„...erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek..." (ApCsel 1,8)

A tanítványok Jézus útmutatása szerint visszatértek Galileából Jeruzsálembe, és ott várták a Szentlélek ajándékát. Húsvét után ötven nappal egy akarattal voltak együtt, napokon át imádkoztak és várták Jézus ígéretének beteljesedését.

Mennyire lehetett nehéz ez a várakozás? Számtalan gyötrő kérdés lehetett a szívükben. Úgy érezhették, teljesen magukra maradtak. Aztán egyszer csak valami különös zajra lettek figyelmesek. Talán rájöttek, hogy itt többről van szó, mint egy átlagos vihar közeledéséről. Mennyei erő kerítette őket hatalmába. Kiáradt rájuk Isten Szentlelke, és új emberré lettek, többé már nem volt félelem a szívükben. A pünkösdi csoda következményeként bátorsággal indultak, és mély hittel beszéltek a keresztre feszített és feltámadott Jézus Krisztusról. Isten Szentlelke munkálkodott, megváltoztatta az emberek életét.

Ő ma sem lankad. Szükség is van erejére, vezetésére a szolgálatok és életünk minden területén. Kérjük ma Istent, hogy gyújtson világosságot szívünkben, hogy meglássuk, felismerjük pünkösd csodáját! Ezt élte át az a hatvanöt év körüli férfi, aki, miután elveszítette feleségét, értelmetlennek, reménytelennek látta az életét mindaddig, amíg egy istentiszteleten meghallotta Isten üzenetét. Érezte, hogy a céltalansággal, mérhetetlen fájdalommal és gyásszal teli szívébe felülről érkezik a gyógyítás. Egyre erősebben élte át, hogy Istennek terve van az ő életével.

Ez év pünkösdjén gyülekezetünkben tizenegy gyermek és tíz felnőtt együtt konfirmál. Jézusban ők is felismerték életük értelmét és célját. A konfirmáció alkalom arra, hogy ezt a felismerést elköteleződésükkel is megpecsételjék. Ilyen elköteleződésre hív Téged is Isten, mert Jézus Krisztus „a világ kezdetétől fogva a világ végezetéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje által magának az igaz hitben megegyező, örök életre elválasztott sereget gyűjt, azt oltalmazza és megtartja" – olvashatjuk a Heidelbergi Ká­té 54. kérdés-feleletében.

Csodálatos, hogy az Úr minden nemzedékben megtalálja azokat, akik felvállalják az evangélium továbbadásának felelősségét. Isten szava biztat: „...erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek..." Soha ne add fel, ne veszítsd szem elől az örökkévaló célt! Ezt kell erősíteni embertársainkban, családtagjainkban! A jövő a mi felelősségünk. Engednünk kell, hogy Isten Szentlelke használjon bennünket hitünk megtartásában, múltunk, hagyományaink megőrzésében! Így megváltó Urunk által elkészített szép, nemes és reményteljes jövendőt hagyunk örökül az utánunk következő nemzedékre.

Istennek a Te életeddel is terve van, számodra is elkészített egy feladatot. Pünkösdre készülve engedd, hogy a Szentlélek lángra lobbantsa a tüzet szívedben, hogy alkalmas eszközévé tegyen a reménység evangéliumának terjesztésében!

Hella Ferenc

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2015. május 24-i számában.