuk keresztül kérdez, figyelmeztet, óva int, érdeklődik. Fontos, hogy észrevegyük őket, a kérdéseiket pedig meg kell válaszolnunk a visszatérő bűnbánati időszakban, az esténként esedékes napi számadásban, az egyes életszakaszaink végén, ahogy számot kell majd adnunk az utolsó napon, amikor a kérdező Krisztus újra eljön ítélni élőket és holtakat. „De ma ennél sokkal többről van szó! – hangsúlyozta a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. – Isten nem csupán embereket küld, hanem elküldi hozzánk Fiát, igéjében, az úrvacsorában, a testvérben, az életünk eseményeiben, megszólal közöttünk, mutatja a helyes utat, hirdeti az élet örömhírét. De ez nem olcsó evangélium! Ott van mögötte Krisztus halálának, a Fiú váltságának ára! Ott van az Isten Fiának önfeláldozása, ahogy engedelmes volt mindhalálig."

Hafenscher Károly beszélt a bennünk felmerülő hiányokról, amelyeket gyógyítani próbálunk, és észre sem vesszük, hogy minden hiányunkban Krisztushiányunk van. „Ha Őt közel engedjük magunkhoz, megszűnnek a hiánybetegségeink. Isten elküldi Fiát a másik emberben, a testvérben, hiszen nem magányosoknak teremtett minket az Úr! A kérdés, hogy mi befogadjuk-e Őt?"

Hangsúlyozta, hogy a reformáció rendbe tette az egyházat, de az is kérdés, hogy hol tartunk most, 2013-ban. Isten rengeteg lehetőséget kínált, a korlátozott, gúzsba kötött egyházi élet után, szabadságot adott, feladatok sokaságát bízta ránk az iskolákban, a szeretetszolgálatban, a lelkigondozásban, a társadalmi szolgálatokban, a kultúra gazdagításában, de hogyan élünk ezekkel? Isten emberei jönnek és kérdeznek, Isten Fia jön és kérdez, és nekünk válaszolni kell, hogy van-e helye Krisztusnak közöttünk? Erre kérdez rá 2013 reformáció ünnepe!" – jelentette ki ifj. dr. Hafenscher Károly, aki kiemelte, hogy „csak akkor egyház az egyház, ha Krisztus áll a középpontban, és csak akkor vagyunk méltók a megreformált egyház névre, ha az Isten kapcsolatunk, a Krisztushoz való kötődésünk nap, mint nap megújul".

Az igehirdetést követően Dienes Dénes, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tanszékvezető tanára tartott előadást, Kátéíró debreceni lelkipásztorok címmel. Bemutatta Félegyházi Tamás, Szikszai Hellopeoeus Bálint és Károlyi Péter életét és munkásságát.

A reformációi istentiszteleten, a szolgálatban Hafenscher Károly mellett részt vettek a református, az evangélikus és a baptista gyülekezetek lelkipásztorai, illetve az Egyesített Protestáns Kórus. Az ünnepélyes alkalmon részt vett a Holland Királyság magyarországi nagykövete Gajus Scheltema is.

Az istentisztelet után a résztvevők megkoszorúzták a gályarabok emlékművét a Nagytemplom mögötti Emlékkertben. Az emlékoszlopot az ellenreformációs üldözés idején, 1675-ben hitükért gályarabságra hurcolt protestáns lelkészek emlékére emelték, 1895-ben.

Forrás: ttre.hu, képek: Barcza János